A székelyudvarhelyi Septimia Szabadidőközpontban 2009 óta zajlik szervezett úszásoktatás. A Delfinek Úszóiskola oktatói 5 éves kortól tanítják úszni a gyermekeket, a nagyobbaknak, tehetségesebbeknek már edzéseket is tartanak. A lehetőség egyre népszerűbb, a délutáni és vakációs tanfolyamok mellett intézményes keretek között, az iskolai vagy napközis órarendbe illeszkedve is foglalkoznak kicsikkel. Buti László edző, oktató szerint, aki hozzá került, mind megtanult úszni. Határozottan úgy véli, hogy minden gyermeknek meg kell szereznie a vízbiztonságot. [caption id="attachment_43956" align="aligncenter" width="1732"] Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] – Milyen életkortól lehet, érdemes elkezdeni az úszásoktatást? – Két szakaszra kell bontani az első időszakot. Egyrészt van a baba-mama úszás, azaz 3 hónapos kortól vagy 5 kilogramm felett már lehet vinni a kicsiket uszodába. 3 éves kor felett már beszélhetünk úszásoktatásról, volt is igény rá itt nálunk, ezért nyáron, vakáció idején 3–5 éves gyermekek számára is indítottunk csoportokat. Nagyon népszerűen ezek a nyári úszótanfolyamok. 5 éves kortól már komolyabb úszásoktatás zajlik, amikor a fő cél a különböző úszásnemek megtanítása. Idén ősszel indult el az intézményes oktatás ennek a korosztálynak is, szervezetten érkeznek a kétórás foglalkozásra az 5 évet betöltött gyermekek. 40-50 perc maga az úszásoktatás, a fennmaradó időben játszunk, majd alaposan megszárítkoznak és átöltöznek. A szülők kérésére választható tantárgyként került be a napközis órarendbe, egy felnőtt személy kíséretében érkeznek az uszodába, az autóbuszt mi küldjük utánuk, a szállítási költségeket is mi álljuk. Igazából 5–6 éves korra fejlődik annyira a mozgáskoordináció és a figyelem, hogy már sport szempontjából megközelített úszásoktatásról is lehet beszélni. – Van olyan gyermek, aki 3 évesen már tud úszni? – Van, persze nem szakszerűen, valamelyik úszásnemet gyakorolva. De biztonságosan mozog a vízben, és eljut egyik pontból a másikba anélkül, hogy fulladozna. Szakszerű úszásnak azt nevezem, amikor valaki ismeri és tudja valamelyik (vagy több) úszásnemet, a hátúszást, gyorsúszást, mellúszást vagy a pillangót, amikor a kar-, láb- és fejmozdulatok is szakszerűek. Mifelénk úgy mondják, hogy van férfi úszás, női úszás, pedig ilyen nincs. A nyári csoportokban (a 3–5 éves gyermekekkel) a vízhez szoktatást, illetve a vízbiztonság kialakítását kezdjük el. Általában nagyon sok gyermek fél a víztől, amíg ezt nem sikerül leküzdeni, nem beszélhetünk úszásoktatásról. Fontos megtanulni tehát a levegővételt, és a fejet betenni a vízbe, anélkül, hogy szemüveget használjanak. – Hogyan lehetne elkerülni, hogy a gyermekek féljenek a víztől? – Gyakrabban kellene strandra, tengerpartra járni a kisgyermekkel. Itt mifelénk (ahol sokáig nem voltak uszodák, strand sem sok – szerk. megj.) a felnőttek nagy része, a szülők, nagyszülők korosztálya ritkán került vízközelbe, fél a víztől, mert majdnem mindenki hallott olyant, hogy valaki belefulladt egy tóba, folyóba stb. Ezt a félelmet adják át a gyermekeiknek, amikor óvni próbálják őket a víztől, szinte beléjük sulykolják, hogyha beleesnek, meg is fulladnak. Pedig ha valaki bekerül a vízbe, „automatikusan” feljön a felszínre. Amíg a szülő, a gyermek nem jön rá, nem hiszi el, hogy a víz megtart, addig van baj. És az a kicsi, akiben kialakul a vízbiztonság, ha mégis beleesik a tengerbe vagy egy medencébe, nem ijed meg, és tudja, hogy milyen mozdulatokkal képes kievickélni. – Milyen segédeszközöket használnak? – A Nemzetközi Úszószövetség által akkreditált eszköztárunk van. Leggyakrabban az úszólapot vagy az ún. úszódeszkát használjuk, ami szivacsból készült, nagyjából négyzet alakú lap, s amelyre a gyermekek rá tudnak feküdni hassal és háttal is, és segítségével elsajátíthatók a technikák. Vannak az úszóbóják, amelyeket a helyes lábtempó elsajátításánál alkalmazunk, a nudli pedig hasonlít az úszógumihoz, szintén könnyű anyagból készül, akár másfél méter hosszú is lehet, a gyerekek hónalja alá kerül, segít a fennmaradásban. Aztán van az ún. kacsatalp vagy békaláb, de ezt már – egyéb eszközök kíséretében – az úszóedzéseken alkalmazzuk. – Helyes-e, ha a kicsi gyermekekre úszógumit, karúszót adunk? – Sok helyen láttam az országban, ahol nagy tömegeknek tartanak úszásoktatást, és nagyok a csoportok, hogy a tanár nem tud egyszerre figyelni minden gyermekre, és emiatt – a biztonságot szem előtt tartva – a tanítványok egyik vagy mindkét karjára úszógumit húz. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy az úszógumi használata rákényszeríti a gyermekeket a függőleges testtartásra a vízben. Mi pedig arra törekedünk, hogy merjen vízszintes tartást fölvenni a medencében. Az a gyermek, aki 5–6 éves koráig karúszóhoz szokott, és megpróbáljuk a hátára fektetni a vízben, általában bepánikol. Mi, a Delfinek Úszóiskola oktatói nem tanácsoljuk az úszógumi használatát. – Ha jól tudom, havonta majdnem 400 gyermekkel foglalkoznak. Szigorúság van az órákon? – Én nagyon szigorú vagyok. Erélyesen, következetesen, mindig a szemükbe nézve kommunikálok velük, függetlenül attól, hogy 5 avagy 10 évesek. Ezt a tanár bácsit látják az első két órán, megszokják, és utána jól működik a dolog. A kicsiknél azért játékosabb a foglalkozás, a nagyoknak már inkább el lehet magyarázni az elvárásokat, a tényeket. És érdekes, hogy minél nagyobb a gyermek, annál valószínűbb, hogy fél a víztől. – Mi akadályozhatja az eredményességet? – Egyrészt, ha nagyon fél a gyermek, akkor lassabban lehet haladni. Másrészt pedig a sportághoz nem értő szülő, akitől nem kapja meg a megfelelő otthoni támogatást. Hiányoznak, kimaradoznak a gyermekek, és akkor nem tudjuk a várt eredményt felmutatni. Több bizalom, több kommunikáció, nagyobb érdeklődés kellene a szülők részéről. A kisebb gyermekek esetében például nagyon rossz hatással van a szülő jelenléte, mert akadályozza azt, hogy kialakuljon egy jó viszony az úszóoktatóval. – Hány fős egy csoport, és mennyi idő alatt tanul meg egy kisgyermek úszni? – Kezdők esetében 6-7 fő, nagyobbaknál 10-12 fő alkotja a csoportot. Egy úszásnem, például hátúszás elsajátítása 6 évet betöltött gyermeknél, ha heti két alkalommal jár oktatásra, két-három hónapot vesz igénybe. Mindig hátúszással kezdünk, mert akkor a fej nincs a vízben, levegőt tud venni a száján, orrán, majd a gyorsúszás következik, amely ugyanazt a fajta karmozdulatot, lábtechnikát igényli. Mi a mellúszást tanítjuk harmadiknak, van, ahol a pillangót, de ha valaki többet akar, akkor felváltva lehet tanítani ezt a két úszásnemet. – A kisebbeknél milyen pozitív hatása van az úszásnak? – Tudjuk, hogy az úszás az a sport, amely az összes izmot megmozgatja, miközben kíméli az ízületeket. Növeli a tüdőkapacitást, az állóképességet, fejleszti a mozgáskoordinációt, a mindkét oldali mozgást, erősíti az immunrendszert, a hátizom erősítésével segít a tartásproblémák megelőzésében, ha pedig már szükség – gyógytornász segítségével – azok javításában is. – Miről lehet felismerni azokat, akik tehetségesek? – Nagyon könnyen a víz tetején maradnak, nagyon hajlékonyak és nyúlékonyak, általában magasak a felmenőik is, izomzatuk, csontozatuk hosszú és vékony. Nagyon kevesen vannak környékünkön, de vannak tehetséges, nagy odafigyelést igénylő gyermekek. – Kinek ajánlja az úszásoktatást? – Mivel közelünkben folyó, nagy tó is van (például a zetevátaljai víztározó), és sokan járnak horgászni, minden év meghozza a maga vízbe fúlt áldozatát. Ha nem is akarja a szülő, hogy versenyszerűen, mint sportágat űzze az úszást a gyermeke, kötelezően meg kellene tanulni mindenkinek úszni, legalább annyira, hogy ne fulladjon bele a vízbe. Emellett pedig az is jó, ha a gyermekek elsajátítják a helyes uszodai viselkedést, tudják, hogy mi történik, mire kell figyelniük, ha belemennek a hideg vízbe, vagy úszni próbálnak egy folyóban vagy állóvízben. Asztalos Ágnes