Both Gyárfás Csaba: célunk, hogy legyen mesterember a jövőben

Diákként a csík­sze­re­dai Ven­czel József Szakközépiskolában tanult, pedagógusként ott tanított, és most igazgatóként felel az iskola működéséért. Both Gyárfás Csabával a duális képzés lényegéről, a diákok jövőképéről, a szakoktatás jelenlegi helyzetéről és a körvonalazódó lehetőségekről beszélgettünk.

Péter Ágnes
Becsült olvasási idő: 9 perc
Both Gyárfás Csaba: célunk, hogy legyen mesterember a jövőben
Fotó: László F. Csaba

– Tavaly regionális konzorcium jött létre, majd elindult a duális képzés, amelynek célja a szakiskolás diákok és a cégek – vagyis a térség majdani munkavállalóinak és a fontosabb munkaadóinak – összekapcso­lá­sa. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatosan?

– Iskolánk már második éve együttműködik egy helyi bútorgyárral, ahol az asztalos szakos diákok tudnak dolgozni. Sajnos kevés diák van ezen a szakon, nehezen tudjuk betölteni a helyeket, a diákok nagy része közömbös, és a legtöbben azért vannak ebben az osztályban, mert máshova nem jutottak be. A bútorgyár munkatársainak is hasonló a visszajelzése, ők is érdektelenséget tapasztalnak a diákok részéről, pedig a diákok fizetést kapnak a duális képzésben végzett gyakorlati munkáért: egy tanévben összesen öt héten át dolgoznak, de a tanév folyamán, tíz hónapon át, havonta négyszáz lejt kapnak ezért. Egyelőre csak az asztalos szakon működik a duális képzés, más szakokra még nem találtunk partnert, de ezek a diákok is elvégzik a szakoktatással járó kötelező gyakorlati képzést. Ami az elméleti oktatást illeti, más osztályokban nagyobb az érdeklődés, főleg a középiskolai osztályokban motiváltabbak a diákok, ott jobbak az eredmények is.

– Csíkszereda önkormányzata egy konzorcium-jellegű szerveződés vezetőjeként mintegy 122 millió lejes pályázatot nyert a taplocai iskolai kampusz fejlesztésére, végső soron a minőségi és piacorientált szakképzés lehetőségeinek megteremtésére. Nemrég a polgármester alá is írta Bukarestben a finanszírozási szerződést. Az egyik érintett iskola igazgatójaként mit szól a tervekhez?

– Tanműhelyek épülnek laboratóriumokkal, tantermekkel, mosdókkal, iskolaorvosi és fogorvosi rendelővel. Ezenkívül felszerelt tornaterem, bentlakás és konferenciaterem is lesz. A projektmenedzser a városháza, velünk, az iskolaigazgatókkal eddig szóban ismertették a terveket. Mindez nemcsak a mi iskolánknak, hanem a szomszédban levő másik két szakiskolának (Kós Károly és Kájoni János szakközépiskolák – szerk. megj.) is óriási előnyt jelentene. A munkát 2026 végéig kellene befejezni. 


Hirdetés

– A kampusz területén több régi, használaton kívüli épület áll. Ezek közül melyek azok, amelyek használhatók, és mi lesz a sorsa a kihasználatlan épületeknek?

– Az iskolánknak egy műhelye van, amelynek csak egy részét tudják használni az asztalos szakos diákok, mert a hetvenes évek óta nem újították fel. Erre a pályázaton belül sem találtunk lehetőséget, egyelőre nincs anyagi forrásunk rá. Két bentlakás van az udvaron, de csak az egyik használható. Van még egy étkezde, ahol a bentlakásos diákok étkezhetnek, és az iskolánk mellett több mint tíz éve elkezdtek építeni egy sportcsarnokot, de problémák adódtak az engedélyeztetéssel, így a munka abbamaradt. Az alap látszik, habár a természet már visszahódította a területet. Az említett pályázat tervei szerint ide új sportcsarnok kerülne, amire nagy szükségünk lenne, mert az udvaron jelenleg csak egy sportcsarnok van, amelyet a három iskola közösen használ, és nagyon zsúfolt a program. Az iskolánk régi fűrészáruraktára kihasználatlan, értesülésünk szerint ennek a helyére építenék fel a tervezett bentlakást. A Kós Károly Szakközépiskolának van egy új épülete, ahol a gyakorlati órákat meg tudják tartani, illetve a Kájoni János Szakközépiskolának is van egy ilyen épülete, a kazánház és az ahhoz tartozó raktárhelyiségek mellett. A Kós Károly mellett látható épületalapra tervezik a laboratóriumokat, és az étkezde mellé építenék fel a konferenciatermet, de a pontos terveket még nem ismertették velünk, a finanszírozási szerződést is csak később fogják aláírni. Zsúfolt az udvar, hiszen itt van még az Iskolás Sportklub, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza és a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány székhelye, és a három iskolába összesen közel ezernyolcszáz diák jár.

– És a tanügy hogyan támogatja a szakoktatást?

– Korlátozottan. A pedagógusok bérezésén, az ingázó diákok utazási költségeinek megtérítésén kívül még ösztöndíjakat biztosít a diákoknak, de ami a szakiskolák felszerelését illeti, azt különböző pályázatokkal szerezzük be. Az asztalosműhelybe tudtunk egy-két újabb gépet beszerezni az asztalos szakos diákoknak, de többnyire elavult, ötvenéves gépeink vannak, amelyekhez hasonlókat már sehol sem használnak. Az élelmiszeripari technikusoknak és vegyészlaboránsoknak sikerült labort berendeznünk különböző támogatásokkal, de a kertész- és erdészeti technikus osztályok esetében kevés lehetőségünk van. A kertész szakosoknak van egy kertjük az iskola udvarán, de az erdészeti technikusoknak nem tudunk erdőben való gyakorlati oktatást biztosítani. Csemetekertet tudtunk létrehozni az iskola udvarán, de a szakterület más tevékenységeit csak elméletben tudjuk tanítani. Vannak kapcsolataink közbirtokosságokkal és erdészetekkel, ahol gyakorlatozni tudnak a tanulók, de ez csak részleges gyakorlati oktatás a számukra, sok esetben épp nem azt a feladatot bízzák rájuk, amit kellene. Megfelelő tanerdőre lenne szükség, eszközökre és iskolabuszokra, amelyekkel szállítani lehetne a fiatalokat. Folyamatosan figyeljük a pályázati kiírásokat, igyekszünk minél több támogatást szerezni, próbáljuk pótolni a hiányosságokat.

– Ilyen körülmények között hogyan tudja kielégíteni az iskola a munkaerőpiac igényeit?

– Aki motivált és érdekli az a szakterület, amin tanul, az el tudja sajátítani a kellő tudást. Nekünk mindennapi célunk, hogy legyen mesterember a jövőben. Iskolán kívüli tevékenységekkel – kirándulásokkal és gyárlátogatásokkal – próbáljuk motiválni a diákjainkat, illetve évről évre egyre jobban fel tudjuk szerelni a tantermeket és laborokat, a pedagógusaink pedig képzéseken vesznek részt. Jelenleg is több pályázatunk van, diákjaink az Erasmus+ programban is részt tudnak venni, külföldi tanulmányi útra tudjuk küldeni őket.

– Tavaly szeptember óta dolgozik igazgatóként, milyen tervei vannak?

– Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy motiváltabbak legyenek a diákok, hogy a szakmájukat a lehető legjobban el tudják sajátítani, hogy megismerjék a környékbeli vállalkozásokat. Szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a gyakorlati oktatásra, és célunk jobbá tenni iskolánk hírnevét, mert a mi szakoktatásunk is megállja a helyét, pedagógusaink felkészültek, de nehéz megküzdeni egyes diákok közömbösségével. Ha csak pár diák véleményét sikerül megváltoztatni, már akkor is megérte a fáradozás.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!