Hat Hargita megyei diakónust szentelnek pappá június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén a Gyulafehérvári Római Katolikus Székesegyházban. A diakónusokat hitükről, hivatásukról és istenélményeikről kérdeztük. A következő hetekben a velük készített interjúkat közöljük. A csíkszenttamási Biró Károly is válaszolt kérdéseinkre. – Hogyan alakult a hivatása? – Csíkszenttamáson születtem 1987. június 21-én. Az elemi és az általános iskolát szülőfalumban végeztem. A középiskolát a csíkszeredai Venczel József Iskolaközpontban, erdésztechnikus szakon. 2007-ben, az érettségi után nyolcéves útkeresés kezdődött az életemben. Ez idő alatt néhány tanfolyamot is végeztem, közben szembesültem a munkakeresés nehézségeivel is. 2010–2013 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán szociológiát tanultam. Aztán két munkahelyem is volt, de egyiket sem szerettem. Röviden, nem találtam a helyem. A papi hivatás gondolata már az érettségi után foglalkoztatott, de akkor még nagyon gyengének éreztem magam arra, hogy igent mondjak a Jóisten hívására. Ha akkor kellett volna kiálljak a hívek elé prédikálni, meg sem tudtam volna szólalni, annyira bátortalan voltam. Így el kellett telnie a fent említett nyolc évnek, hogy az élet, a Jóisten alakítson. Nagyon el voltam keseredve, hogy semmi sem akar sikerülni az életemben, de kértem Istent, mutassa meg nekem, hogy mi a hivatásom. Nemsokára jött is a válasz. 2015 januárjában egy embertársamon keresztül meghívott, hogy végezzem el a Szentlélek-szemináriumot Csíkkarcfalván. A szeminárium kilenc hete alatt folyamatosan gyógyított és formált az Isten. Végül 2015 áprilisában meghívott az Ő szolgálatára, amelyet elfogadtam, és júliusban felvételemet kértem a gyulafehérvári szemináriumba. – Milyen meghatározó istenélményei voltak, amelyek a papság felé vezették? – Az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy miután elfogadtam Isten hívó szavát és döntöttem a papi hivatás mellett, valami megmagyarázhatatlan öröm és béke töltött el. Számos jelet kaptam. Amikor a szemináriumi évek alatt elbizonytalanodtam a nehézségek miatt, Isten mindig megerősített abban, hogy a jó úton járok. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy az évek során nagyon sokat formált és tanított engem. – Mi lesz a papi jelmondata? – Papi jelmondatomnak a 34. zsoltár 5. versét választottam: „Kerestem az Urat és ő meghallgatott.” Ezt a zsoltárverset mintha csak az én életemre írták volna, annyira igaz rám vonatkoztatva. Nyolc évet szenvedtem, kerestem önmagam, az utam, de nem találtam. Szomorúságomban az Urat és az ő akaratát kezdtem keresni, és ő meghallgatott engem. Ez a jelmondat ugyan múlt időben van írva, de hiszem, hogy a jelenemet és jövőmet is kifejezi. Dicsőség Istennek, aki mindig meghallgat engem. – Csíkszenttamáson született. Hosszú évtizedek óta nem választotta senki a papi hivatást a felcsíki településen... – A szüleimtől és a barátaimtól többször hallottam visszajelzésként, hogy sokan büszkék rám a szülőfalumban, amiért a papi hivatást választottam. Örülnek, hogy hosszú idő után ismét lesz egy Szenttamásról származó pap. Az elmúlt években sokan mondták, hogy imádkoznak értem, és ezt éreztem is. Onnan is sejtem a közösség örömét a papi hivatásommal kapcsolatban, hogy az elmúlt években, amikor hazamentem vakációra, számos visszajelzést, bátorító mosolyt és kézfogást kaptam. Nagyon hálás vagyok ezekért a bátorításokért. – Milyen üzenetet, esetleg kérést fogalmazna meg a papszentelésen részt vevő családtagjainak, rokonainak, barátainak? – Arra kérem a családomat, rokonaimat, barátaimat és a közösségemet, hogy velem együtt örüljenek, hiszen Isten kegyelméből megkaptam a papi hivatást, ezzel együtt megtaláltam a helyem az életben és a társadalomban. Továbbá arra biztatok mindenkit, hogy a jövőben is imádkozzunk egymásért és legyünk egymás segítségére. – Hogyan tekint a jövőbe? – Bizakodva tekintek a jövőbe. Bízok abban, hogy Isten méltó szolgája leszek. Vágyam az, hogy Istennek szent papja legyek, és akiket rám bízott, azokat el tudjam vezetni az életszentségre, illetve az üdvösségre. Tudatában vagyok annak, hogy az egyre szekularizálódó világunkban ezt nehéz lesz megvalósítani, de Istennél semmi sem lehetetlen. – Mikor lesz az első ünnepélyes szentmiséje? – Első ünnepélyes szentmisémet 2022. július 16-án, szombaton 11 órától mutatom be a csíkszenttamási plébániatemplomban.

Bíró István