Csáki Levente: Az egyházközségek lelki életének gyarapítása a cél

Hargita Népe
Csáki Levente kobátfalvi lelkészt választották a székelykeresztúri unitárius egyházkör új esperesévé. Lapunk érdeklődésére elmondta, nagy felelősséggel és sok munkával jár az új tisztség betöltése, azonban fő célja, hogy csapatban, együttműködve dolgozzon és fejlessze a székelykeresztúri unitárius egyházkört. – Mikor és hol kezdte lelkészi pályáját? – 2002-ben kezdtem lelkészi pályámat, akkor dr. Szabó Árpád püspök kinevezett a Homoródszentmárton községbeli Kénos lelkészévé. Kénos volt az anyaegyház, és Lókodba is be kellett szolgáljak. 2009-ig teljesítettem ott szolgálatot. 2009 június 1-jétől átpályáztam a nyikómenti Kobátfalvára, és azóta is itt teljesítek szolgálatot. 2015-ben Székelyszentmiklós is hozzám került, így az ő lelkészük is vagyok. – Idén májusban volt az esperesválasztás, amelyen önt választották a székelykeresztúri unitárius egyházkör új vezetőjévé – Május 29-én volt az esperesválasztás. Tudni kell, hogy az előző esperesnek a mandátuma lejárt, az egyházi törvények szerint ő többet nem indulhatott a tisztségért, ez háromszor négy évet jelent. A köri közgyűlés összeült, és nemcsak az esperest választották meg, hanem köri jegyzőt, közügyigazgatót, a két felügyelő gondnokot, meg mindazoknak a bizottságoknak a tagjait, akik vezetik az egész egyházkört. Jelölések alapján lehet vállalni az esperesi tisztséget, vagy bármelyik más funkció betöltését, amelyre demokratikusan szavaznak az arra delegáltak. Ez alatt az egyházkör lelkészei, a gondnokok és adott egyházközségek részéről a közgyűlési tagok értendők. Ők ezúttal nekem szavaztak bizalmat és választottak esperesnek. Az esperes az adott egyházkör vezetője. Lelki, erkölcsi vagy akár gazdasági felügyelő, aki összetartja a gyülekezeteket. Ugyanakkor feladata a felsőbb egyházi szerveknél az egyházköre képviselete is. – Mit jelent önnek, az esperesi kinevezés? – Elsősorban jóval több munkát jelent, hiszen ez már nemcsak egy gyülekezeti munka, hanem meg kell tenni mindent, amit az esperesi hivatás megkövetel. Idetartozik többek között a gyülekezetek látogatása évenként legalább egy alkalommal, felügyelete, vizsgálata, lelkesítése s amire éppen csak szükségük van. Természetesen, megmaradt továbbra is a lelkészi státusom Kobátfalván és Székelyszentmiklóson és a hozzá tartozó feladataim. – Milyen tervekkel, célokkal kezdett neki a munkának? – Megválasztásom érdekesen alakult, ugyanis nekem nem volt szándékomban indulni a tisztségért. Egy csapat lelkész keresett meg azzal a kéréssel, hogy vállaljam a jelöltséget, hiszen bennem látnak egy olyan vezetőt, aki betöltheti az esperesi tisztséget. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezt csakis akkor tudom elvállalni, ha tudunk együtt, csapatban dolgozni. A mai világban ugyanis, az, hogy egy ember egyedül tudja, méghozzá jól végezni ezt a nagy és sokrétű munkát, az szinte lehetetlen. Ez a csapat vállalta fel, hogy az elkövetkező években folytatja az elkezdett munkát, gazdagítjuk és minél több programmal, lelki síkon is igyekszünk feltölteni azokat a gyülekezeteket, közösségi alkalmakat, amelyek eddig is működtek. Azt szeretnénk, ha még inkább gyarapodna, gazdagodna a székelykeresztúri unitárius egyházkör lelki élete. – Nagyon összetett, kiterjedt a székelykeresztúri unitárius egyházkör. Hogyan lehet összefogni közösséggé kovácsolni az ide tartozó közösségeket? – Valóban nagy a székelykeresztúri egyházkör, viszont szerencsés helyzetben vagyunk olyan szempontból, hogy közel vannak egymáshoz az egyházközségek. Talán az összes egyházkör közül ilyen szempontból mi vagyunk a legszerencsésebb helyzetben. A kis távolságok nagy lehetőségeket is rejtenek magukban, hiszen nem kell órákat utazni egyik helyről a másikig, közvetlenebbül tudjuk tartani egymással a kapcsolatot, tudjuk egymást, ha kell, helyettesíteni vagy segíteni. Ez a lehetőség, különösképpen ebben a rohanó világban egy nagy kincs. Éppen ezért talán nekem van a többi esperessel szemben a legkönnyebb dolgom, például egy kolozs-tordai esperessel szemben, akinek a gyülekezeteinek a száma szinte annyi, mint a székelykeresztúri egyházköré, viszont egyik Nagyváradon, a másik Tordán van, és hatalmasok a távolságok. Mi viszonylag könnyen tudunk szervezni közösségi eseményeket, lelkészi értekezleteket, lelki napokat vagy bármit, ami belefér az egyházias életbe. – Viszonylag megfiatalodott a Magyar Unitárius egyház vezetősége, mi várható a jövőben? – Nemcsak a lelkészek között van nagyon sok fiatal, hanem maga a vezetőség is megújult, kicserélődött. Egy kivételével minden egyházkör élén egy új, fiatal esperes áll már. Ez önmagáért beszél, új erő, lelkesedés, dinamika jellemzi majd az eljövendőt. Meglátásom szerint hatékonyabban és gazdagabban tudjuk majd céljainkat elérni, terveinket megvalósítani.

Hadnagy Éva