Hirdetés

Beszélgetés Sashalmi-Fekete Tamás történésszel, a Magyarságkutató Intézet munkatársával: Közösségformáló kohók vagyunk!

HN-információ
A budapesti Magyarságkutató Intézet (MKI) feladata, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyre eddig nem volt lehetőség. A Kutatóintézet 2019. január elsején kezdte meg működését, amelynek a Székelyudvarhelyen élő Sashalmi-Fekete Tamás történész is munkatársa. – Hogyan került a csapatba? – A Magyarságkutató Intézet kutatógárdájának formálódása közben szervezte meg első komolyabb rendezvényét a 2019-es csíksomlyói pápalátogatás és búcsú alkalmával. Hat székelyföldi városban tartottunk előadássorozatot közel húsz tudóssal. E rendezvénysorozatnak magam is meghívott előadója voltam, a Szent László-legenda falképeinek szimbolikája volt a témám. Tusnádfürdőn Böjte Csaba testvér gyermekeinek és az ott tartózkodó felnőttek számára olyan élvezetesen mutattam be a freskókat, amely meggyőző érv volt tudásomról dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató számára. A formálódó arculat közepette beadtam jelentkezésemet külső, határon túl élő és tevékenykedő kutatóként, és felvételt nyertem. – A kutatóintézet munkatársaként, ügyvivő-szakértő beosztásban milyen feladatokat lát el? – Aki megtekintette már honlapunkat, rádöbbenhetett, hogy valójában egy kulturális összekötő híd vagyunk, hiszen a kutatások mellett nagyon komoly művelődésszervezés is feladatunk. Nyílt előadások, múzeumi kiállítások, rendhagyó oktatási platformok és konferenciák szervezése, az épített örökségre épülő kulturális turizmus fejlesztése, hogy csak néhányat említsek. A magyar kormány által korábban megfogalmazott igények, majd a szervezeti és működési szabályzatunkban lefektetett számos célkitűzéshez illeszkedik minden kolléga. A magyar középkorral kapcsolatos interdiszciplináris kutatásokban, a magyarság történelméből származó hazai és külföldi, elbeszélő és írott levéltári forráskutatásban, vallástörténeti kutatásokban veszek részt. – Konkrétabban mi a szakterülete és milyen témákkal foglalkozik? – Nemcsak feladataim, hanem kutatási területeim is szerteágazók, hiszen a középkor harcművészete, a középkori székelység és Székelyföld, Erdély hadtörténete, különös tekintettel a hadi viseletek, fegyverzet és egyéb viseletek kutatása, a Szent László-legenda falképeinek szimbolikája és keleti gyökereinek kutatása, archaikus keleti elemek a középkori székely-magyar kultúrában mind nagyon kedves témáim. – Tavaly milyen kutatásokat lehetett elvégezni? Sikerült a korábban felsorolt témák közül valamelyikben újat mondani? – Vírus ide vagy oda, a munka nem áll meg, több publikációm is megjelent, köztük egy általam szerkesztett konferenciakötetben. A Székelyek a keleti végeken. Harckészültségben minden időkben című könyv azt a szellemiséget tükrözi, amelyre szüksége van a magyaroknak, székelyeknek. Dicső küzdelmeink és a Kárpát-medencei építésünk bizonyítékai ezek, amelyek saját magunk önmeghatározó jegyei, amelyek nélkül nincs kapaszkodó a jövőbe. A globalizált olvasztótégely mellett szerencsére megjelentek a közösségeket formáló kohók. Mi is az vagyunk. A konferenciakötetben megjelentek a Szent László-legenda falképekkel kapcsolatos újabb kutatási eredményeim. A László Gyula régészprofesszor által megkezdett úton járok, a honfoglalás előtti korszak örökségét látom benne, amely a Kaukázusig vezet bennünket. Egyre több új adat, más nézőpontok, a korábbi eredmények továbbvitele zajlik, és bizony eddig nem ismert újabb középkori írott forrást is fogunk publikálni ez ügyben. Konferenciát szervezünk idén e témában és jelenleg már zajlik a hozzá kapcsolódó adattár és könyv írása. A rendszeresen előkerülő újabb falképek mindig vonzanak, hiszen a hadi viseletek, fegyverzet megismerése terén – a régészeti leletek mellett – egy kiváló segítség számunkra. Izgalmas és felemelő érzés volt a székelyszentléleki katolikus templom külső falképein egy új típusú Szent László-ábrázolást azonosítani, amely a vérmedvével való küzdelmét örökítette meg. A Székelyföld folyóirat szeptemberi számában olvashatták a hosszabb tanulmányomat erről. Végül megemlíteném a Kelet Kapuja újabb számában megjelent írásomat, amely Nimród, a kultúrhérosz címet viseli. A kutatásokban eddig erősen mellőzött Nimród a krónikáinkban Hunor és Magor atyjaként jelenik meg. A magyar nyelven is elérhető, az uralkodóról szóló bibliai, mezopotámiai, illetve héber, szír, örmény, grúz forrásokat felhasználva alakult ki egy teljesen új megközelítés személyéről. Nagy segítség volt számomra, hogy vallástörténettel és mitológiával több évtizede foglalkozom, könyvtáramban megtalálható minden ókori vallás szentkönyve, illetve filozófiáját és tanításaikat összefoglaló munkák. Ezek nélkül a magyar őstörténet sem kutatható. – Milyen erdélyi helyszíneken végeznek kutatásokat? – Jelenleg Székelyföld és Dél-Erdély területén kezdtünk falképeket digitalizálni, illetve régészekkel építettem ki szoros kapcsolatot Csíkszereda, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Szé­kelyudvarhely és Nagykároly városaiban. Komoly ásatások zajlanak Erdélyben, a Böjte Csaba testvér és támogatói által tavaly létrehozott Szent László Alapítvánnyal lesz közös projektünk az épített örökség megmentése kapcsán. Amint a vírushelyzet engedi és elindul a munka, többet tudok mondani. – Milyen vállalásai vannak ebben az évben rendezvényeket, publikációkat tekintve? – A korábban említett, A Szent László-legenda falképciklus olvasatai elnevezésű konferencia mellett egy Nemzetközi Tatárjárás Konferencia szervezését vállaltam fel. Idén 780. évfordulója lesz népünk történetének egyik legnagyobb kihívásának. Különlegessége abban rejtőzik, hogy mongol és román tudósokat is várunk a rendezvényre, helyszíne a székelyderzsi unitárius erődtemplom lesz. Publikációk e két konferenciához igazodva készülnek, illetve a keleti kardkultusz nyomairól, a székelyföldi fegyverzettörténet témákban fogok írni. – Kapcsolódik-e ehhez a kutatómunkához az ön által vezetett Arany Griff Rend középkori hagyományőrző csapat tevékenysége? – Személyemmel összeforr a Magyarságkutató Intézet és az Arany Griff Rend tevékenysége, hiszen az alapszabályzatainkban lefektetett célkitűzéseink összekapcsolódnak. A magam köré kiépített korszerű, de tradicionális értékeken alapuló rend immáron 181 rendezvényen igazolta létjogosultságát. Ezen eredmények hatására és a családias közösségnek köszönhetően az idők során négy régész is csatlakozott a csapathoz. Ez számunkra fontos, mert korhű történelmi hagyományőrzés csak szakmai alapon működhet, és ehhez szükség van szakemberekre és a köztünk zajló, egészséges tudományos vitákra is. A megfelelő hadfelszerelés vagy hétköznapi viseletek megjelenítése a tudományos kutatásainkon alapszik. 2019-ben az Arany Griff Rend és a Székelyderzsi Unitárius Egyház szervezte Szé­kelyderzs erődtemplomában a tudományos konferenciát és vár­fesztivált. Meggyőződésem, hogy az épített örökségre szervezett, újragondolt, minőségi kulturális programoknak lesz igazán jövője az új világban. Láttunk erre példát tavaly Marosvécsen és Miklósváron…

Nagyálmos Ildikó



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!