A gyergyószárhegyi Fazakas Géza és Gamma nevű ötéves magyar sportlova nyerte a Maksa melletti Óriáspince-tetőn ötödik alkalommal szervezett Székely Vágtát. A 39 éves férfi vállalkozó és három gyerek édesapja. [caption id="attachment_6317" align="aligncenter" width="620"] Fazakas Géza és Gamma. Tökéletes az összhang ló és lovasa közt Fotó: Jánossy Alíz[/caption] [dropcap]A[/dropcap] gyergyószárhegyi Fazakas Gézát nehéz elérni, hiszen alig ért haza a Székely Vágtáról, máris hozzálátott behozni a néhány napos lemaradást vállalkozásaiban. A 39 éves férfi ugyanis cégtársával fafeldolgozó üzemet működtet, emellett gazdaboltja van és húsmarhákat tenyészt. Ottjártunkkor épp a vágósúlyt elért szarvasmarháinak külföldre szállítását intézte, közben két telefoncsengés közt megbabusgatta nemrég született kislányát, szót váltott a nagy lányával és fiával, illetve egyeztetett feleségével. Ha munka van, nincs megállás! – Nincs megállás, ha munka van, de mindenre szakítunk időt sorjában – mondta indulásra sarkallva minket is, ugyanis Gamma, hűséges „bajtársa” a sikerben egy másik utcában lévő gazdasági udvarban pihente épp a verseny utáni fáradalmait. Útközben mondta el, hogy ez a negyedik alkalom volt, amikor részt vett a Székely Vágta valamelyik futamán, Gamma nevű lovának viszont első versenye. Kiderült, két hónappal korábban vásárolta az angol telivér apától és holland sportló anyától származó keverék lovát, és kevés idejük volt a felkészülésre. – Egy hónapunk volt az összeszokásra és egy a készülésre – hangsúlyozta Fazakas, elmondva, hogy kétnaponként tartottak edzéseket a versenyt megelőzően. Ettől függetlenül bizakodva a sikerben vágott neki a versenynek, ahol sikerült jól startolnia és mindvégig tartva a belső kört, másfél lóhossznyival hamarabb átvágtatni a startvonalon, lekörözve a tavalyi győztest, a lemhényi Zsigmond Jánost és sógorát, a gyergyószentmiklósi László Pált. Mint mondta, Zsigmond mindvégig szorosan a nyomában vágtatott, és volt olyan helyzet, amikor megpróbálta lekörözni, de „többet nem tudott kihozni a lovából”. – Egyre jobb lovasok állnak rajthoz, egyre jobb lovakkal – fejtegette a díjnyertes zsoké arra apropózva, hogy rengeteg munka vár még rá és lovára, ha a címet tartani akarja. A szürkederes „Csajszi” A gazdasági udvarba érve hamarabb a loboncos házőrzővel illik pacsizni, „ő” ugyanis mindenkinek nyújtja a mellső lábát, aki gazdájával érkezik, de nem tanácsos próbára tenni vendégszeretetét a gazda hiányában. Utána megnézhettük a hízó marhákat, amelyek „szedik szét az istállót”, emiatt gazdájuk mielőbb szabadulni kívánna tőlük, de úgy tűnik, ez közben sínre is került. Az istálló mögötti kifutóban pedig végre megpillanthatjuk a bajnokot, Gammát, akit házigazdánk egyszerűen „Csajszinak” becéz. – Add a lábad! – szólította fel lovát a gazda a lovasoknál szokásos üdvözlő simogatás után, majd jó erősen megropogtatta a ló ízületeit. Közben elmondta, hogy szükséges ez, hiszen a nagy erőfeszítéstől görcsöl a ló lába és jólesik a meggémberedett ízületeknek a ropogtatás. Ugyanakkor figyelni kell a vitamindús táplálkozásra is, hiszen a fokozott igénybevételtől több mint harminc kilót veszített súlyából a ló, és alaposan ki kell pihennie magát, mielőtt újra elkezdik az edzéseket. A kecses tartású szürkederes közben úgy dörgölőzött gazdájához, mint egy kismacska köszönetképpen a törődésért. – Jó fej a Csajszi! – szögezte le a zsoké, elmondva, a lovak épp olyanok, mint az ember, csak beszélni nem tudnak, de igen jól kommunikálnak a gazdájukkal. Lószeretet és versenyek Fazakas Géza kötődése a lovakhoz még gyermekkorában kezdődött, amikor szőrén ülte meg az egykori „kollektívlovakat” – édesapja ugyanis a gyergyószárhegyi mezőgazdasági termelőszövetkezet kertészetét vezette éveken át, így neki alkalma adódott közel kerülni hozzájuk. – Ideges, rosszféle lovak voltak azok, de minden lótól tanulhat valamit az ember – emlékezett Fazakas. Kifejtette, még gyermekkorában részt vett több lovaglótanfolyamon is Gyergyócsomafalván, majd Gyergyószentmiklóson, aztán ifjú korában Magyarországon egy lovardában dolgozott, ahol ismét sokat tanulhatott mind a lovakról, mind a lovaglásról. – Erre születni kell, mint bármilyen más sportra, nem elég a ló szeretete, tehetség is kell – fejtegette Fazakas Géza, elmondva, hogy a Kincsem Lovasparkba készül zsokétanfolyamra, hiszen a nyereményhez ez is hozzátartozik. További tervei felől érdeklődve azt is megtudhattuk, folytatni akarja a versenyszerű lovaglást, de ugyanolyan fontos számára a család és a vállalkozásai is. – Előbb méltóképpen képviseljük Székelyföldet a Nemzeti Vágtán, utána meglátjuk, merre alakul a sorsunk – zárta rövidre a beszélgetést, értésünkre adva azt is, hogy a budapesti versenyen is dobogós hely elérését tűzte ki célul. Jánossy Alíz