Gyermekzsivajtól voltak hangosak a múlt héten a csíkszeredai Művészetek Háza emeleti termei: itt tartotta bábos táborát a Menő Manó Egyesület. Az egyhetes együttlét eredménye: elkészült A táltos kecske című mese bábszínházi változata. [caption id="attachment_52266" align="aligncenter" width="1280"] Kilencfejű sárkány. Jó móka Fotó: Lukács Andrea[/caption] Tavaly december végén jegyeztette be a Menő Manó Egyesületet Albert Zsuzsanna bábművész, folytatva a Bábu Egyesület keretén belül elkezdett tevékenységet, annak egyik szeletére, a bábelőadások készítésére helyezve a hangsúlyt. – Idén 87 művészetis kisdiák, hat különböző csoportban járt heti rendszerességgel a foglalkozásokra. Az előadások így már nem fértek bele egyetlen napba, ezért megálmodtuk a Manó Fesztivált, amelyet június 9–11. között szerveztünk a Csíki Moziban, lehetőséget biztosítva a gyerekeknek a bemutatkozásra – mondta Albert Zsuzsanna. – Kicsit olyan ez, mint a görög színház: a „színészek” egész évben készülnek, aztán évente egyszer bemutatjuk a darabot, és kész. Aki bújt, bújt, aki nem… Közben meg nem csak az előadás bemutatásán van a hangsúly, hanem a gyerekek egész évi munkáján. A foglalkozásokat vezető bábművész elmondta, hogy a tevékenység a bábok és díszletek elkészítésénél kezdődött, amikor együtt vágták a farkas- és majomfüleket, kasíroztak, festettek, elkészítették a nagy sárkányfejet, könyvtárszobát festettek egy, meg egy sárkánylakás-belsőt stb. – Közben tanultuk a dalokat, a mozgásokat, koreográfiát, és csak a végén állítottuk össze magát az előadást, amiben a néző csak töredékét érzékelheti mindannak, amivel egész évben foglalkoztunk – vázolta az előkészületek folyamatát. Albert Zsuzsanna hozzáfűzte, hogy a kisiskolások mellett előkészítő osztályosokkal is zajlott bábos foglalkozás, az ő előadásukat korábban mutatták be. Ugyanakkor elkezdődött a munkafolyamat a József Attila Általános Iskolában is, ahol az iskolai év végén egy hatodik osztállyal elkészítették a János vitéz előadás bábjait, ősztől pedig szeretnék összeállítani az előadást. – Ez már kicsit a drámapedagógia alkalmazása a tananyag mélyebb elsajátítására. Azt az előadást majd többször is be szeretnénk mutatni diákoknak – hangsúlyozta. Időközben megoldódtak a bábos foglalkozás teremgondjai is, márciustól sikerült saját termet biztosítani a tevékenységeknek a Művészetek Házában, így nem kell folyamatosan cipelni a kellékeket, bábokat. Éppen ezért ősztől szeretnék megnyitni a kapukat más iskolák diákjai előtt is – jegyezte meg. A bábművész elmondta, folyamatosan érzik az igényt a növekedésre, bővítésre és közben folyamatosan szembesülnek a korlátaikkal is. – Még nagyon kicsik vagyunk. Ketten, hárman dolgozunk a bábokon, koreográfiákon, és közben egyetlen személyben vagyok a rendező, dramaturg, súgó, hangosító, kellékes, közönségszervező, mondhatnám, hogy egy egész színházi intézmény, az adminisztratív teendőkről nem is beszélve – ecsetelte a teendőket. – Ezért ősztől önkéntesek jelentkezését várjuk, akik bekapcsolódnának a tevékenységekbe, akár év közben, akár év végén a fesztivál ideje alatt. Továbbá gyakornoki lehetőséget biztosítunk PR szakosoknak, akik dokumentálják és kommunikálják egész évben a tevékenységeket, év végén pedig segítenek a Manó Fesztivál reklámozásában – hívta fel az esetleges érdeklődők figyelmét. Albert Zsuzsanna azon a véleményen volt, hogy a fentiekről két héttel korábban kellett volna beszámolni, mert rövid pihenés után máris belevágtak a nyári tábor szervezésébe, lebonyolításába. A bábos táborba több mint harminc gyermek jelentkezett, így a foglalkozások levezénylésére két tapasztalt pedagógus segítségére is szükség volt: Bakó Klára képzőművész és Lukács Andrea tanítónő társult a bábkészítők, dramaturgiát alakítók táborához. Albert Zsuzsanna pusztán a tavaly őszi balánbányai Pufi és barátai tábor szervezési tapasztalataival rendelkezett, így segítségére volt a két rutinos pedagógus. Az előadás pedig egyetlen hét megfeszített munkája révén készült el. – Első nap megismerkedtünk A táltos kecske című Benedek Elek-mesével, onnantól már intenzíven minden ének, mondóka, játék és kézműves-foglalkozás a darab bemutatására való előkészület volt – vágott bele a hét történéseinek ismertetésébe a bábművész, a napi programról pedig elmondta: – A táborban reggel nyolctól délután négyig gyermekfelügyeletet biztosítottunk, a foglalkozások kilenctől háromig tartottak, az előadást pedig a gyerekek improvizációs játékaiból építettük fel. Albert Zsuzsanna elmondta, volt ott minden, mint a karácsonyfán: sokfejű sárkány, rengeteg tündér meg királyleány, mérhetetlen mélységű, visszhangzó lyuk, amelyen ki-bejártak rajta a mesehősök. A bábjairól is híres textilművész, Bakó Klára szerint nagy élmény volt a mintegy harmincöt gyermekkel való foglalkozás: volt köztük óvodás, előkészítő csoportos és elemista is harmadikos korig. – Az egy hét alatt alaposan körbejártuk a mese témáját: megismertük a történetet, előkészítő tanulmányokat végeztünk, rajzoltunk növényeket, arcokat és épületeket, elkészítettük a bábokat, díszletet és különböző kellékeket készítettünk – mondta a képzőművész, hangsúlyozva, hogy mindeközben a játékról sem feledkeztek meg, a játék öröme hatotta át az alkotó tevékenységet. Lukács Andrea tanítónő népi játékokat, énekeket, mondókákat tanított a gyermekeknek, akik a tanultakat rendkívül találóan építettek be az előadásba, amely végül is öt nap alatt állt össze, szövegírással, dramaturgiával, bábokkal, díszlettek, kellékekkel, rendezéssel együtt. – És ha ilyen rövid idő alatt szöveg nem is, de játéklehetőség és móka jutott mindenkinek. A tábor végén minden gyerek egy egész mappát vitt haza a munkákból, amit a hét folyamán készített, nem beszélve az előadás élményeiről – vázolta az egy hét hozadékát a bábművész. Bakó Klára pedagógusi pályafutása egyik legszebb, leggördülékenyebb gyermektáborának tartja a bábos tábort. A gyermekek és a pedagógusok minden percet kihasználtak játékkal, kézműveskedéssel, tanulással, rajzzal, no meg evés-ivással. Külön kiemelte, hogy elkészült a hétfejű, a tizennégy fejű, sőt, a huszonegy fejű sárkány is, a sárkányfejek számát csak a tündérek száma múlta felül. – Olajozottan ment minden, mintha évek óta együtt dolgoztunk volna – jegyezte meg Bakó Klára. – A munka eredménye pedig egy remek előadás lett. Albert Zsuzsanna szerint a bábos tábor „jó móka volt, ha az Isten megsegít, lesz jövőre is”. Bakó Klára hangsúlyozta, hogy a Művészetek Háza márványtermét úgy hagyták a gyermekek, ahogy kapták, meg sem látszott rajta, hogy azt egy hétig gyermekek lakták be… Sarány István