Követjük-e a követendőt? Márton Áron, Erdély püspöke emlékét ápolja a szülőfalujában évente megszervezett konferencia. A szombati tudományos rendezvény előkészületeiről Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum vezetője számol be a Toronyiránt kérdéseire válaszolva. – Hányadik kiírásához érkezett idén a Márton Áron-konferencia? – Idén negyedik alkalommal szervezünk megemlékezéssel egybekötött konferenciát Márton Áron püspök tiszteletére Csík­szent­do­mokoson. Az eseményt igyekeztünk idén is, akárcsak a korábbi években, a püspök születésnapjához – augusztus 28. – közeli dátumra időzíteni. – Milyen igény hívta létre a rendezvényt? – A domokosi emlékmúzeum létrehozásakor azzal szembesültünk, hogy nagyon gazdag és tudományos szempontjait, módszereit tekintve is nagyon változatos a Márton Áron-kutatás, ám e kutatások eredményei rendszerint szűk réteg által olvasott szakmai kiadványokban látnak napvilágot, a szélesebb érdeklődő közönséghez kevésbé jutnak el. Márpedig Áron püspök iránt valóban széles réteg érdeklődik, tisztelete általánosnak mondható, Székelyföldön mindenképpen. A korábbi rendezvényeket kísérő érdeklődés azt mutatja, hogy Márton Áron tisztelői szívesen hallgatják a kutatókat, és örömüket lelik abban, hogy a püspökről alkotott képük gazdagodik, árnyalódik. Illetve ezek a konferenciák sok tekintetben rendhagyóak, előfordult már, hogy felállva tapsolt a közönség, volt, hogy őszintén megrendült, de az is előfordult, hogy dalra fakadt a hallgatóság. Vagyis ünnep is ez nekünk, túl az alapvetően fontos tudományos jellegen, azt ünnepeljük, hogy volt egy közülünk való, de – Bajor Andor szavaival élve – „tőlünk fényesen különböző” Márton Áronunk, akire évről évre büszkébbek lehetünk, aki igazán alkalmas arra, hogy jobbá, igazabbá legyünk a tanítása és példája révén. – Kik az előadók, milyen témakörökben hangzanak el előadások? – Marton József nagyprépost a gyulafehérvári Márton Áron-hagyaték gondozója, kiadója másodszor ad elő a domokosi konferencián. Idén Márton Áron a kultúra szolgálatában címmel tart előadást, amit nagyon várunk, hiszen Márton Áron nemcsak a hit és az egyház védelmezője, de a kultúra értő, érdeklődő és a sajátjától sokszor különböző értékek és ízlések iránt is nyitott pártfogója is volt. Mindez olyan időkben, amikor a kötelező ideológiától távolságot tartó kultúrának nem sok fóruma és támogatója volt. Bodó Márta, aki az erdélyi katolikus sajtó egyik oszlopa, elkötelezetten végzi Márton Áron emlékének ápolását szakmai kiadványok és sajtótermékek igényes és magas színvonalú szerkesztésével. Idén nem mint sajtómunkás, hanem mint kutató mutatkozik be a domokosi közönségnek: A fiatal Márton Áron kolozsvári korszakáról beszél, arról, ahogy a fiatalokkal dolgozott, ahogy a nevelési programját kialakította, kiemelve, hogy ezek a programok milyen komoly színvonalon készültek, milyen alaposan tervezettek, módszeresek és sokoldalúak voltak. Denisa Bodeanu bukaresti történész, a Szekuritate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács archívumában található, Márton Áron nevére kiállított megfigyelési dossziék kutatója. Őtőle tudjuk, hogy Márton Áron dossziéja több, mint 77 000 lapot tartalmaz, és ezzel a püspök „abszolút rekorder” a Securitate által folytatott megfigyelések történetében. Előadásában ezek alapján elemzi Márton Áron és a kommunista elnyomó rendszer közötti egyenlőtlen harc főbb állomásait, illetve olyan dokumentumokba enged betekintést a közönségnek, amelyek korábban sehol nem voltak láthatók. Kovács Gergely, Márton Áron szentté avatási ügyének római posztulátora rendszeres meghívottja a domokosi megemlékezéseknek. Idén két előadással jön, egyik előadásában azokat az adatokat ismerteti, melyek a nemrég megjelentetett kutatások fényében pontosítják Márton Áron első világháborús „történetetét”, illetve arról is tudósít, miként ápolják Olaszországban az első világháború olasz frontján harcolt magyar katonák – közöttük Márton Áron – emlékét. Második hozzászólásában beszámol az immár hatodszorra megszervezett Márton Áron zarándoklat céljáról, helyszíneiről, tapasztalatairól. A konferencia zárásaként egy fél évvel ezelőtt meghirdetett diákvetélkedőt értékelünk ki. Az internetes vetélkedő, melyet a Lakiteleki Népfőiskolával közösen szerveztünk, hatvanként csapatot mozgósított Gútától Gyimesközéplokig, és Márton Áron a XX. század püspöke cím alatt megjelentetett feladatsorokkal arra próbálta szelíden rábírni a fiatalokat, hogy olvassák Márton Áront, gondolkodjanak a huszadik századi történelemről, és okuljanak belőle. – Hogyan járul hozzá a rendezvény Márton Áron szentté avatási ügyéhez? – A posztulátor minden alkalommal el szokta mondani Domokoson, nemcsak az a kérdés, hogy mikor avatják szentté a püspököt, hanem az is, hogy mit kezdünk mi Márton Áron tagadhatatlan életszentségével... Csupán hivatkozzuk-e, vagy komolyan próbáljuk megérteni és követni azt, amit ő tett, mondott. Mi leginkább közvetíteni tudunk ebben a megértési/megélési folyamatban. A szentté avatás egy szigorú szabályok szerint zajló szakmai procedúra, attól tartok, tényleges, direkt hatása erre a csíkszentdomokosi rendezvényeknek sajnos nincsen. – Érdekes színfoltja a rendezvénynek a gyermekeknek szánt program... – A fiataloknak szánt program – a történelmi diákvetélkedő – egy nagy és ambiciózus program része: Tőlünk nézvést „határon túl”, vagyis Magyarországon és más magyarlakta vidékeken is szeretnénk Márton Áron püspököt jobban megismertetni. Ezért Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke védnöksége alatt egy hármas programot indítottunk: a Lakiteleki Népfőiskolával közösen egy Kárpát-medencei diákvetélkedőt, a Székelyföld Alapítvánnyal közösen alkotói pályázatot hirdettünk meg, és mindezek zárásaként tervezünk idén szeptember végére egy „demonstratív” konferenciát a Magyar Országgyűlésben. A többes szám első személy itt és most felsorolhatatlanul sok embert jelent, de közülük kiemelem Ferenczes István költőt, a Székelyföld folyóirat alapítóját mint a program legelszántabb kezdeményezőjét. – Kiket sikerült bevonni a szervezésbe, lebonyolításba? – Az első konferencia óta elkötelezett és nagylelkű támogatónk Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, illetve a Bethlen Gábor Alap. A munka oroszlánrészét a csíkszentdomokosiak végzik: a Márton Áron Múzeum és a Márton Áron Egyesület önkéntesei, akiknek nem lehet eléggé hálás lenni: sok mások mellett Sándor Edit községi könyvtáros és múzeumi tárlatvezető, és Böjte Csongor, aki a fiatal generáció képviseletében viszi a stafétát. Sarány István