Bebizonyítottuk, hogy minden lehetséges

Évente 75-80 millió eurót kanalizálnak a megyébe a gazdálko­dók legfontosabb szponzorai. Kényszerből, a járványhelyzetből adódó szükség miatt ezúttal eltértek a bevett, megszokott gyakorlatoktól, végül a gazdákkal való kapcsolattartásban, a támogatásigénylési ügyintézésben pontosan ez hozta az idei év legtöbb pozitívumát – állítja Haschi András, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatója. Hogy mire is gondol, kiderül a lapunknak adott interjúból.

 

– Minden tekintetben furcsa, rendkívüli, szokatlan volt 2020. Ön milyennek jellemezné az idei esztendőt, gondolva akár az intézményen belüli munkaszervezésre, akár a támogatási programok lebonyolítására?

 

– Ahogy a felvezetőben fogalmazott: furcsa, rendkívüli és szokatlan volt a mi számunkra is az idei év. A furcsa és a rendkívüli eseményekkel még egyenesben lennénk, hisz bőven volt alkalmunk ilyen helyzetekkel találkozni az elmúlt 10-14 év alatt. Inkább a szokatlanság, azaz a megszokottól való eltérés okozott problémát mind nekünk, mind pedig a gazdáknak. Az idén talán az volt a szerencsénk, hogy a saját dolgaink egyenesbe kerültek. A kívülállók nem látják, nem érzékelik, de a munkánk végzése szempontjából óriási könnyebbséget jelentett, hogy az előző évekkel ellentétben immár gond nélkül működött a számítógépes programunk. Könnyebbség volt, hogy némiképp csökkent az ellenőrzésre jelölt gazdálkodók száma is. Lehet, hogy összességében nem csökkent a munkavolumen, de simábban, gördülékenyebben ment minden. Mondok egy példát: azon gazdák esetében, akik ellenőrzés alá kerültek, gyakran hónapokat kellett várnunk arra, hogy az ellenőrzés eredményeit a számítógépes rendszerünkbe fel tudjuk tölteni, be tudjuk vezetni. Idén már nem volt ilyen jellegű gondunk. Utolértük magunkat az informatikai háttérrel, így a terepmunka, az ellenőrzés helyszíni eredményei valós időben megjelennek a rendszerben is. Ez nagyon-nagyon sokat számít és könnyít a tevékenységünkön. Korábban meg volt kötve a kezünk a különböző támogatási jogcímhez kötődő kérelmek feldolgozásában is: amikor a rendszerben kampányjellegűen „felvillant a zöld lámpa”, akkor azt a munkafázist nagyon gyorsan el kellett végezni. Persze, most is előfordul hasonló eset, de egyre kevesebb. A járványhelyzet leginkább az ügyfélszolgálatot, a gazdákkal való közvetlen kapcsolattartást zavarta meg. Ez az, ami idén nagyon eltért a megszokottól.

 

– A gazdák gyakorlatilag tavasz óta nem kereshették fel személyesen, nem kopogtathattak be az APIA területi kirendeltségeihez. A területalapú támogatási kérelmek benyújtásának pillanatában jól fogott az a gyakorlat, amivel Hargita megyében az APIA évek óta együttműködik az önkormányza­tokkal, polgármesteri hivatalokkal?

 

– Természetesen. A mostani helyzetből is igyekeztünk a legtöbbet kihozni. Pozitívum, hogy idén sok mindent sikerült olyan módon és olyan eszközökkel megoldani, ahogy az elmúlt években nem lehetett. Érdekes módon, idén a támogatási kérelem benyújtásakor megfelelt a gazda személyi igazolványáról egy telefonon átküldött fénykép is. Azt sem kellett ráírni, hogy „conform cu originalul”, nem kellett aláírni vagy pecséttel ellátni, mint ami más években a fénymásolt dokumentumok esetében követelmény volt. Az idei járványhelyzet okozta kényszer olyan dolgokat oldott meg, amit az elmúlt 15-20 év alatt, a digitalizálás hiányában nem tudtunk. Érdekes, hogy a digitális megoldások idén – ha fentről engedik és nem bonyolítják el nyolcvannyolcféle jogszabállyal – milyen jól és eredményesen tudtak működni. Végre engedték, hogy a felmerült problémák megoldásában a logika is szerephez jusson. A lényeg idén az volt, hogy a gazda bizonyítsa be azt, amit akar: mindegy volt, hogy a bizonyító dokumentuma, amivel a támogatási jogosultságát alátámasztotta papír formátumban vagy elektronikus formátumban volt. Az is mindegy volt, hogy az miként – e-mail-ben vagy valamilyen telefonos applikáció révén – juttatja el nekünk. A lényeg az volt, hogy időben hozzánk kerüljön.

 

– A gazdák hogy élték meg ezt a digitalizációs kényszert?

 

– Egyesek könnyen, mások nehezen. A fiatal generációhoz tartozó gazdák nyilván jobban fogadták, mint az idősek, számukra ugyanis nem volt probléma, hogy a kért dokumentumot lefotózzák és átküldjék a telefonjuk segítésével, vagy hogy kollégáimmal WhatsAppon tartsák a kapcsolatot. Ugyanakkor az se lett kuriózum és ördögtől való, hogy falun élő idős emberek is megtanulják használni a technikát. A gyermekeik vagy az unokáik segítségével elkezdték használni az informatikai eszközöket, és az idősek is elkerülték, hogy személyesen bejöjjenek hozzánk. Persze ez nem működött volna ennyire jól és olajozottan az önkormányzatok, az önkormányzati alkalmazottak hathatós segítsége nélkül. Nagyra értékelem a munkájukat, a gazdáknak nyújtott segítségüket, mivel látom azt, hogy mennyire kínlódtak az APIA munkatársai azokban a megyékben – jellemzően az ország déli részén – ahol a polgármesteri hivatalokkal korábban nem volt a miénkhez hasonló élő együttműködés és nem tudták megoldani a kérelmek benyújtását, elfogadását a gazda távollétében. Szerintem tízszer annyit költöttek az irodák fertőtlenítésére amiatt, hogy a gazdákat egyenként be kellett magukhoz hívniuk. Az idén bebizonyítottuk, hogy minden lehetséges, amennyiben a változást mind a két fél akarja. Hargita megyében ehhez a minőségi változáshoz a kollegáim, a gazdák, a gazdaszervezetek és az önkormányzatok is partnerek voltak. Jó példa erre az ősszel kínált covidos támogatás is. Hargita megyében két hét alatt úgy sikerült begyűjtenünk a gazdáktól a támogatási kérelmeiket, hogy személyesen szinte senkinek nem kellett bejönnie az intézményünkhöz. Jó tapasztalat, hisz miért ne tudna ez így működni máskor is?

 

– Hogy haladtak a 2020-ra járó területalapú és állattenyésztési támogatások kifizetésével?

 

– Ahhoz képest, hogy milyen nehéz év volt, a támogatások kifizetésével nagyon jól állunk. Szép számban vannak olyan gazdák, akiknek nemcsak előleget folyósítottunk, hanem decemberben kifizettük a területalapú támogatás 100 százalékát. Hargita megyéből a területalapú támogatást igénylő 26 ezer gazdából nagyságrendileg 3 ezer – döntően alcsíki és középcsíki – gazda nem részesült még támogatásban: azokról van szó, akiknek parcellái ellenőrzés alatt voltak, vannak. Őket a szatelites ellenőrzés miatt nem tudtuk még kifizetni. Ez a 3 ezer gazda gyakorlatilag még egy lejt se kapott. Előlegben részesült viszont 23 ezer gazdálkodó, folyósítottuk a kis- és nagygazdálkodóknak járó Covid-19-támogatást. Ez a válságenyhítési támogatás Hargita megyében több mint 5100 gazdához jutott el. Folyósítottuk időközben a gázolajár-támogatást is. Ezek a kifizetések az utóbbi két hónap alatt eléggé összetolultak, némiképp ez is hátráltatta azoknak a gazdáknak a kifizetését, akik ellenőrzés alá kerültek. 2021 elején viszont rajtuk lesz a sor, így reményeim szerint mihamarabb az őket megillető támogatási összegekhez jutnak. Ugyancsak jövő év elején esedékes az állattenyésztési támogatások kifizetése is, ami a megye szarvasmarha-tenyésztői számára jelent komolyabb pénzösszegeket. Azok a pénzek, amelyek rajtunk keresztül érkeznek évről évre a Hargita megyei gazdálkodók, közbirtokosságok bankszámláira – évi 75-80 millió euróról van szó –, bátran vallom, meglátszanak a portákon, a farmokon, és ezen keresztül a falvakon, illetve az egész megye összképén.