November 20-án nyitja meg a kapuit egy régészeti kiállítás a Csíki Székely Múzeumban. A tárlat kurátora dr. Pusztai Tamás régész, aki kollégáival együtt interaktív eseményre várja az érdeklődőket 2020. április 20-ig. Munkásságáról és az általa tervezett kiállításról kérdeztük dr. Pusztai Tamást. Fotó: László F. Csaba − Miért a történészi hivatást választotta, és ezen belül mi irányította a figyelmét a régészet felé? − A régész az, aki tárgyi leletek alapján próbálja rekonstruálni a múltat, amelyhez általában nem tartoznak írásos leletek. Elsősorban szerintem kalandvágyból döntöttem emellett, amikor gyerek voltam, mindig kincsek után kutattam. Ezek után pedig egy szerencse folytán egy olyan emberrel találkoztam még gimnazistakoromban, aki a mai dolgozó régészetnek az anyja, név szerint Valter Ilonával. Ez olyan helyzet volt, amikor egy olyan emberrel találkozol, hogy bármilyen korszakkal is foglalkozik, az számodra szimpatikus. Kvázi anyádként nevel, így ezután könnyebb eldönteni, hogy mi legyél. Tehát a kalandvágy és ez a találkozás irányított erre a pályára. − Hol, miben rejtőznek a legnagyobb kihívások? − Bárhol. Vannak olyan régészek, akik például nem ásnak, hanem múzeumi gyűjteményeknek a raktárait kutatják és fedezik fel újra. Ebben az esetben is sorra jönnek elő a titkok. Nem feltétlenül a terepen, új ásatásoknál lehet érdekes dolgokat találni. Tehát kihívások sokasága ér bennünket, mivel ez a munka sokszínű. A másik dolog pedig, hogy a lehetőségeim egyre szabadabbak. Tizenöt évvel ezelőtt olyan technikai eszközök mint geofizikai műszer, drón, infrafelvételek használata, olyan távolinak tűnt számunkra, amit meg sem tudok fogalmazni. − Napjainkban minden szakmát érint a modern technika fejlődése. A régészetben milyen gyakran alkalmaznak technikai segítséget? − Jelenleg ez a hétköznapi élet része lett. A technika segítségével több oldalról tudjuk vizsgálni a világot, ráadásul ezekkel az eszközökkel roncsolásmentes vizsgálatot teszünk lehetővé. Tehát ha hajnalban egy infrafelvételt készítek az adott területről, a sírok hőmérséklete gyakorlatilag kirajzolja a temetők infratérképét anélkül, hogy összetúrnám. Ugyanezt ha geofizikai műszerrel vizsgálom, akkor a pusztítás nélküli szerkezetet látom. Az az ásatás, amit mi csinálunk, a legtökéletesebb pusztítás. Ha mindezt rosszul dokumentálom, akkor egy barbár pusztítónak számítok. Ezen eszközök használatával semmi sem szenved sérülést, és ez boldogságot is ad, mivel a kutatásunk tárgya megmarad a jövő számára. − Általában milyen gazdag egy temető tárgyi világa? − Ez attól függ, hogy milyen közösség temetőjéről van szó. Ha egy keresztény temetőjét nézzük, maximum egy gyűrű van benne vagy egy kis hajkarika. Ha egy nomádnak, például egy honfoglaló harcosnak a sírját nézzük, akkor számos különbség fedezhető fel. A nomád emberek számára nem a ház az érték, hanem az, ami rajtuk, a birtokukban van, például több fegyver. Így egy ilyen sírnak sokkal gazdagabb a leletanyaga. − Mesélne pár szóban a november 20-án megnyíló, Elit alakulat 2.0 elnevezésű kiállításról? − A kiállítás nem konkrétan a magyar honfoglalásról fog szólni, hanem 73 emberről, akiknek sírjait Révész László tárta fel a Karos község határán fekvő temetőben. Révész László kutatásai alapján azt lehet elmondani, hogy a 73 sír több mint 60 százaléka fegyveres sír. Ami még érdekesség, hogy a két temető feltárásakor rátaláltunk két olyan sírra, amelyben a presztízstárgyak és a méltóságjelvények arra utalnak, hogy vezéri sírokról van szó. A férfisírok aránya miatt Révész László feltételezi, hogy egy válogatott közösségről van szó. Ők vettek részt a kalandozó hadjáratokban, és a két vezéri sírból következtethető, hogy a fejedelmi kíséret tagjai is lehettek. Amit elmesélünk, az az, hogy hogyan lehet rekonstruálni egy világot a régészeti leletek alapján. Amikor a kiállítást készítettük, érte egy kritika a forgatókönyvét, miszerint a tárlat túlzottan egyoldalú, és nem mond el mást, mint az ásató régész nézőpontját. Így arra a döntésre jutottunk, figyelve a kritikára, hogy lehetőséget adunk a látogatóknak, hogy birtokába kerüljön azoknak a régészeti forrásoknak, amivel a régész dolgozik, ezáltal elkészítse a saját alternatív rekonstrukcióját. − Akkor a kiállítást látogatók egy régész szerepét veszik majd fel? − Gyakorlatilag igen. Van a kiállításban nyolc laboratóriumi asztal, amelyek meg vannak számozva. Minden asztalnak van nyolc fiókja, amelyeket szintén számokkal láttunk el. Az asztalok tetején lesznek a reprezentatív vezérelemek, amelyek mindenkit elkápráztatnak. A fiókokban lesznek azok a titkok, amelyek mindezt értelmezik. Mi nem csinálunk mást, csak a látogatót elindítjuk 12 kérdés alapján. Ezekre a kérdésekre mi nem adjuk meg a választ, csak azt, hogy melyik fiókban melyik asztalnál lel a megoldásra. Ezáltal ha nincs is tárlatvezető a kiállításon, a jelenlévő önállóan fedezi majd fel a szabályosságokat ebben a rendszerben. − A történeti leírások, krónikák emlegetik ezt, van írásos forrás arról, hogy itt egy fejedelmi központ volt? − Egy feltárás során a legelső kérdés, amit feltesznek, hogy tudom-e, ki volt ebben a sírban. Karos esetében nincs olyan írás, amely ezekre a temetőkre utal. Egyetlen lehetőség áll a rendelkezésünkre: a régészeti leletek értelmezése. Ha kilépünk a karosi temetők világából és megnézzük a Felső-Tisza-vidéken található hasonló temetőket, akkor fognak mesélni nekünk arról, hogy itt ténylegesen van egy olyan csoport, ahol feltételezhető egy fejedelmi központ.

Szilágyi Dalma-Orsolya