A szabad munkavállalás joga elméletileg Romániában is bárkit megillet, még a nyugdíjasokat is. A hatályos jogszabályok értelmében azonban vannak olyan esetek, amikor tiltott, illetve korlátozott a munkavégzés egyes nyugdíjaskategóriák esetében. A vonatkozó törvényes előírások mellőzése vagy hiányos ismerete akár kínos és nemkívánatos helyzetekhez is vezethet. Bán Katalint, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatóját arra kértük, vázolja, mikor és milyen esetekben lehet szó egy adott nyugdíjaskategória munkavállalásának korlátozásáról, illetve tiltásáról. [caption id="attachment_7418" align="aligncenter" width="620"] Fotó: Balázs Árpád[/caption] – Mikor vállalhat munkát a nyugdíjas? Mikor köthet munkaszerződést, illetve végezhet különböző tevékenységet magánszemélyként vagy engedélyezett magánszemélyként (PFA), egyéni vagy családi vállalkozóként (II, IF)? – A korhatáros nyugdíjasok esetében nincs semmilyen tiltás. Esetükben gond nélkül lehetséges a nyugdíj halmozása különböző jellegű tevékenységekből származó jövedelemmel. Munkaviszony esetén amennyiben befizetésre kerül a társadalombiztosítási hozzájárulás – ami egyébként kötelező –, akkor az érintett személy, azaz alkalmazott jogosult lesz akár egy hónap múltán is nyugdíja kvantumának újraszámítására. Az állami szektor esetében az ilyen jellegű halmozás tiltott volt, de nemrégiben feloldották ezt a tiltást is. Továbbá az utódnyugdíjban részesülő gyermekek – például egyetemi hallgatók – az utódnyugdíjjal együtt és azon túl részesülhetnek más jövedelemben is, akár független tevékenység vagy munkaszerződéses viszony eredményeként. Tehát nagy vonalakban ezek azok a nyugdíjaskategóriák, amelyek esetében szabad az út a munkavállalás előtt. – Köztudott, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a munkavállalásnak időkorlátjai vannak: mindenekelőtt a III-as fokozatba besorolt rokkantnyugdíjasokra gondolok. Vannak-e még hasonló helyzetek? – A III-as fokozatba sorolt rokkantnyugdíjasok halmozhatják rokkantnyugdíjukat olyan jövedelmekkel, amelyek esetében kötelező a társadalombiztosítás, de csak azzal a feltétellel, hogy az egy hónap során ráfordított munkaórák száma ne haladja meg az adott hónap munkaórái számának a felét. Magyarán, csak részmunkaidős foglalkoztatásról lehet szó, amennyiben munkaszerződéses tevékenységről van szó. S az a részmunkaidő legfeljebb „félnorma” lehet. Továbbá az a túlélő házastárs, aki utódnyugdíjban is részesül, a járandóságot kiegészítheti olyan szakmai tevékenységből származó jövedelemmel, amelyek esetében kötelező a társadalombiztosítás, de azzal a feltétellel, hogy az abból származó jövedelem ne haladja meg a társadalombiztosítási költségvetés megalapozásánál használatos országos átlagos bruttó bért. Ez utóbbi kvantuma ebben az esztendőben 2415 lej/hónap, s ezek szerint a már említett nyugdíjas-kategóriába tartozó személy havi egyéb jellegű jövedelme nem haladhatja meg a 845 lejt. – Mi a helyzet a betegnyugdíjasokkal? Hisz az illetőt azért nyugdíjazták, mert elvesztette munkaképességét. Estükben a törvény is egyértelműen tiltó rendelkezéseket tartalmaz. Mi szerepel a „tiltó listán”? – A jelenleg hatályos törvényes előírások értelmében az előrehozott vagy részlegesen előrehozott nyugdíjban részesülő személyek, azaz nyugdíjasok, továbbá az I-es és a II-es fokozatú rokkantsági nyugdíjba besoroltak számára tiltott minden olyan nemű jövedelem realizálása, amely különböző tevékenységekből származhat. Legyen szó bár munkaszerződésről vagy ahhoz hasonló jogviszonyról, szerzői jogdíjról stb. Ugyanakkor mindazon nyugdíjasok, akik a fentebb említett kategóriákba tartoznak, nyugdíjukat nem halmozhatják olyan jövedelmekből, ami ügyvezetői, menedzseri vagy egyéni vállalkozói tevékenységükből származik, amennyiben az egy naptári év során elért bruttó jövedelmük meghaladja a már említett országos átlagos minimálbér négyszeresét, azaz az évi 9660 lejt. Feltétlenül utalnunk kell arra is, hogy azok a túlélő házastársak, akik a 2004/578-as törvény értelmében havi segélyre jogosultak, ezen illetményen kívül nem realizálhatnak olyan szakmai jövedelmet, amelyek tekintetében kötelező a társadalombiztosítás. Ilyen esetekben, ha a segélyben részesülő személy jövedelmet realizál, a segély folyósítása a következő hónapban megszűnik. Vannak azonban olyan esetek, amikor a juttatás szüneteltetését maga az érintett nyugdíjas kéri, majd, miután már nem realizál egyéb jellegű jövedelmet, kérelmezheti a szóban forgó szociális segély újbóli megállapítását. De ilyen esetekben létezhet, illetve bekövetkezhet a „22-es csapdája”, azaz, hogy a túlélő házastárs már nem tesz eleget a segélyfolyósítás feltételeinek. – De miként veszthet el egy olyan jogosultságot, amelyre vonatkozóan előzetesen teljesítette az odaítélési, a folyósítási kritériumokat? – Talán könnyebb lesz megérteni egy konkrét példán keresztül. B. Zs. Hargita megyei korhatáros nyugdíjasnak a nyugdíjkvantuma 308 lej, s emellett 2008. október 1-jétől részesült a 2004/578-as törvény előírásai alapján havi segélyben is, amelynek kvantuma 123 lej volt. Egyébként e segély kapcsán megemlíteném azt is, hogy az akkor nyújtható, amikor a túlélő házastárs nyugdíjának kvantuma nem haladja meg a 364 lejt. Az esethez visszatérve: B. Zs. 2014. szeptember 15. és 2015. március 1. között részmunkaidős szerződés alapján bérből származó jövedelmet realizált. Ennek okán 2014. október 1-jétől megszűnt a szóban forgó segély folyósítása. A munkaszerződése felbontását követően a nyugdíjas B. Zs. a nyugdíjpénztárunkhoz fordult, kérelmezve a túlélő házastársi minőségben őt megillető havi segélyt. Sajnos kérését vissza kellett utasítanunk, mert a benyújtás pillanatában már nem tett eleget a 2004/578-as törvény előírta segélynyújtási feltételeknek. Mi is történt? Annak idején, azaz 2008-ban, amikor megállapították az ő nyugdíjának nagyságát, a nyugdíjpont értéke 308 lej volt, de az 2015-ben 366 lejre emelkedett, azaz meghaladta már azt az értékhatárt, amelyet előírt a törvény, nevezetesen a 364 lejes értékszintet. Furcsállandó, de ez van. Mondom ezt annak okán, hogy a 2004/578-as törvény előírásainak alkalmazásával kapcsolatos szabályozások értelmében amennyiben a nyugdíjkvantum tekintetében bekövetkezett esetleges módosítások a segély kérelmezésének az időpontja után következtek be, nem befolyásolják a segélynyújtás feltételeit. Tehát: amennyiben a szóban forgó nyugdíjas nem teremtett volna utólag munkaviszonyt nyugdíja kvantumától függetlenül, továbbra is részesült volna abban a segélyben. De tudni kell, hogy ebben az esetben nincs szó a segély folyósításának felfüggesztéséről, hanem annak megszüntetéséről és az újrakérelmezésnél, tetszik, nem tetszik, tekintettel kell lenni az új helyzetre. Nevezetesen arra, hogy az új kérés benyújtásának pillanatában mekkora is volt a kérelmező személy nyugdíjának kvantuma. Kínosak ezek a helyzetek, mert nem is olyan könnyű megmagyarázni, megértetni az érintett személlyel az ilyen és az ehhez hasonló, első látásra visszásnak és furának tűnő helyzeteket. [box type="shadow" ]Kötelezettségek, amiket nem árt tudni A 2010/263-as köznyugdíjtörvény 119-es szakaszának értelmében a köznyugdíjasok kötelesek értesíteni azt a nyugdíjpénztárt, amelynek az illetékességi körébe tartoznak, minden olyan esetben, amikor olyan jellegű változások következnek be saját helyzetük tekintetében, amelyek módosítják azon feltételeket is, amelyek függvényében annak idején megállapították nyugdíjukat és az kifizetésre is került. Az ilyen jellegű változásokat azok bekövetkeztétől számított 15 napon belül kell a nyugdíjpénztárral közölni. Egyébként a nyugdíjazási kéréskor be kell nyújtania egy olyan típusnyomtatványt is, amely értelmében vállalja a szóban forgó kötelezettségért a felelősséget. Mindennek ellenére a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár is szembesült olyan esetekkel, amikor a már fentebb említett közlés/értesítés benyújtásának elmulasztása bonyodalmakat okozott. Az utólagos ellenőrzések során az elmúlt esztendők folyamán évi átlagban mintegy 90 olyan esetre derült fény, amikor a nyugdíj és más jövedelem halmozása sértette a törvényes előírásokat, a munkavégzés korlátozott, illetve tiltottnak bizonyult az adott nyugdíjas számára.[/box] Hecser Zoltán