borús égbolt
Böjt – miért és hogyan?
Azt biztosan tudod, a böjtöt nem a kereszténység találta fel. Böjtöltek már az Ószövetségben is. A farizeusok hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön nem ettek semmit, még a nyálukat sem nyelték le. Nem volt ez kis dolog! De: Jézus sem törölte el a böjtöt. Azzal kezdte szolgálatát (40 napig böjtölt a pusztában). A Hegyi Beszédben egyértelmű tanítást ad a böjtről: ne úgy böjtöljetek, mint sok farizeus, aki mutogatja böjtjét és keserű képet vág hozzá, hogy lássák, hogy ő szenved. Ne úgy böjtöljünk, mint a képmutatók! (Mt 9,14-15)
A böjt lényege, hogy amikor Jézus-hiányunk van, üresnek érezzük azt a helyet, ahol Jézusnak kellene lenni az életünkben, akkor böjtöljünk az Ő tanítása szerint! Imádkozzunk és böjtöljünk! Krizosztomosz szellemesen így fogalmaz: teli hassal nem lehet térdelni. Szent Ágoston pedig még szókimondóbban: jóllakottan és böfögve nem lehet imádkozni. – Tehát megvan a jelentősége a böjtnek.
Kétségtelen, a böjt nem étlap-kérdés. Nem arról van szó, hogy húst nem eszek, főleg mert amúgy sem szoktam, de dugig lakom hallal, sütivel… A böjtölés sokféleképp lehetséges. A Filippi levél Jézus böjtjéről így ír: „kiüresítette önmagát…” (2,7). A böjt által üressé próbáljuk tenni bensőnket, hogy befogadhassuk az igazán lényegest: Isten tanítását, Jézust magát.
Viszont nemcsak az a böjt, hogy gyomrunkat sanyargatjuk hús nélkül vagy kenyéren és vízen élve. Ez talán az egyszerűbb. Lehetne más böjtre is gondolni, például szóböjt, megszólási vagy megszólaltatási böjt – itt azokra gondolok, akik az élelem helyett egymást rágják, eszik meg szavaikkal. Milyen jó lenne egy-egy kis megszólási böjtre is törekedni e szent időben. Nemcsak böjt, hanem a szeretet igazi cselekedete lesz, ha lemondunk az „emberhúsról”, ha megtartóztatjuk magunkat szavainkban!
Jézusra visszatérve: amikor tanítványait otthagyva visszahúzódott, elment a pusztába vagy egy hegyre. Miért tette? Imádkozott és böjtölt. Ráhangolódott az Atyára. És mikor visszatért, így kezdi beszédét: „Bizony, bizony mondom nektek…” A „bizony, bizony” a görögben Ámen szóval jelenik meg. Ez a két „Ámen” felfelé szól. Igent mond az Atyának. Igen, Atyám, veled voltam, imádkozva, böjtölve, s megértettem, hogy mit akarsz velem ebben a helyzetben: ámen, ámen! És most átadom nekik is, amit tőled kaptam, amit tőled hallottam. – Jézus így böjtölt: „bizony, bizony (ámen, ámen), mondom nektek”.
Bizony, bizony… jó böjtölni. Kell böjtölni, ha úgy érezzük megszakadt a kapcsolatunk a Vőlegénnyel. (Mt 9,15)
Maradjunk csendben és halljuk meg, mit mond az Atya, mert Ő állítja helyre velem a kapcsolatot és utána már mondhatjuk tovább az üzenetet: szóböjt után, megszólásböjt után és beleszólásböjt után. És folytonos hangkulisszák mögül mondhatjuk egymásnak, de felülről kapott erővel. És akkor jól böjtöltünk!
Ft. László Rezső plébános
