Napjainkban annyi a botcsinálta politikus és politikai elemző, mint csillag az égen. Ezek a „szakértők” majdnem minden tévécsatornán naponta osztják nekünk az észt. Én nem akarom a számukat még eggyel szaporítani, csupán van egy téma, amelyen majd két éve rágódom, és amelyre még nem kaptam megnyugtató választ. Erről szeretnék írni. Sokak szerint az Orbán-kormány választási hadjáratának lerágott csontja, de miért van az, hogy az Európai Unió vezetői egyre rosszindulatúbban viszonyulnak a kelet-közép-európai országok és különösen a Magyarország által képviselt, nemzetállamban gondolkodó politikához? Ezek a brüsszeli bürokraták elfelejtették, hogy ez a régió több mint negyven évet orosz uralom alatt, kőkemény kommunista diktatúrában élt? Hogy nem ölbe tett kézzel várták, hogy a nagyhatalmú Nyugat felszabadítsa őket az elnyomás alól, azt bizonyítja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, az 1968-as „prágai tavasz” és a lengyel Szolidaritás akciói. Azt sem szabadna elfelejteni, hogy ezek a népek sok évszázados, állandó harcot vívtak a szabadságukért és függetlenségükért. Természetes tehát, hogy nem értenek egyet egy olyan uniós politikával, amely országaik szuverén jogait akarja felszámolni. Várható volt és nem lehet csodálkozni azon, hogy az Egyesült Királyság kilépik abból az Unióból, ahol – amerikai mintára – nekik is csak egy „szövetségi állam” szerep jutott volna. A bent maradt két nagyhatalom, Franciaország és Németország sajnos rossz úton jár ahhoz, hogy a Schuman elképzelte Európai Unió valóra válhasson. Én emiatt Németországra, pontosabban Merkel asszonyra haragszom. Tudtommal ő az NDK-ban ette meg kenyere javát, így átélte a szocialista láger „áldásait” és tudhatta, hogy ugyanúgy éltek a többi kelet-európai országok népei is. Sajnos nem bizonyította, nem bizonyítja, hogy a nagy Helmuth Kohl tanítványa volt. Ha jó megoldást akart volna a németországi munkaerőhiányra, csupán annyit kellett volna mondjon: gyertek ti szegény, szerencsétlen magyarok, lengyelek, csehek, nektek európai kultúrátok, keresztény gyökereitek, sokaknak német nyelvismerete is van, és dolgozni is szerettek, gyertek, mi jól megfizetjük a tisztességesen végzett munkátokat, legyen nektek is egy kicsit jobb életetek! Sajnos nem nekünk mondta, hogy „gyertek!”, hanem egészen másoknak. Sietek leszögezni, hogy minden együttérzésem a háború elől menekülő szerencsétlen embereké. Az én korosztályom hál’ istennek megúszta a háborút, de apám és ötödik gyermekével várandós édesanyám családostól el kellett meneküljön a „felszabadító” oroszok elől 1944 szeptemberében. Több mint fél évnyi emberfeletti megpróbáltatások után tudtak hazatérni és a nélkülözések miatt a háború „járulékos áldozata” lett hat hónapos kistestvérem. Szóval tudom, miről beszélek. Egy idő után viszont, miután a tömegtájékoztatás egy része is felhívta rá a figyelmet, kezdtem valami furcsát észlelni: az többezernyi menekült 99 százaléka mind-mind 20–25 éves férfi, szépen felöltözve, feltételezhetően tele zsebbel, hiszen egy másik földrészről idáig utazni nem kevés pénzbe kerülhet. Az csak természetes (!?), hogy mindeniküknek modern mobiltelefonja volt, de semmiféle személyi okmánya. Csupán mutatóba jött pár fiatal nő és gyerek, sehol egy öreg vagy sebesült ember. Sajnos Merkel asszony még ezek után sem mondta, mondja, hogy „köszönjük, most már többen ne gyertek”, azóta is jönnek. Hogy az egészen más kultúrából érkező, más vallású, németül nem beszélő menekültek mennyit lendítenek a német gazdaság fejlődésén és a demográfiai mutatókon, az a jövő titka. A sokat emlegetett európai integrációval és a napfényes jövő ígéretével kapcsolatosan én csak Tamásit parafrazálva annyit mondhatok: nekem többet ne trombitáljanak! P. S. Ha német lennék, a szeptemberi választásokon bárkire szavaznék, csak Merkel asszonyra nem… P. S. 2. A fentieket nem megrendelésre írtam és senki sem fizet semmit érte! Gál Péter, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]