Közel ötven iskolai tanácsadónak, logopédusnak tartott képzést a Magyarországról érkezett Vidia Negrea klinikai pszichológus a világszerte elismert resztoratív módszerről. A hiánypótló esemény első fejezete múlt hónap elején zajlott három csoportban Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában, a Nevelési Tanácsadó és Humánerőforrás Központ továbbképzésre elkülönített alapjából, februárban folytatódik. Az erdélyi származású Vidia Negrea válaszolt az alábbiakban lapunk kérdéseire. [caption id="attachment_61380" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Petres Árpád[/caption] – Volt már előzménye ennek a képzéssorozatnak, hiszen korábban a Sapientia – EMTE-n már volt lehetőség ismerkedni a resztoratív gyakorlatokkal. Minek köszönhető, hogy visszatért hozzánk? – Elsősorban Varró Éva pszichológusnak köszönhetjük ezt. Az egyetemen is nagy nyitottsággal fogadtak tavaly, és már akkor tervezgettük, hogy ezt folytatni kellene. Egyrészt azért, mert a hallgatókkal való munkában nyújt segítséget ez a módszer, másrészt pedig az akkori képzésen több csíkszeredai pedagógus, iskolavezető is részt vett, akik nagy hasznát látták az osztálytermi munkában is. Örültem, hogy az iskolai tanácsadóknak tarthattam most képzést, mert ők már eleve rendelkezhetnek azokkal a kompetenciákkal, hogy jobban rá tudnak hangolódni a gyerekek, tanárok körében megfogalmazódó szükségletekre. – Hogyan határozná meg röviden a resztoratív szemléletmód, gyakorlatok jelentőségét? – Közösségépítés és kapcsolat-helyreállítás. Bővebben kifejtve egy olyan szemlélet, aminek köszönhetően az emberek közötti kapcsolatok értékként jelennek meg a közösségekben, és ezek építését, vagy konfliktusok esetén ezek helyreállítását tűzi ki célul. Velejárója a hit a jó emberi kapcsolatokban, amelyek biztonságérzetet adnak akár az iskolában, akár munkahelyen, akár a családokban. És a hit mellett azt is jelenti, hogy képesek legyünk olyan módon alakítani a kapcsolatokat, hogy ne egyedül, hanem közösen felelősséget vállalva, jobb légkört teremtve oldjuk meg a problémákat. A módszer az új-zélandi maoriktól, a kanadai indiánokig számtalan forrásból táplálkozik, és az amerikai szervezet (International Institute for Restorative Practices – IIRP) volt az első, és még mindig az egyedüli egyetem és gyakorlóközpont, amelyik kimondottan a resztoratív szemlélet működtetésével, alkalmazásával, kipróbálásával és oktatásával foglalkozik. De a világon nagyon sok helyen (például az igazságszolgáltatásban) felmerült már az igény, hogy valahogy másképp kellene reagálni a normasértésekre, vagy akár a bűncselekményekre is. – Vannak olyan helyek, ahol már jelentős irányvonalat jelent a resztoratív szemlélet? – Például a kelet-angliai Hull-ban mintegy 8 évvel ezelőtt kezdődött a resztoratív szemlélet széles körű kiterjesztése, mert krízishelyzetben volt a város. Oktatási intézményekből indult, majd a teljes szociális szférát átformálta, és két-három év elteltével a nagyon hátrányos állapotból mintavárossá vált a település. A szemléletet egyre több helyen kezdték érvényesíteni, ma az angliai iskolák nagy részében alkalmazzák ezt a konfliktusmegközelítési módot. Hollandiában pedig a gyermekvédelemben kezdett mintegy másfél évtizede nagy szerepet játszani a resztoratív szemlélet egy modellje, és elsőként vezették be mint kötelezően felajánlandó eljárást olyan esetekben, amelyekben felmerül a gyermek veszélyeztetettsége. – Milyen területen igénylik mostanában az ön segítségét? – Ahol baj van… vagy ahol már látták a módszer eredményét. Kezdetben, mintegy 17 évvel ezelőtt nagyon szkeptikusan, bizalmatlanul fogadták ezt a szemléletet, így hát be kellett bizonyítani modell-kísérletekkel, hogy működik. Mára az igazságszolgáltatás és oktatás lett a fő célterület. Jól alkalmazható iskolai közösségektől egészen települési közösségekig, ahol éppen konfliktus van, de a börtönből való szabadulás előkészítéseként, akár gyilkosságot elkövető személyek esetében is. Bankból, számítástechnikai cégtől is kértek már segítséget, hogy a kollégák közti kapcsolatért tegyünk valamit. Mert ha jobb a hangulat, jobb a légkör, akkor jobb a teljesítmény is. – Úgy tudom, hogy Romániá­ban is vett már részt különböző projektekben. – Igen, például a Kolozsváron, a pataréti romák integrációját célzó projektben kérték, hogy segítsük más külföldi szakértőkkel együtt a roma családok, személyek beilleszkedését. Nagyon hatékony segítségnek bizonyult a resztoratív szemlélet, mert helyre kellett állítani az emberek önbecsülését, továbbá a nem roma lakossággal történő kommunikációban is jó eszköz volt, mert ennek mentén lehetett békésen, feszültségmentes(ebb)en megbeszélni a tennivalókat. Tehát a resztoratív szemlélet segített abban, hogy megtaláljuk a különböző csoportok közös pontjait. Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium is kért képzést a tavaly ahhoz, hogy a régi és az újonnan érkezett pedagógusok között alakuljon ki a közösségi érzés. – Milyen érzés visszajönni Erdélybe? – Nagy öröm ez nekem, jóleső érzés, mert jó visszaadni a szülőföldnek valamit, amitől tudom, hogy jobbak lehetnek az emberek közti kapcsolatok. – Az iskolai tanácsadókkal való képzés során tapasztaltak, a visszajelzések alapján hogyan látja, iskoláinkban melyek azok a forró pontok, ahol nagyon „jól jöhet” a resztoratív szemlélet? – Egyértelművé vált számomra, hogy minden szinten igény lenne erre. Diák–diák, diák–tanár, tanár–tanár, tanár–vezetőség, tanár–szülő közötti kapcsolatok javításában, fejlesztésében, a különböző igények tudatosítása mentén hasznosan alkalmazható a resztoratív szemlélet. Bízom benne, hogy a képzésben részt vevők megtalálják azokat a szegmenseket, azokat a területeket, amelyeken magabiztosan tudják alkalmazni a szemlélet alapjait, a speciális kérdezési módot, vagy akár egy-egy technikát is. Egyébként az iskolai tanácsadók főleg amiatt elégedetlenkedtek, hogy miért nem találkoztak hamarabb ezzel a szemlélettel. – Mi lehetne jobb az iskolákban? – Ha az iskolai légkör a resz­toratív szemlélet legalább néhány elemét tartalmazná, ha a gyerekek már kiskortól találkoznának ezzel, akkor lényegesen pozitívabb lenne a hangulat az intézményekben. Erősebb lehetne az iskolák nevelői szerepébe vetett hit is! A legtöbb esetben az emberi kapcsolatok fejlesztésére kellene tenni a hangsúlyt, hiszen azután tudunk tanítani, ha nyitottság van a gyerekek részéről. Nyitottság meg akkor alakul ki, hogyha érzelmileg is kötnek szálak, és ezek a szálak a tisztelet, az odafigyelés, a másik elfogadása és megértése mentén történő kommunikációban erősödnek meg. Egy másik dolog, ami nagyon jó lenne: ha a döntéseket nem helyettünk, nem ellenünk, hanem velünk együtt hoznák meg. Az olyan apró lépések betartásával, amelyek a biztonságérzetet, a tiszteletet, az odafigyelést erősítik, ugyanakkor az elvárások nagyon tiszta megfogalmazását is feltételezik, könnyebben lehetne az iskolában tervezni feladatokat, közös programokat is. A korrekt eljárás is nagyon hasznos lenne. Akkor vagyunk együttműködők, ha tudjuk pontosan, hogy mit, miért és hogyan kell tennünk, ha kiszámíthatóvá válik az elvárás. Ez kezdődik az információk megosztásával, a másik partnerként való kezelésével, és úgy folytatódik, hogy amikor kommunikálunk, együtt vagyunk, akkor a méltányosság, a korrektség jellemzi a kettőnk közötti interakciót. Ez az, ami működtethető akár gyerekek közt, akár gyerekek és felnőttek között, és maguk a felnőttek között is. A resztoratív kérdéseket már 4-5 éves kortól lehet alkalmazni, amikor nem azt kérdezzük, ha valami nem megfelelőt tett a kicsi, hogy miért csinálta, hanem elkezdjük megérteni az ő történetét. És el tudjuk mondani a története kapcsán a mi érzelmi érintettségünket, azt, hogy mire lenne szükségünk, és mi kellenene történjen ahhoz, hogy a dolgok jobban alakuljanak. [box type="shadow" ]Névjegy Vidia Negrea klinikai pszichológus több mint másfél évtizede dolgozik resztoratív gyakorlatok bevezetésén a magyarországi iskolákban, gyermekotthonokban, az áldozatsegítésben, illetve a börtönből szabadulók reintegrációjának gyakorlatában is. Jelenleg az IIRP kelet-közép-európai régióért felelős koordinátora. Vidia Negrea Szászrégenben született és élt, Kolozsváron szerzett egyetemi oklevelet, majd az 1990-es évek elején Magyarországra menekült. Javító-nevelő intézetben kezdett el dolgozni egy olyan módszerrel, amiről később kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Államokban már egy jó ideje sikerrel alkalmazzák. A szakember számtalan helyen tart képzéseket, és egyetemeken is oktatja a resztoratív gyakorlatokat. [/box] Asztalos Ágnes