Az idei júniusi időjárás sokunkat megtréfált, de a szeszélyes időjárás ellenére is, vasárnap felbátorodva elindultunk a korai vonattal Karcfalvára. A központban várt idegenvezetőnk, Ávéd Ildikó, aki végigvezetett a falun. Kimentünk a temetőbe és a 735 méter magas szikladombra épült gótikus katolikus templomot is meglátogattuk. Jelenleg Székelyföld legjobban karbantartott műemlékegyüttese. 1350–1450 között építették, emellé épült a kaputorony, ami ma már múzeumként is szolgál. Sok lépcsőn értünk fel a toronyba. Egyik ablakában, amit hálóval védnek meg a galamboktól, két tojást fedeztünk fel, gondosan fészekbe helyezve. Fotó is készült róla. A templomot 8 m magas várfal övezi, belül fából épült gyilokjáró – vívófolyosó áll. A lőréseiből gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre. A védőfolyosó udvari falára festett stációképeket helyeztek el a XVIII. sz. végén. Búcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján van. A templom szentélye 1444 körül épülhetett. A főoltár középső olajfestménye Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja. Két oldalán Szent István és Szent László láthatók. Egy terepjáró vitt ki Madicsára, ahol a jobb időket megélt helyen megkóstoltuk a borvizet. Innen makadámúton haladtunk a hegy irányába, majd letérve, terepjárók által bejárható úton közelítettük meg a Hűköz nevű helyet, ahol Ildikó várt. Késő délutánig élvezhettük vendégszeretetét. A környéket bebarangolva, sok vargányát találtunk. Nagy virágcsokorral szálltunk fel a terepjáróra, ami kivitt a vasútállomásra. A Hargita alatt sokadszorra is jó volt a tiszta természet szépségét, csodáit élvezni, feltöltődni, ismeretekkel gyarapodni. Ilyen helyen jobbá válik az ember, megszépül. Bizony, ránk fér. Rafain Enikő túratárs, Csíkszereda