Border Crossings Nemzetközi konferenciát szervezett a Sapientia – EMTE Humántudományok Tanszéke. A konferenciával kapcsolatban kérdeztem dr. Pieldner Judit tanárnőt, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara Humántudományok Tanszékének docensét. A konferenciát nemrég, 2018. április 20–21-én tartották. Először is hadd köszönjem meg a magam és a Sapinépe csapat névében a tanárnő segítőkészségét.   – Nehéz feladat egy ilyen nagyszabású konferenciát lebonyolítani? – Valóban, sok ága-boga van a szervezésnek, a konferencia meghirdetésétől az esemény tulajdonképpeni lezajlásáig, de mivel ez már a sokadik konferencia, amit tanszékünk szervez, nem okozott különösebb nehézséget, a kollégákkal együtt, csapatban dolgoztunk. – Kik voltak a szervezőbizottság tagjai? – Dr. Ajtony Zsuzsanna, dr. Pál Enikő, dr. Prohászka-Rád Boróka, dr. Tomonicska Ingrid kollégáimmal együtt egyengettük a konferencia útját. Hadd említsem meg a konferencia tudományos bizottságának tagjait is: dr. Abádi Nagy Zoltán, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, dr. Bangha Imre, az Oxfordi Egyetem docense, dr. Alexandru Gafton, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem professzora, dr. Virginia Popović, az Újvidéki Egyetem docense, valamint Matthew Roudané, a Georgia State University professzora. – Hány évente szervezik meg, illetve mi határozza meg a rendezvény helyszínét? Mi alapján adott otthont a mi egyetemünk az idei konferenciának? – A rendezvény helyszínét, mint a legtöbb egyetemi konferencia esetében, a szervező tanszék határozta meg. A Humántudományok Tanszék minden évben szervez konferenciát, és minden második évben kimondottan angol nyelvű konferenciát. A tanszék keretében működik a Kultúraközi Kölcsönhatások Kutatóközpont, az idei konferenciát ennek az égisze alatt szerveztük. Border Crossings, azaz Határátlépések – bár nagyon aktuális politikai vonzatai is vannak a témakörnek, a konferenciafelhívás, és ennek nyomán a beküldött előadás-javaslatok tágan értelmezték, interkulturális, nyelv- és médiumközi viszonylatban közelítették meg a határ, határátlépés fogalmait. – Mi a tanárnő kutatási területe, és mi volt a konferencián bemutatott témája? – Fő kutatási területem az intermedialitás – azaz médiumközi kapcsolatok – a filmben. Azt kutatom, hogy milyen átjárások valósulnak meg a kortárs filmben a más művészeti ágak – irodalom, színház, festészet, fotográfia – irányába, és ezek az átjárások, művészetközi „határátlépések” milyen alakzatokat eredményeznek a digitális korszakban. Ehhez kapcsolódott a konferenciaelőadásom is, amelyben egy kortárs iráni filmrendező, Jafar Panahi utóbbi években készült három filmjét vizsgáltam, pontosabban azt, hogy hol húzódik a határ a médium és a politika között, hiszen a filmrendezőt az iráni vezetés húsz évre eltiltotta a filmezéstől, ezek a filmek a tiltás időszakában készültek. Engedély, támogatás és eszközök hiányában, ezen művek elkészítése és európai filmfesztiválokra való kijuttatása a rendező nagyfokú kreativitásáról tesz tanúságot. Panahi filmjei a film médiumának eszenciáját fogalmazzák meg, a cselekvés lehetőségét tanúsítják azon a határmezsgyén, ahol művészet és valóság összeér, szétválaszthatatlanul egybefonódik. – Mennyire megterhelő szervezőként és résztvevőként is helytállni? – Lényegre tapintó kérdés – talán ezt a legnehezebb „megszervezni”, hiszen két egymástól teljesen eltérő aktivitást kell összeegyeztetni, párhuzamosan működtetni. De minden nehézség ellenére, és amint azt a szervező csapat tagjainak kiváló irodalmi és nyelvészeti előadásai is tanúsítják, általában sikerül! – Vett már részt korábban is hasonló konferencián? – Az egyetemi munkakör részét képezi a konferenciákon való rendszeres részvétel, nemcsak a saját intézményben, hanem az ország más egyetemein, illetve külföldön szervezett konferenciákon is. Az utóbbi években a Sapientia – EMTE csíkszeredai Humántudományok Tanszékén egyre inkább arra törekszünk, hogy konferenciáink ne csak helyi jelentőségűek legyenek, hanem megfeleljenek a nemzetközi szintű rendezvények mutatóinak. Fő célkitűzésünk ezáltal az erdélyi, székelyföldi régió tudományos életének bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe, a más egyetemekkel, kutatóközpontokkal, szakemberekkel való rendszeres kapcsolattartás. Másik törekvésünk az interdiszciplinaritás, konferenciáink lehetőséget biztosítanak a bölcsészettudomány különböző területein tevékenykedő kutatók közti eszmecserére. – Elmesélné az élményeit röviden az idei konferenciával kapcsolatosan? – Az idei konferencián az irodalom- és kultúratudományok, irodalomtörténet, fordítástudomány, általános nyelvészet, dis­kurzuselemzés, pragmatika, szövegnyelvészet, valamint a film- és médiatudomány területeinek kép­viselői vettek részt. Összesen 71 előadó vett részt hét országból, akik élő és virtuális előadások formájában mutatták be kutatási eredményeiket. Kiemelném meghívott előadóinkat: dr. Bertha Csilla, a Debreceni Egyetem An­gol–Amerikai Intézetének nyugalmazott egyetemi docense az ír dráma és színház határátlépéseiről tartott plenáris előadást, dr. Mihaela Ursa, habilitált egyetemi docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének vezetője pedig Herta Müller írásait vizsgálta a nyelv, emlékezet és identitás hármas vonatkozásában megnyilvánuló határjelenségek szempontjából. Egy konferencián részt venni mindig élmény, hisz élő esemény, a szünetben is folytatódó pezsgő vitákkal, találkozás régi arcokkal, ismerkedés újakkal, szakmai kapcsolatok létesítése a további együttműködés jegyében. Egy konferencia mindig távlatokat nyit, és ami talán még fontosabb, lehetőséget nyújt, hogy az egyetemi hallgatók is ízelítőt kapjanak a kutatási munkából, és fiatal kutatókként ők is minél hamarabb bekapcsolódjanak a tudományos életbe. Vlaicu Lajos