Hirdetés

Sosem szerelemből megyünk kormányra

HN-információ
Beszélgetés Bíró Barna Botonddal, a megyei tanács alelnökével Az emberek lehetőséget és esélyt adtak a választási szövetségnek, hogy vigye előbbre a magyar közösség sorsát. Bíró Barna Botond szerint nem a választási eredményekre, hanem a közösség elvárásaira, a kézzelfogható problémák megoldására kell koncentrálni, és ennek érdekében élni a megszavazott bizalommal. A megyei tanács alelnökével, az Udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnökével és kampányfőnökével beszélgettünk a választások után két nappal. [caption id="attachment_41120" align="aligncenter" width="932"] Fotó: László Róbert[/caption] – Milyen gondolatok vannak Önben a választások lejártával? – Köszönettel tartozunk a magyar közösségnek, mert az erdélyi magyar emberek voltak azok, akik bizalmat szavaztak nemcsak az RMDSZ-nek, hanem az összefogásnak is, amit nehezen, de tető alá hozott a szövetség és a Magyar Polgári Párt. Udvarhelyszékre vonatkoztatva jónak tartom az eredményeket, de ez tulajdonképpen csak a belépő, a beiratkozás a következő négy évre. A cél nem a választásokon való jó szereplés volt, hanem az, hogy az eredmény súlyt adjon az összefogásnak, és egy erősebb parlamenti jelenléttel, akár kormányzati szerepvállalással az itteni emberek minél több konkrét problémájára tudjunk megoldást találni. – Ön szerint minek köszönhető ez a jó eredmény? – 2008-től dolgozom az Ud­varhelyszéki RMDSZ-nél. 2012-ben már sikerült több szavazatot szerezni a szövetségnek, mint 2008-ban, most pedig 6000-rel tudtuk növelni szavazói bázisunkat. Ez jó eredménynek számít, de a tényeket megfelelően kell kezelni. Egyrészt most nem volt ellenjelölt, a kampány sem arról szólt, hogy a magyarok egymás között veszekszenek, hanem arról, hogy a magyarság képviseleteként melyek azok a kérdések, amelyeket az elkövetkező négy évben közösen meg kell válaszolni. Nem oszlottak meg a szavazatok, az összefogás volt az egyik ok, amiért nőtt a szavazatok száma. Másrészt nem mi vagyunk, akik kimagaslóan teljesítettünk, hanem az ország teljesített alul. Mert ha azt nézzük, hogy négy évvel ezelőtt 119 000 voksot adtak le megyénkben, most pedig 120 000-et, akkor nem olyan jelentős a növekedés. Ugyanakkor – mint ahogy Seszták Miklós magyar fejlesztési miniszter látogatásakor, Farkaslakán is elmondtam – számunkra, a 30-as éveink elejét taposó, közéletben tevékenykedő fiatalok számára a jelenlegi nem túl biztató körülmények között egyfajta kapaszkodót tudott adni, hogy vannak olyan tapasztalt politikusok a szövetségen belül, akikre támaszkodhatunk, illetve ott volt az anyaországi politikusok támogatása is. Ez egyfajta garancia és lehetőség is, hogy a következő időszakban megfelelően tudjuk képviselni közösségünket. – A vidék ismét jobban teljesített Udvarhelyszéken. – Igen, de kiegészíteném most Székelyudvarhellyel is. Ez a város egy érdekes közeg. Az udvarhelyiek nem szeretik a vitát, és látszik, hogy amikor sikerül összefogni, és pontszerűen leírni azt, hogy a városnak milyen haszna származik az együttműködésből (itt a Kelemen Hunor szövetségi elnök, Bíró Zsolt MPP-elnök és Gálfi Árpád polgármester által aláírt háromoldalú szerződésre utalt Bíró – szerk. megj.), akkor az emberek ezt értékelik, és ennek adtak most egy esélyt. A vidék valóban jól szerepelt. Kiemelném Galambfalvát és Fenyédet, a két község mindig jól teljesít, ezúttal is meghaladták a 60 százalékos részvételi arányt. Több olyan település van még, ahol a lakosoknak több mint fele elment szavazni, ezek azok, amelyek elfogadták azt a munkamódszert, amit 2012 óta közösen kidolgoztunk. Ez nem más, mint a választókkal való rendszeres, közvetlen, személyes kapcsolattartás. Ezt nem pótolja sem a szórólap, sem az SMS. Mivel mi ebben hiszünk, a választási kampányban sem dolgoztunk önkéntesekkel, csak utolsó nap, a mozgósításban kértünk helyenként segítséget. Van két olyan település is a térségben – Etéd és Lövéte –, amely nem szokott igazán jól szerepelni a választásokon, most viszont igen. Köszönjük nekik a bizalmat. Székelykeresztúr és néhány közeli helység viszont elmaradt a trend mögött, amely más településekre ezúttal jellemző volt. Jobbításra mindig van lehetőség, ez azt mutatja, hogy ezzel foglalkozni kell. Összességében nem maradtunk el a megye más térségeihez viszonyítva, bár itt nemcsak a szavazatszámokat kell nézni, hanem például azt is, hogy míg Csík térségében 55 településen kellett mozgósítani az embereket, addig Udvarhelyszéken 126 helyre kellett elvinni az üzenetet. És ne feledjük el a jelöltállítás körüli történéseket sem, amelyek nem feltétlenül voltak pozitív hatással az udvarhelyszékiek viszonyulására. – Az emberek hogyan fogadták Benedek Zakariás szebeni képviselőjelöltet? – Nekünk, tömbben élő magyaroknak felelősségünk és kötelességünk, hogy azokra a testvéreinkre is gondot viseljünk, akiknek nem adatott meg, hogy a szomszédjaikhoz magyarul szólhassanak. Az ők gondjaik nem éppen olyanok, mint a mieink, hiszen míg mi fejlesztések, beruházások szükségességéről beszélünk, addig nekik az alapvető közösségi jogaikért is harcolniuk kell. Fontos, hogy egy közülük való személy képviselje őket. Benedek Zakariás érti és érzi a szórvány sajátos problémáit, és udvarhelyszéki gyökerekkel is rendelkezik, kápolnási származású. De minden esély megvan arra, hogy Sebestyén Csaba bejusson a parlamentbe, s akkor udvarhelyszéki képviselőnk is lesz. És ne feledjük el, hogy ha a váro­sokban még többen elmentek volna választani, akkor az USR szintjére is eljuthattunk volna, lehettünk volna a harmadik legnagyobb súllyal rendelkező alakulat, és annyi képviselőt küldhettünk volna Bukarestbe, mint még soha máskor. – Hogyan tovább? – Nem lesz könnyű a következő négy év sem. Láthattuk, tapasztalhattuk az ismét felerősödő nacionalista hangvételt, és tartunk tőle, hogy ez tovább folytatódik a centenáriumi évben. Én arra szavaztam, hogy olyan parlamentje legyen az országnak, ahol nem a nacionalista hangvétel az uralkodó, hanem az emberek problémáinak megoldása a legfontosabb. Itt jegyezném meg, hogy amikor a parlamenti munka eredményességéről beszélünk, akkor nemcsak a megoldott feladatokat, a megvalósult beruházásokat kell nézni, hanem azokat a számunkra negatív kezdeményezéseket is, amit meg tudtunk akadályozni. Az RMDSZ-t sokszor bírálat éri, hogy alkuképes többféle politikai szervezettel is a kormányzati pozíció megszerzéséért. Pedig sosem szerelemből megyünk kormányba, hanem azért, mert ha ott vagyunk, akkor sokkal könnyebb eredményeket elérni, de megakadályozni is a veszélyes indítványokat. – Milyen helyi igények várnak támogatásra? – Megkértem a polgármestereket, hogy összesítsék azokat a problémákat, feladatokat, amelyeket az elkövetkező időszakban prioritásként kell kezelni akár parlamenti, akár kormányzati szinten. Kértem, hogy olyan dolgokat írjanak, amely nemcsak a településüknek, hanem az adott kistérségnek is fontos. A listát elküldjük a szövetség vezetőinek és a parlamentbe bejutóknak. Mivel Udvarhelyszék 9-10 százalékát adja az RMDSZ-re leadott szavazatoknak, ezért azt szeretnénk, hogy a felsoroltaknak ugyanekkora súlyuk legyen a megoldandó problémák prioritási sorrendjében. Néhány helyi példát is említek: ilyen a Székelykeresztúr melletti Sóskút-fürdő helyzete, amelynek fejlesztése az egész térségnek jogos elvárása. A lövétei önkormányzat pedig Kirulyfürdőn, az egykori pionírtábor helyén szeretne egy 200-250 fős táborkomplexumot létrehozni. A kb. 4 és fél millió eurós beruházás eredményeként a megye legnagyobb ilyen jellegű létesítménye készülne el, amely nemcsak ifjúsági tevékenységre, de konferenciák, nagyobb volumenű események helyszínéül is szolgálhatna. Ezek azok a dolgok, amelyeket nem lehet helyi és megyei költségvetésből megoldani, legalábbis nem egy-két éven belül. Abban bízom, hogy az elkövetkező években valamiféle stabilitás alakul ki a hazai politikában, és a cirkusz helyett konkrét lépések történnek az ország, a térség gazdasági fejlesztéséért. – Várható-e változás a helyi, megyei vezetők és a parlamentereink közötti együttműködés módjában? – Jó volt a munkamódszer az elmúlt időszakban, ezt kell folytatni továbbra is. Udvarhelyszékkel az van, hogy erős vállalkozói és erős civil szférával rendelkezik, és e szegmenseknek komoly elvárásaik vannak a választottak irányába. Éppen ezért nem könnyű az elvárásoknak megfelelően folyamatosan eredményeket hozni. De nem is baj, mert további erőfeszítésekre sarkall. Lehetőségeket kell teremteni, támogatni azokat, akik a lehetőségeket ki tudják használni, akik munkahelyeket hoznak létre, és előbbre viszik a közösséget. A bizalommal, amit most megkapott a szövetség, élni kell, a munkát pedig akkor fogja értékelni a közösség, ha nem a kommunikáció lesz az, ami meghatározza, hogy mit teszünk, hanem amit teszünk, azaz a munkánk határozza meg a kommunikációnkat. Asztalos Ágnes


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!