(folytatás tegnapi lapszámunkból) A szőlőtermesztés és a borászat tudományát elleste, úgy ahogy a tehetséges inasok teszik, olyanok, akik mestereiket akarják túlszárnyalni. – Míg a szőlészetben dolgoztam, elég sokat jártam a pincébe és szerettem megtanulni. A technológusok is, a fiatalabbak még most is jönnek hozzám, kóstoljuk meg, mondjak véleményt. Egy újabb borfajta megkóstolása közben saját szőlészetéről, borászatáról is mesél. Elmondja, hogy Kutason vele együtt négy bejegyzett borász van, noha majdnem minden háznál van pince és bort készítenek, „olyan 500, 600, 1000 litert, kevés ház van, ahol nincs annyi bor”. – Négy pince van, ahol 10 ezernél többet készítenek, nekem van tíz-tizenötezer, amilyen az év, amennyi szőlőnk van, annyi bort csinálunk – jegyzi meg. Szőlői több helyen fekszenek a falu körül: – Én azt tanultam a németektől, hogy legjobb, hogy több helyen legyenek a szőlők, mert ugye, mikor legutóbb is volt a jég, s négy oldalról vannak a szőlők, három nem kapott jeget, de egy igen. Tehát nem lett mindenhol jég. S fagy is, amikor van, nem éri mindenhol – mondja. – Az, hogy itt ennyi szőlő van, nem véletlen, itt a szél is háromszáz napot fúj egy évben. Tavaly például nagyon-nagyon rossz év volt a szőlőtermelők számára egész Európában, s amikor jöttek ide a bortermelők Magyarországról, Szlovéniából, Makedóniából vagy Ausztriából, mindenki azt mondta, hogy az utolsó húsz évben ez a legrosszabb év volt, de itt elég jó volt a termés. [caption id="attachment_57308" align="aligncenter" width="1000"] Nédin Józsi a borait dicsérő oklevelekkel[/caption] Beszámol arról is, hogy milyen fajta szőlőt termesztenek. Mint mondja, a talaj alkalmas mindenféle szőlőnek, jól teremnek itt a fehér és a vörös fajták egyaránt, a fajtaválasztást azonban nagymértékben a divat határozza meg. Véleménye szerint akármilyen fajtát akarnak Kutason ültetni, az mind sikeres lesz. Most például a pinot gris, a szürkebarát a divatos szőlő, azelőtt tíz évig a chardonnay volt a keresett. – A legtöbb az olasz rizling és rajnai rizling, akkor burgundi, pinot bianco, az újabb szőlőkből van tramini s sauvignon. Vörös szőlő és vörös borok kevés volt itt, most kezdtek többet ültetni – sorolja a szőlőfajokat. – Most van elég vörös szőlő is, nekem is van cabernet sauvignon és merlot. Készítünk egy küvét, Verának hívjuk, megboldogult anyámról kapta a nevét. Elmondja, hogy sokfajta küvét készíthetne, de akkor mindet el kellene vigye bevizsgálni, licencet váltani rá, így burgundit, traminert és egy fehér küvét. Nédin Józsi a szőlőre, a borra építette egzisztenciáját, ebből kívánja megalapozni gyermekei jövőjét is. Bár a városban, vendéglőkben is értékesíti borát, meggyőződése, hogy a bor az idegenforgalom motorja is lehet. Ezért építette fel takaros, jó ízlésről árulkodó vendéglátóhelyét, ezért szervez különböző boros rendezvényeket: borkóstolás, borral locsolt ebéd-vacsora. – Azért is nem mentünk rá arra, hogy sok bort csináljunk, hanem itt a szőlőt is, a bort is mi értékesítjük annak, ami vendég jön – mondja, megjegyezve: – tavaly 1460 vendégünk volt, akik voltak bort kóstolni, ebéden vagy vacsorán, idén pedig eddig már körülbelül 1500 vendég volt. Legtöbb vendég Szlovéniából, Magyarországról érkezik, voltak Amerikából is. Kevés állam van, ahonnan nem volt még vendégünk… Utazási iroda is kínálja a szolgáltatásainkat, van, amikor ebédre és vacsorára jönnek. Szlovének is jönnek, van itt vagy négy-öt, a háború végén betelepített szlovén család, de nagyon sokan visszamentek, s azok most idelátogatnak. A múlt hónapban pl. 3 autóbusz vendég volt Szlovéniából. S még az volt a jó, hogy az egyik autóbuszban borászok voltak, s nagyon jó, mikor borászokkal találkozhatunk. Voltam Magyarországon, Romániában is borászatokban, a rékásiakkal is tartom a kapcsolatot. Tavaly Temesváron voltam borfesztiválon, azelőtt Szerbiában… [caption id="attachment_57309" align="aligncenter" width="1000"] Szőlős a verseci Zsigmond-torony tövében[/caption] A borosgazda hosszú távon számol. Úgy tartja, akármennyit is dolgozik az ember, öt-hat év előtt lehetetlen visszaszerezni a befektetett pénzt. Mint mondja, ha tíz év alatt megtérül, az már jó. – Ha így lesz továbbra is, ahogy most van, azt hiszem, tíz év alatt megtérül az, amit betettünk ide. Jó az, hogy ha lassan is, de visszajön. Azt akartam, hogy a fiam is, aki most 16 éves, nagyon sokat dolgozik, de az iskolát nem nagyon szereti, azt szeretném, hogy amikor 18 éves lesz, hogy legyen munkája a házban. Bízom benne, hogy az meg is lesz, s a mai időben, amikor nincs munka, nincs pénz… meglátta ő is, mert elég sokszor dolgozik itthon is, meg megy az állami szőlészetbe is… Vendéglátónk nem csupán családja megélhetéséért dolgozik, a faluközösség érdekében is cselekszik. Ő maga katolikus, így természetes, hogy egyházához, templomához – s plébániája szőlőjéhez, borpincéjéhez is húz a szíve. – Tudják ezt a templomot – utal a házához közel magasodó, levert vakolatú templomra. – Míg nem jött ez a püspök, azt is beszélték, le kell bontani, hogy ne essen valakinek a fejére. Most meg nagyon szépen meg van csinálva, van most is biztos vagy 30-40 katolikus a faluban, én is egy vagyok abból, s elég sokat csináltunk azért, hogy itt jobb legyen. [caption id="attachment_57310" align="aligncenter" width="1000"] Szőlőszüretet ábrázoló kép díszíti a kutasi kultúrház falát[/caption] Elmesélte, hogy a püspök megvett egy szőlészetet, vagy negyven árat, megtisztították a pincét és pár hordót, és ott készítik a misebort. Egy ember a szőlőt rendezi, Józsi a pincészetben dolgozik. – De a szőlőben is, amikor szüret van, dolgozunk, segít a feleségem és a gyermekek is – jegyzi meg. – S akkor csináljuk ezt a misebort. Csak egy baj van, hogy elég rossz fajták voltak ebben a szőlőben, s akkor most tavalyelőtt-tavaly felét kivettük és újakat telepítettünk. Ottonelt. Első évben én készítettem a püspöknek vagy száz liter misebort, s akkor csináltam egy küvét, ami neki nagyon tetszett, s ebben volt Ottonel. Akkor úgy telepítettünk, hogy ottonel is legyen… Azt hiszem, hogy két-három év múlva, amikor az új szőlő rendesen kezd teremni, nagyon finom bor lesz. A templom kapcsán elmesélte azt is, hogy a plébános gyűjtést rendezett hívei, no meg a faluból származó németek körében. Adakoztak is rendesen, a pap a tatarozásra is fordította a pénzt, de mikor jöttek látogatóba az adakozó németek, rosszallóan állapították meg, hogy kívülről semmit nem változott a templom. – Erre mondta a pap, hogy ha kívül csináltam volna meg, többet egy vasat nem adtatok volna… – nevet Nédin Józsi a pap furfangosságán, és sorolja a megvalósításokat: – a tető már megvan, az orgonát is megjavították. Azt mondja, valami németek 11 ezer eurót kértek az orgona javításáért, de két Romániából érkezett mester – mint helyben kiderült, Molnár Ernő meg József erdélyi orgonajavító mesterekről van szó – 6000 euróért elvégezték ugyanazt a munkát. [caption id="attachment_57311" align="aligncenter" width="1000"] A kutasi templom[/caption] A borászat nem egzakt tudomány – szűrtem le magamnak a legfontosabb tanulságot Nédin Józsi beszámolójából. De van egy pár axióma vagy posztulátum, netán alaptörvény, ami az egzakt tudományokra jellemző. Ezek közül egyik, jó kedélyű borászunk megfogalmazásában így hangzik: „Jó az a bor, ami az embernek ízlik.” Másik szerint: „A hordó bor olyan, mint a fehérnép: jó az öreg lány meg az öreg bor”, bár hamar hozzáteszi, hogy ez csak a vörös borra igaz. Azt már magamnak jegyzem meg, hogy az se baj, ha a fehérnép nem úgy néz ki, mint egy hordó. A Nédin Józsival folytatott beszélgetés után a fehértemplomi tavak partján ülünk egy hűs teraszon. Meglepve fedezem fel a nevemet az étlapon, s azt is, hogy nem rólam neveztek el egy ételt, hanem az én családnevem szerbül pontyot jelent. Rögtön szomjas lettem, s eszembe jutott az öreg székely bölcs megállapítása, miszerint a halnak van bőven alkalma vizet inni. Szomjas lettem azon nyomban, s felötlött bennem a kutasi borász egyik elejtett mondata, amiből arra következtettem, hogy a borásznak nemcsak alkalma van bort inni, hanem iszik is: „Elég sokat eladunk, elég sokat megiszunk…” Sarány István Megjelent az érdsomlyói hídfő című, a vajdasági magyar újságírók egyesülete által kiadott kötetben