Első évén van túl a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál Del Pedrick technikai igazgató, aki hosszabban nyilatkozott az itt eltöltött első évéről. Kérdeztük Székelyföldről, de a szakmai kérdések sem maradhattak le. [caption id="attachment_50215" align="aligncenter" width="800"] Del Pedrick (jobbról) értékelte a Jégkorong Akadémiánál töltött első évet Fotó: szja.ro[/caption] – Kanadaiként miként élte meg a székelyföldi tartózkodását, illetve milyen nehézségekbe ütközött? – Úgy éreztem, hogy nagyon jól fogadtak Székelyföldön, ahol az emberek kedvesek, barátságosak. Több olyan személy vesz körül, akik segítenek és igyekeznek minél otthonosabb körülményeket teremteni. Számomra megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok a régióban, ahol az emberek büszkék az örökségükre, illetve a tradícióikra, és mindezt igyekeznek bemutatni nekem. Sokat tanultam tőlük ebben a szűk egy évben is, és értékelem ezt. Szerencsések vagyunk, hogy egy nagyszerű csapat alakult ki, akik viszik a programot és dolgoznak érte. Mint minden munkában, természetesen vannak kihívások, ahol egyezségeket kell kötni és számos ilyennel mentünk szembe a program első évében. Ha már a kihívásoknál tartunk, akkor elsőként említeném a nyelvet és a kommunikációt. A magyar-, illetve a romántudásom napról napra gyarapszik, és a továbbiakban is ezen leszek. De tudjuk, hogy nagyon fontos a szakmai személyzetnek, illetve az edzőknek, hogy az alapangolt elsajátítsák, hiszen ez a nemzetközi jégkorong nyelve. A másik kihívás, hogy megkíséreljük megmódosítani a korábbi játékosneveléshez köthető felfogást, és ezt dinamikusabbá tegyük, hogy a fiatalok szintet tudjanak lépni. Minden kihívásra, illetve akadályra úgy tekintünk, hogy azt meg lehet és meg kell oldani. – Milyen tervekkel érkezett az akadémiához és melyek, amiket sikerült megvalósítania? – Amikor elvállaltam a munkát, hogy a székelyföldi jégkorong érdekében dolgozzak, akkor elsősorban a cél az volt, hogy a jégkorongozó fiatalok számát megnöveljük a régióban és egy működőképes, illetve egy jóval hatékonyabb programot szervezzünk köréje. Másodsorban Székelyföld kultúrájáról és tradícióiról szerettem volna többet tanulni, nem utolsósorban számomra ez a program egy fejlődési lehetőség mind szakmailag, mind emberileg. Kétséget kizáróan fejlődést és sikereket tapasztalok mindezen irányokban, habár még rengeteg a tennivaló, amelyeket meg kell lépni, de biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló években további fokozatokat sikerül majd lépni. A továbbiakban is türelmesek és kitartók kell maradjunk, hiszen minden új dologhoz, új munkastílushoz idő kell, amíg elfogadják és magukévá teszik. – Miben látja a székelyföldi jégkorong hiányosságait, illetve erősségeit? – Erősségnek mindenképpen azt hozhatom fel, hogy a fiatalok égnek a vágytól, hogy játszhassanak, nyitottak arra, hogy tanuljanak és napról napra jobbak legyenek. A jövőben pedig azon igyekszünk dolgozni, hogy javuljon a játék közbeni sebességük, bátrabban vállaljanak játszani, vállalkozzanak, illetve az atlétikusságon is dogozni kell. Kulcsfontosságú lesz – a székelyföldi jégkorong fejlődésének érdekében – megtalálni a képzés korrekt volumenét, illetve annak összetevőit. – Mennyire elégedett az akadémia kötelékébe tartozó jégkorongozók, illetve edzőik hozzáállásával? – Többnyire elégedett vagyok mind a játékosok, mind az edzők hozzáállásával. A jövőben azon is fogunk dolgozni, hogy a nem megfelelő berögződéseket, szokásokat megváltoztassuk olyan irányban, hogy az elősegítse az utánpótlásképzést. – A székelyföldi jégkorongozók fiatalkorukban még tartani tudják a lépést az elittel, ám utána egy gyors és folyamatos lemaradás történik, legalábbis ez az általános vélemény. Szakmai szempontból ezt mivel magyarázza, és miként látja? – Nem tudom, honnan van ez az általánosítás. Minden figyelmünk arra összpontosul, hogy létrehozzunk és kövessünk bizonyos iránymutatásokat minden egyes korosztály számára, párhuzamosan növelve a létszámot. Minél nagyobb ez a létszám a különböző központokban, annál nagyobb valószínűséggel találunk hasonló képességű sportolókat, akiknek egymással készülve hatékonyabb edzésekben lehet részük, ezáltal is segítve fejlődésüket. Végül is ez a vezető szerep, hogy minden játékos képes legyen szintet lépni, és ebben kell segíteni a helyes utat megmutatva. Véleményem szerint a játékszínvonal romlása vezetett oda, hogy számos játékos döntött úgy, hogy elhagyja a régiót és más helyen igyekszik továbbfejleszteni saját magát. A hiányuk miatt pedig fokozatosan csökken a versenyképes játékosok sora. – Lejárt az első éve az akadémiánál. A következő szezonra milyen tervekkel érkezik? Melyek lesznek a legnagyobb feladatkörei, mire fogja a legnagyobb hangsúlyt fektetni? – A célok nem fognak változni az előre megszabottakhoz képest. Tovább kell dolgozni azon, hogy minél több infrastrukturális beruházás jöjjön létre, ahol lehetőség nyílik további jégkorongozók felkutatására, illetve a meglévők továbbfejlesztésére. Továbbra is szorosan össze kell dolgoznunk az edzőkkel és a meglévő programokat tovább kell vinni, ezáltal is továbbfejleszteni a meglévő légkört mind a pályán, mind azon kívül. Javítani kell a sportolók atlétikusságán jégen kívüli foglalkozásokkal, illetve más sportedzésekkel. Javítani kell továbbá a technikai elemeken is, gondolván a korcsolyázásra, lövésekre, korongkezelésre, passzokra, ütközésekre. Oda kell figyelnünk a fejlesztési részletekre és a szülők nevelésére is, ami a folyamatokat illeti. Darvas Attila