A történetírás akkor lesz hitelesebb, ha a múlt feltárásában minden részletre, minden létező forrásra kiterjed. A kutatási eszközök fejlődésével, új források kerülhetnek felszínre, melyeknek birtokában új perspektívák nyílhatnak meg bizonyos, már ismert történelmi események értelmezésében. Az nem jelenti kimondottan a történések lényegének megváltoztatását, csupán árnyaltabb és hitelesebb megközelítését. Jó példát szolgáltat erre az elmúlt évben Ágyúcső és puskapor cím alatt megjelent tanulmánykötet, amelyet Pál-Antal Sándor rendezett sajtó alá. A kötetet olvasva örömmel fedeztem fel, hogy Bodor Ferencnek – akinek életéről és tevékenységéről szól – köze van Nagyenyedhez is. A könyv 192. oldalán az utolsó előtti bekezdésben olvasható, hogy Bodor Ferenc 1864-ben „a Földtehermentesítési Valósító Bizottmány nagyenyedi hivatalának főnöke, …ahol két segéddel dolgozott.” Ismervén, a könyv alapján, a családi helyzetét, azonnal a kollégium levéltárában kezdtem kutatni. Gyerekeinek sorsa érdekelt. Nem volt nehéz megtalálni és nagy örömmel fedeztem fel A nagyEnyedi Középtanoda Magaviseleti tabellái az 1865–66.ik évre (Gimnáziumi Anyakönyv) című dokumentumot, amelyben az I. Középosztály cím alatt következő bejegyzést találtam: „– Bodor Ferenc, szül. Csávás-on 1853-ban – apja Bodor Ferenc, hivatalnok N.Enyeden, Osztályvezető tanár: Zajzon Károly – Bodor Jenő szül. 1852-ben M. Vásárhelyen, – apja Bodor Ferenc, hivatalnok N.Enyeden, Osztályvezető tanár: Zajzon Károly”. Tehát mindkét gyermek egy osztályban járt, az osztályvezető tanáruknak Zajzon Károly volt, aki egy időben magántanítójuk is volt. A fenti bejegyzés található a következő iskolai évre is, vagyis az 1866–1867-es évre. Akkor már a II. Középosztályban járt a két gyerek. Változás történik a következő iskolai évben, 1867–1868-ban, amikor a III. Középosztályba már csak Bodor Ferencet írták be. A névsorok végén bejegyzés található: „Bodor Jenő szeptemberben nem jelent meg.” A következő iskolai évben, 1868–69-ben már Bodor Ferenc sem jelent meg az osztálynévsorban. A sor végén pedig az a bejegyzés áll, hogy „Bodor Ferenc nem jelentkezett szeptemberben”. Ezek szerint az apa, Bodor Ferenc munkája befejeződhetett vagy valami közbejött, amiért el kellett menniük Enyedről. A gyulafehérvári Állami Levéltárban próbáltam igazolni feltevésemet. Az adóhivatali bejegyzések után kutattam, eredménytelenül, mert az ottani levéltári körülmények miatt a kikért anyag olvashatatlan állapotban volt. Így hát meg kellett elégednem a Bodor Ferenc gyerekeire vonatkozó szerény felfedezésemmel. Örömmel könyveltem el magamnak, hogy ha kevéssel is, de hozzájárulhattam egy elfelejtett, példás hős múltjának feltárásához. Hálával tartozok azért, hogy lehetőséget kaptam e kis munka elvégzésére. Ritkán van lehetőségünk arra, hogy méltányolni tudjunk olyan embereket, akik életüket áldozták magasztosabb eszményekért. Krizbai Jenő tanár, Nagyenyed