A kormány október 12-i ülésén fogadták el azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely révén újólag módosították és kiegészítették a hulladék-kezelési rendszerre vonatkozó, 2011/211-es törvényt. A 2016/68-as sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely a Hivatalos Közlöny október 18-i számában jelent meg, s amelynek az előírásai péntektől, azaz október 28-tól válnak hatályossá. [caption id="attachment_38356" align="aligncenter" width="3750"] Jelenleg a válogatás. A jövőben az előválogatáson lenne a hangsúly...[/caption] A most hatályba lépő sürgősségi kormányrendeletet azzal indokolta meg a kormány, hogy annak idején a törvénybe nem került be az Európai Parlament és Tanács 2008/98-as vonatkozó direktívájának minden egyes előírása. Ennek okán pedig január 13-án az Európai Bizottság egy figyelmeztető jellegű tájékoztatót küldött az illetékes romániai hatóságoknak, amelyben szorgalmazta az elmaradt előírásoknak a hazai jogszabályba való beültetését április 11-ig. Ezt a határidőt sem sikerült tiszteletben tartani, s ilyenképpen bekövetkezett annak a kockázata, hogy az Európai Unió bírósága országunkat forfetáris összegek és késedelmi kamatok megfizetésére kötelezi, összhangban az Európai Unió működésére vonatkozó egyezmény előírásaival. Mindezt szem előtt tartva, a kormány nem egy törvénytervezet kidolgozása mellett döntött, hanem a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet elfogadása mellett. A mennyiség függvényében Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, utalnánk arra, hogy a jobbára technikai jellegű módosító és kiegészítő intézkedéseket előíró kormányrendeletben fellelhetünk jó néhány újdonságszámba menő rendelkezést is. De mielőtt azokat megemlítenénk, arról is szólnánk, hogy ezentúl nem lesz szükséges, pontosabban nem lesz kötelező a hulladékkezelési regionális tervek megléte, de ugyanakkor létre kell hozni egy törvényes alapot egy olyan szabályozás kidolgozására, amely biztosíthatja az építménybontásokból és megszüntetésekből származó megfelelő hulladékkezelést, összhangban az Európai Bizottság követelményeivel. Továbbá megjelent az a követelmény is, miszerint 2020. december 31-ig a „hulladéktermelők” és a helyhatóságok egyes hulladékok esetében olyan újrafelhasználási és hasznosítási előkészítő szintet kell elérjenek, amely lehetővé teszi a háztartási hulladékok legalább 50 százalékának újraértékesítését. Ez egy igen jelentős és mozgósító feladat, ugyanis az Eurostat jelentései szerint Romániában 2013-ban az újrahasznosítás rátája alig 4,3 százalékos volt, olyan körülmények közepette, amikor is a célkitűzések 50 százalékkal számolnak. A szóban forgó arányszám növelése feltételezi olyan intézkedések foganatosítását, amelyek révén már a „forrásnál” biztosítható legyen a kiválogatás, az újrahasznosítás, s ez mindenekelőtt a papír-, a fém-, a műanyag- és az üveghulladékra vonatkozik. Azokra, amelyek a háztartásokból „származnak”. Mindezzel összefüggésben a kormányrendelet hangsúlyt fektet az elkülönített begyűjtésre, már amennyiben erre műszaki, gazdasági és környezetvédelmi szempontból adottak a lehetőségek. Ezt az „előválogatási ténykedést” kell ösztönözniük a hatóságoknak, ugyanakkor hangsúlyt fektetni arra is, hogy eleve elkülöníthetők legyenek a veszélyes hulladékok a másabb hulladékoktól. Amúgy megemlítenénk azt is, hogy számos módosítás a hulladékkezelés területén ténykedő gazdasági operatőrökre vonatkozik. Továbbá a kormányrendeletben esetenként szerepelnek bizonyos kötelezettségek teljesítése tekintetében távolabbi határidők is, el egészen a jövő esztendő áprilisáig. Abszolút újdonságot jelent az az előírás, amely értelmében már ez évtől kezdődően a helyi közigazgatási hatóságoknak lehetőségük lesz ama új eszköz alkalmazására, amely alapján az az elv áll, miszerint „azért fizetsz, amennyit kidobsz”. Ezt az eszközt jó néhány uniós tagállam esetében már bevezették, annak révén bátorítva a hulladék újrahasznosítását és a környezet védelmezését. Ennek az eszköznek az a célja, hogy csökkentsék a háztartási hulladékokat. Ugyanakkor érvényesül a környezetvédelmi politikának két másik ismérve is. Egyrészt az, amely szerint „a szennyezőnek kell fizetnie”, másrészt pedig az, mely szerint léteznie kell „a közös felelősségnek”. Gyakorlatilag pedig arról van szó, hogy lehetőség teremtődik a kidobott hulladékmennyiség függvényében történő fizetési rendszer bevezetésére. Egyes környezetvédelmi szervezetek szerint kockázatos ennek a rendszernek a bevezetése, mert óhatatlanul hozzájárulhat az illegális szeméttárolók elszaporodásához. Az elvekkel nincs baj, de feltételezhető, hogy a gyakorlatban a tervezett intézkedés visszafelé sül el. Azaz lesznek olyanok – és nem is kevesen –, akik a háztartási hulladék egy részét ilyen vagy olyan módon eltüntetik, hogy kevesebbet kelljen majd fizetniük. Hogy egyáltalában a helyi közigazgatási hatóságok élni fognak-e ezzel az új lehetőséggel, az még a jövő zenéje. Amúgy is a szóban forgó elv gyakorlatba ültetése érdekében a környezetvédelmi, vízügyi és erdőgazdálkodási minisztériumnak még ki kell dolgoznia egy alkalmazási útmutatót. Hecser Zoltán