Belső migrációs tendenciák

HN-információ
Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy miként is alakult a kivándorlás az uniós tagállamok szintjén. Az Eurostat által közölt számadatokról van szó, s azok értelmében Románia listavezető volt a külföldi munkavállalás, a kitelepedés tekintetében. Van egy másik migrációs statisztika is, nevezetesen a belső, az országon belüli lakhelyváltoztatásra vonatkozó. Abból is érdekes tendenciák olvashatók ki. Talán érdemes azzal kezdenünk, hogy míg a hivatalos statisztika szerint egyre inkább fogy az ország lakossága, nevezetesen az 1992-es esztendei 23,1 millióról 19,6 millióra 2017-ben, addig egyes helységek szintjén amolyan túlnépesedésnek vagyunk a tanúi. A dolgok ilyenszerű alakulásában pedig megvolt és megvan a maga szerepe bizonyos gazdasági-társadalmi tendenciáknak, beleértve az ipar szerkezetének a megváltozását, aminek okán a munkahelyek száma tekintetében is több részre szakadt az ország. Ilyen összefüggésben érdemes utalni arra a tanulmányra, amelyet a Bukaresti Egyetem szociológusai dolgoztak ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) adataira támaszkodva. Nos, a szóban forgó tanulmányból az derül ki, hogy 1997-től errefelé felerősödött a városról vidékre való költözés, illetve áttelepedés tendenciája, míg a megelőző évtizedek során ez fordítva volt. Ez a városról vidékre tendencia erőteljesebbnek bizonyult az ország tizenöt megyéjében, de ugyanakkor egy másabb folyamat is megmutatkozott: azon megyék esetében, amelyekben vannak olyan nagyvárosok, amelyek lakosságszáma meghaladta a 200 000-et, a vidékről áttelepülők száma gyarapodott. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint a 2016-os esztendőben 121 000 személy költözött el városról vidékre, s ezzel egyidejűleg 82 600 lakos vidékről városra. A tanulmány szerint az ilyen jellegű elvándorlás okai között említhető, legalábbis esetenként, hogy vidéken rendszerint kevesebbet jelentenek a létfenntartási költségek, lehetőség nyílik a háztáji gazdálkodásra, és egyes lakossági kategóriák esetében az azért is előnyös, mert a nagyvárosi lakosztály vagy lakóház eladásából származó összegből vidéken jóval olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, ilyenképpen pedig van, amit félretenni is. Ugyanakkor van egy olyan kategória, amely kényelmi okokból költözik vidékre, ami az első látásra talán meglepőnek tűnhetne, de szem előtt kell tartani, hogy főleg jobb anyagi helyzetben lévőkről, azaz jómódúakról van szó, akik rendelkeznek kellő anyagi forrással magasabb komfortú ház építésére, több személygépkocsi meglétéről nem is beszélve, valamint olyan munkahellyel, illetve munkakörülményekkel, amelyek nem jelentenek számukra úgymond kötött munkaidőt. Ezek közé sorolhatók például a vállalkozók, a cégvezetők stb. Innen oda és fordítva A szóban forgó tanulmány szerint jobbára a moldvai megyék azok, ahol eluralkodott a városról vidékre való elvándorlás, a délvidéki megyékben viszont egy másabb tendencia érvényesült, nevezetesen a vidékről vidékre való költözés, s ez főleg az úgynevezett szegény megyékben mutatható ki. Temes, Szeben, Brassó, Konstanca és a főváros esetében két tendencia érvényesült, nevezetesen a városról városra, illetve a vidékről városra való elvándorlás. A főváros esetében sajátos helyzetről beszélhetünk, ugyanis annak metropolis jellegénél fogva a vonzáskörzetében van jó néhány egykori vidéki település, amelyek valósággal „beleépültek” Bukarestbe. Maradjunk a városról vidékre költözésnél. E tekintetben egyik legelokvensebb példa a Kolozsvár tőszomszédságában lévő Szászfenes, amely lakossága egyetlen év leforgása alatt, azaz 2017. január 1.–2018. január 1. között 4500 fővel gyarapodott, elérve a 35 100 főt, de meg kell említeni azt is, hogy 2000-ben annak lakosságszáma alig haladta meg a 6000-et. A becslések szerint a tényleges lakosságszám a hivatalos statisztikában szereplőnél jóval több, lévén, hogy sokan vannak olyanok, akik a lakhelyváltoztatást nem „rendezték le”. A Temesvár szomszédságában lévő Újszentes lakossága a 2000-es évi 2500 főről a múlt esztendő elején 9400 főre emelkedett, ez esztendő januárjában pedig elérte a 11 000-et. Ugyancsak Temesvár vonzáskörében lévő Gyüreg község lakossága a múlt esztendő folyamán 12%-kal gyarapodott, a szomszédos Györödé pedig 5%-kal. A Brassó tőszomszédságában lévő Keresztényfalva lakossága a 2000-ben jegyzett 3600 főről 5200-ra emelkedett, Szászhermány községé pedig 4000-ről 6500-ra, Vidombáké pedig 5000-ről 6300-ra. Vessünk egy pillantást Bukarest háza tájára: a Militari lakónegyedre rátapadó Chiajna község lakossága 2017 januárjában 9800 fő volt, az idei esztendő januárjában pedig 22 700, ugyancsak a főváros vonzáskörzetében található Polești-Leordeni lakossága egyetlen esztendő leforgása alatt 31 400-ról 34 700-ra emelkedett. Amikor túlnépesedést említettünk, mármint egyes helységek tekintetében, akkor ezekre a településekre is gondoltunk, illetve van utalás a tanulmányban. Amúgy az ország néhány másabb megyéjében, illetve települése esetében is erőteljesen megnyilvánult a szóban forgó tendencia. Említettük a vidékről vidékre való elvándorlási tendencia felerősödését egyes megyékben. Nos, ez főleg Vrancea és Tulcea megyékben mutatkozott, mutatkozik meg. A 70-es, 80-as évek során az ország majd mindegyik régiójában iramosan felerősödött a vidékről való elvándorlás, s ez főleg az erőltetett és aránytalan iparosítás okán. Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy nemigen volt olyan megye az országban, ahol ez a tendencia ne lett volna kimutatható és érzékelhető. Érdekes módon az továbbra is érződik, de már csak Dolj, Vâlcea, Krassó-Szörény és Argeș megyékben. Hargita megye esetében két tendencia „kombinációjáról” lehet beszélni a tanulmány szerint: vidékről vidékre történő elköltözésről, illetve városról vidékre való elvándorlásról. Ez a kettősség még az ország egy másik megyéjében is megmutatkozott, nevezetesen Suceava megyében. Hecser Zoltán


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!