Trandafir Norbert Marosvásárhelyen született, úszóként három olimpián is részt vett, jelenleg Csíkszeredában él és dolgozik. Saját klubja, a Sprint Team 88 mellett a VSK Csíkszereda edzője is. Sikerült beilleszkednie, és elmondása szerint megtalálta a helyét a városban. – A mi kis városunkban talán sokan ismerik önt, mégis kevesen tudják, hogyan került Csíkszeredába. – Marosvásárhlyen születtem és ott is kezdtem sportolni, 2016-ban, a riói Nyári Olimpiai Játékok után viszont befejeztem az aktív sportolást, és a következő évben költöztem Csíkszeredába. Gyakorlatilag költözésem óta vagyok a VSK Csíkszereda szakedzője, az úszó és triatlon szakosztály vezetője. Emellett van egy saját sportklubom, a Sprint Team 88, amelyen belül neveljük ki reményeink szerint a jövő nemzedék úszóit és a vizes közeg szeretőit. – Beszélne a klubról, a létszámról és az ott végzett szakmai munkáról? – Nem tudom megmondani pontosan, a Sprint Team 88 ötödik éves fennállása óta hány sportoló fordult meg a kezeink alatt, de most nagyjából kilencven sportolóval dolgozunk. Megsaccolva kétszáz-háromszáz gyerek fordult meg nálunk. A legtöbb szülő csak annyit szeretne, hogy gyereke megtanuljon úszni, azután abba is hagyják az úszást. A koronavírus előtt több mint száz sportolónk volt, amikor újrakezdhettük, alig több mint húsz gyerekkel dolgoztunk. A járvány előtt nagyon sok olyan gyereket edzettünk – 7-8 éves korosztályt –, akik nagyon ígéretesek voltak. Azonban az uszoda zárva tartása miatt ezek a gyerekek más sportok felé irányultak. Mondhatni, a vírus, illetve annak hatásai padlóra tették eddigi munkánkat. Jelenleg rajtam kívül öt kolléga dolgozik a klubon belül, azon vagyunk, hogy mindent, amit elvesztettünk, újraépítsük, -szervezzük. – Hogyan látja a csíki gyerekek helyzetét úszás terén? Van esélyük magas, akár olimpiai szinteket elérni? – Küzdenünk kell a szülőkkel: sokan a jégkorongra vagy labdarúgásra íratják a gyerekeiket. Természetesen vannak szülők és gyerekek, akik szeretik az úszást és ki is tartanak mellette. Talán egyik legnagyobb hátrányunk, ami a városnak előnye is, hogy szinte tényleg bármit sportolhatnak a gyerekek. A modern kor egyik átka talán az, hogy a szülők azt szeretnék, gyerekeik minden sporthoz is értsenek, éppen ezért nagyon kis korban elviszik minden sportra, és a gyerekek tényleg mindent megtanulnak, viszont egyikben sem tudnak kiemelkedők lenni. – Ön szerint hány éves korban kell dönteni ahhoz, hogy valaki kiemelkedő legyen a sportágban? – Az úszás és a torna az a két különleges sport, ahol legkésőbb hatévesen el kell kezdeni az edzést, és utána már nem szabad abbahagyni. Mi négy és fél éves kortól kezdjük az oktatást. Sajnos mi nem alkalmazhatjuk a magyarországi rendszert, ott a gyerekeknek heti öt edzésük van, itt azonban a szülők kiábrándulnának, ha a gyereknek hetente öt edzése lenne. A helyi szülők nem világbajnokokat szeretnének, sokkal inkább, hogy gyerekeik tanuljanak meg úszni. Viszont még mindig reménykedem, hogy ki tudunk alakítani Csíkszeredában is egy „úszókultúrát”, és akkor már könnyebb dolgunk lesz ilyen téren. Ehhez viszont időre és kitartásra lesz szükség, de Magyarországon sem egyik napról a másikra alakult ki az, ami jelenleg van. – A nehézségeket figyelembe véve, hogyha sikerülne egy sikeres generációt kinevelni, áttörést jelenthetne az úszást illetően? – Bízom benne, hogy igen. Jelenleg is vannak olyan generációs sportolóim, akiket örököltem, amikor idejöttem, és az alapok már le voltak fektetve, ez az elődeim munkája. Van két válogatott triatlonos lány: ez azt jelenti, hogy országos bajnokságokon Erőss Hanna mindig dobogós helyezéseket ért el, míg Balog Henrietta negyedik helytől hetedikig. Úszásban három sportoló közül Erőss Nóra mindig benne van az első négyben. Az eredmények szépen lassan kezdenek látszani, azonban, hogy valódi áttörést érjünk el generációk tekintetében, legalább évente szükség lenne korosztályonként húsz sportolóra. A húszból legalább három évet össze kellene tenni, és azokból kellene kiválasztani a krémet, akikből világszintű versenyzők lehetnének. – Beszélne a lehetőségekről, az országos versenyekről? – Ismételten a járvány előtti időszakot kell említsem, amikor voltak színvonalas versenyek, többek között Csíkszeredában is szerveztem helyi, megyei, sőt országos bajnokságot is. Viszont az elmúlt időszakban, legutóbb két héttel ezelőtt tudtunk országos bajnokságot szervezni éppen Csíkszeredában. Úszás tekintetében két év kihagyásról beszélhetünk. – A klub fennállásából gyakorlatilag két év a járványról szólt, azonban mégis, hogyha az elmúlt öt évet vesszük figyelembe, milyen következtetéseket vonna le, hogyan értékelné az elmúlt éveket? – Nagyon fiatal sportklubról beszélünk a mi esetünkben, azonban a fennállás óta eltelt öt évet sikeresnek gondolom. Ahhoz képest, hogy azok közül az oktatók közül, akikkel kezdtük, jelen pillanatban egy oktató maradt meg a csapatnál, még mindig a csapatépítésnél tartunk, ez köszönhető részben a pandémiának is. A magyar, a francia, a spanyol, az olasz és az amerikai a követendő példa számunkra, az ottani rendszerből tanulunk és próbáljuk beemelni és testre szabni a helyi igényeknek. Éppen ezért járunk Magyarországra edzőtáborokba, versenyekre, képzésekre, hiszen ők a vizes sportok terén a világszínvonal csúcsán helyezkednek el, onnan érdemes és onnan tudunk a legtöbbet tanulni. Magyarország esetében százéves múltról beszélhetünk úszás terén, ehhez képest nekünk öt évünk van. Az Egyesült Államokból is elég sok segítséget kapunk, sok volt úszótársam van kint, és ezáltal próbáljuk a régi barátságokon keresztül a tudást is „ellopni”. Van, mit bepótolni, de ők a mentoraink, és mi ráléptünk a tanulás, fejlődés útjára. Még ha rövid idő alatt nem is sikerül elérni azt a szintet, bízom benne, hogy lesz Csíkszeredának olimpikonja úszásban is belátható időn belül. – Az elhangzottak alapján van valamiféle együttműködés, partnerségi megállapodás az anyaországi klubokkal, egyesületekkel? – Írott partnerségről nem beszélhetünk, viszont három olimpián vettem részt, több világ- és európai versenyen versenyeztem, 25 év élsport van a hátam mögött, olyan barátságok, kapcsolatok alakultak ki ez idő alatt, amiket most nagyon jól tudok kamatoztatni. A régi úszókból most szép lassan edzők lesznek, így egyre több és több a lehetőség az információcserére és a barátságok ápolására. – Beszélne a klub rövid és hosszú távú terveiről? – A rövid távú célok közt még mindig az építkezés szerepel, edzői és sportolói téren egyaránt. A Sprint Team 88 hosszú távú célja pedig, hogy a VSK Csíkszeredának sportolókat neveljen. Olyanokat, akiket tízévesen, amikor országos bajnokságra lehet menni, a VSK átvehet, ahol ugyancsak én leszek az edzőjük. Ez már a szülőknek is kevesebb anyagi hozzájárulást jelent. – A sportolói múltból mi az, amit edzőként kamatoztatni tud? – Mindent tudok hasznosítani, sőt úgy vélem, az az edző, aki nem volt legalább közepes szintű úszó, a mai világban nem tud jó úszóedző lenni. Vannak példák természetesen a fordítottjára is, de kevés. Hogyha nem voltál sportoló, nem érzed át, min megy keresztül egy sportoló, milyen fájdalmat érez. Ha nem érezted azokat a gyakorlatokat, amiket a sportolódtól kérsz, akkor nem biztosan érted, miért kell csinálják. Hogyha ránézek a sportolómra, meg tudom állapítani, mennyire fáradt, ha pedig fáradt, tudom előre, hogy azoktól az edzésektől lehet-e, amelyeket kértem tőle. Ez jelenti a tapasztalatot, mindemellett, amit a huszonöt év sportban eltöltött időszakban tanultam, fel tudom használni szervezőként, edzőként, szakedzőként egyaránt. – Hogyan tetszik Csíkszereda, sikerült beilleszkedni? – Mondják, hogy a székely ember furcsa, van is benne valami, viszont mindig egyenesek. Ha valakinek baja van veled, a szemedbe mondja, és ezt tisztelem. Nagyobb városokban több a simlizés, kisvárosban kevesebben vagyunk, jobban ismerjük egymást, igaz ez rám is, egyre több ismerősöm van. Sokkal jobb választásnak tartom Csíkszeredát, mint bármely másik várost, ahol lehetőségem lett volna a letelepedésre. Mindig is a kisvárosokat, a csendet, nyugalmat szerettem. Áldásnak tartom, hogy Csíkszeredában dolgozhatom, olyan sportolókkal foglalkozhatom, akikkel szeretek együtt dolgozni, és élvezem is. Vannak olyan napjaim, hogy reggel nyolctól este nyolcig dolgozom, nagyon fáradt vagyok, de élvezem. A munkám hobbim is egyben, szerencsés embernek érzem magam. A VSK szerepe nagyon fontos a városban, itt csak a teljesítménysporttal foglalkozunk, sportolókat igyekszünk támogatni és kinevelni. Eredményeink is kiemelkedők, három junior és egy kadét versenyzőm van, akik országos szinten élmezőnyben vannak. – Mit üzen az olvasóinknak? – Természetesen, először is mindenkinek szeretnék kellemes ünnepeket és boldog, sikerekben és legfőképpen egészségben gazdag új évet kívánni. Másodszor meg szeretném köszönni a támogatóinknak, hogy bíznak bennem, csapatomban és a munkánkban, Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának, Hargita Megye Tanácsának és a VSK Csíkszereda vezetőségének, akik támogatnak a sikeres versenyek szervezésében és a céljaink elérésében. Külön köszönet és hála minden szülőnek és nagyszülőnek, aki úszni hozza a gyerekét-unokáját, ezzel is hozzájárulva a gyerekek egészségesebb jövőjéhez és a sportágunk fejlődéséhez.

Vlaicu Lajos