Nefrológus, vagyis a vese belgyógyászatával foglalkozó orvos is dolgozik a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház belgyógyászati osztályán szeptember 20-tól. A fiatal szakorvos, dr. Ilyés Andrea gyermeknevelési szabadságáról tért vissza az intézménybe. Szakmai tudását Bukarestben szerezte, most pedig Csíkszeredában szeretné még nagyobb tudatosságra nevelni a pácienseket, ugyanakkor a családorvosokkal is szorosabb kapcsolatot alakítana ki. A megyei kórházban eközben elindult a munkafolyamat, amelynek eredményeként dialízisközpont létesülne a jövőben. [caption id="attachment_58412" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Márk Boglárka[/caption] – Néhány hete kezdte csak el a munkát a kórházban. Mivel találkozott ez idő alatt? – Egyedüli nefrológusként dolgozom a belgyógyászaton, vannak osztályos betegeim, illetve járóbeteg-rendelést is ellátok. Gyakran kikérik a véleményemet a nefrológia területéhez tartozó betegségek esetén, orvosi konzíliumra hívnak. Nemrég vettem át egy beteget a nőgyógyászatról, egyet pedig a fertőző osztályról. Ennek az az oka, hogyha a vese megbetegszik és nem gyógyul, egy idő után az dominálja a kórképet, amely életet veszélyeztető állapotnak minősíthető, ez pedig vagy dialízissel vagy gyógyszerekkel általában kezelhető. – Miben különbözik a nefrológus munkája az urológusétól? – Én nem végzek invazív (vágás vagy szúrás) beavatkozásokat, csak vesebiopsziát (szövettani mintavétel). Az urológus megműti a vesét, én meg azokat a szisztémás betegségeket vagy akut/krónikus veseelégtelenségeket kezelem, amelyek rombolják a vesét. Van is egy ilyen mondás, hogy ha megérné, akkor mindenki veseelégtelenséggel küszködne, mivel a vese elöregedő szerv. – Hogyan dolgozik a nefrológus? – Ha követhetem a beteget, akkor többek között a vesebetegség társpatológiáját is tudom kezelni, mivel ez a szerv nagyon sok funkciót ellát: nemcsak szűr, hanem például vörös vértesteket termel, a csontháztartásban, sav-bázis egyensúlyban is szerepe van stb. Ezeket is kell követni és ellátni ahhoz, hogy a beteg állapota egyensúlyban maradjon. Nekem pedig van időm felkészíteni a művesekezelésre a beteget: bemutatom neki, hogy adott a lehetőség a hemodialízisre, amellyel megszűrjük a vért, ott van a peritoniális dialízis, amely során egy katétert helyezünk be, ennek segítségével otthon is elvégezhető a tisztítás. Utóbbira meg kell tanítani a beteget. Ha a hemodialízist választja, akkor egy fisztulát kell készítenünk (összekötnek egy artériát egy vénával). Elő kell készíteni a beteget, mert, ha akut állapotban kerül dialízisre, akkor például a nyakába helyezzük a katétert, amely fertőzésforrás lehet, és sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki. Tehát sokkal jobb, ha a beteg előkészített és stabil állapotból kerül úgymond dializált állapotba. – Milyen javulási lehetőségei vannak azoknak, akik dialízisre járnak? – A dialízis önmagában nem jó prognózis a betegek számára, mert meszesedéssel, a szervek elöregedésével jár – ezt a folyamatot gyorsítja fel a dialízis. Nem kedvező dolog az emberi szervezet számára. A beteg rendszerint hetente háromszor jár dialízisre, amellyel olyan funkciót végzünk el, amit az egészséges vese kétóránként lát el: vizelésre késztet. A heti három alkalom azt jelenti, hogy a szervezetben felgyűlnek a mérgezőanyagok, nyomelemek és elektrolitok, amelyek hosszabb ideig roncsolják a szervezetet egyik dialízis-üléstől a másikig. – Ennél jobb megoldás ezek szerint nem igazán van? – De igen, a veseátültetés. Az a legjobb megoldás. Romániában még az sem működik tökéletesen: több transzplantációs központ van, de ezek nem kommunikálnak egymással. Pedig az lenne az ideális, ha nem kellene azt mondanom a betegnek, hogy mindegyik központ – Bukarest, Kolozsvár, Jászvásár – listájára iratkozzon fel. Egyébként mindhárom központ állami tulajdonú, ezért a veseátültetés nem kerül a betegnek pénzébe. – Hogyan zajlik a transzplantáció az országban? Hosszúak a várólisták? – Csíkszereda logisztikailag nem a legjobb helyen fekszik, mivel egyik transzplantációs központ sincs a közelében. Az elsődleges feltétele annak, hogy valaki megkapjon egy vesét, az az, hogy négy-öt órán belül ott kell lennie, ahol elvégzik a beavatkozást, mivel annál hosszabb ideig nem tudják életben tartani a szervet. Az átültetés előtt különböző vizsgálatokat is el kell végezni, ez néhány órás folyamat. Addig az a vese vagy úton van a kórházba, vagy jegelve tartják. Csíkszeredából pedig jó esetben négy óra az út Bukarestig. Ettől függetlenül voltak olyan betegeim, akik néhány hónap alatt kaptak vesét. Óriási adatbázisból választják ki a befogadókat. Figyelembe veszik a donor/akceptor vesék immunológiai paramétereit. Nagyon fontos szempont továbbá az, hogy mennyi idős az illető, aki a vesére vár. Előnyben vannak a fiatalok, akik a közelben laknak. Nekünk az is feladatunk, hogy bátorítsuk a betegeket. Itt Csíkban az idősek már belenyugodnak abba, hogy ezzel a betegséggel kell élniük, holott nem lenne szabad ilyen könnyen feladniuk. Bukarestben hozzászoktam ahhoz, hogy a beteg a diagnózis után azonnal a gyógyulási lehetőségeket kutatta. – Hány ember szorul művese­kezelésre nálunk? – Több mint száz ember, Csíkszeredában és környékén. – Adott a lehetőség a csíkszeredai kórházban dialízisközpont létrehozására? – Országos szinten többnyire magánkézben vannak a dia­lízis­központok. Ugyanakkor a törvény előírja, hogy a dialízis megkezdését, valamint az azt megelőző felkészülést kórházban kell elvégezni. Most dolgozunk azon, hogy ezt a nefrológia részleg keretében tudjuk megvalósítani. Mivel eddig nem volt itt nefrológus, az intenzív osztály látta el ezt a feladatot is, de az megterhelő volt számukra a sok más munka mellett. Hátráltató körülmény, hogy a kórházban nincs erre képzett asszisztens, mivel csapatmunkában lehet ezt jól végezni. Az asszisztensnek kell megszúrnia a fisztulát, neki kell rácsatlakoztatnia a beteget a gépre. Az asszisztens, aki dializál, nagyon tudja a munkáját, hiszen a gépnek többféle funkciója van. De olyan dialízisközpontot próbálunk kialakítani, ahol az inicializálást, adott esetben pedig néhány beteg krónikus dializálását is el tudjuk látni. Megkaptuk a minisztérium jóváhagyását ahhoz, hogy létrehozzuk, most a megyei tanács és kórház anyagi támogatására várunk. Még hosszú út áll előttünk, de nagyon jó dolog lenne, ha megvalósulna. – Milyen gyógyulási alternatívák vannak azok számára, akik vesegondokkal küszködnek? – A nefrológiában nem sok, tíznél kevesebb gyógyszer áll az orvos rendelkezésére. Ennyivel tudunk gyógyítani. Ezeket vetjük be, amikor szisztémás betegség érinti a veséket. Amikor ezeket kimerítettük, akkor már nincs sok más lehetőség. Az egyes patológiák pedig korlátozzák a mozgásterünket, tehát abból a néhány gyógyszerből sem alkalmazhatjuk akármelyiket. A krónikus veseelégtelenség a leggyakoribb probléma a környéken, az ő esetükben az utánkövetés a legfontosabb feladatunk. Minden magas vérnyomással és/vagy cukorbetegséggel diagnosztizált beteg fokozottan ki van téve annak, hogy károsulnak a veséi. A folyamatot visszafordítani sajnos nem lehet, de lassíthatjuk, illetve akár meg is állíthatjuk. És ezt nem győzöm hangsúlyozni. – Hogyan juttatná el ezt az üzenetet a betegekhez? – Terveim között szerepel, hogy családorvosoknak tartok előadást ebben a témában. Elmondanám nekik, hogyan kell eljárniuk, hogyan vegyék fel velem a kapcsolatot, azért, hogy ne legyen kommunikációs szakadék közöttünk. Merjenek segítséget kérni, ha felismerik a problémát. – Azt mondják, hogy egy vesével is lehet élni. Sokan vannak ilyen helyzetben, és mivel jár ez az állapot? – Nagyon ügyesen kompenzál az egy vese, a másik funkcióit teljes mértékben átveszi. Van, aki eleve úgy született, hogy az egyik veséje nem működött megfelelően, vagy trauma után elveszítette, esetleg műtétileg távolították el azt. És igen, teljes értékű életet lehet élni. Persze, valamivel jobban kell vigyáznia magára az érintettnek, a kezelőorvosainak is figyelmesebbeknek kell lenniük, mert például bizonyos gyógyszerek nefrotoxikusak, vagyis ártanak a vesének. – Mit tehetünk a vesénk egészségéért? – A vesepatológiától függ, hogy mi tehetünk a vesénkért. Nagyon nem értek egyet azzal, amit sokan hangoztatnak, hogy a két liter folyadékot meg kell inni egy nap. Ez csak azokra érvényes, akiknek egészséges a veséjük. De aki már diagnosztizált vesebeteg, az inkább kérdezze meg előtte a kezelőorvosát. Nagyon gyakori probléma, hogy a beteg szervezete annyira feltelik vízzel, hogy már lélegezni sem tud, eldagadtak a lábai. Ha egészséges a vesénk, akkor jó, ha hidratáljuk magunkat. A szervezetnél nincs okosabb ezen a földön, és ha az jelzi, hogy szomjas, akkor igyunk. Vagy például, akinek a veséje hajlamos kőképzésre, megfelelő folyadékbevitellel jobb az esélye az újak kialakulásának elkerülésére. A policisztás vesebetegségben szenvedőknek sem árt a fokozott folyadékbevitel. A legfontosabb: ha valaki tudja magáról, hogy magas a vérnyomása vagy cukorbeteg, azt kontrollálja, ne hanyagolja el a gyógyszeres kezelést. Sokkal jobban lehet megelőzni a vesebetegséget, mint gyógyítani. Márk Boglárka