Tömegjelenség a panaszkodás, a háborgás. Évekkel ezelőtt is, ha utaztam vonaton, buszon, mindig akadt egy-két útitárs, aki azon kesergett, hogy jaj, milyen rossz irányba halad a világ, nincs már se hit, se erkölcs, se jóérzés. Annyira elterjedt ez, hogy még egy híres magyarországi metalzenekar frontembere is a régi idők értékeit siratta egy interjúban. Egy idő után eltöprengtem: hol vannak azok, akik miatt állandóan panaszkodnak? Merthogy folyton csak olyan emberekkel találkoztam, akik másokon szörnyülködnek. (Jesszusom... Talán én lennék az egyik, aki miatt háborognak?) A fentiekhez kapcsolódóan a minap ismét eltöprengtem, egy cikk olvastán. Volt újságíró nyilatkozott, arra intve mindenkit, hogy őrizze meg a józan eszét, merthogy nagyon egyoldalúak a háborús hírek, kizárólag ukrán szemszögből tálalják őket. Vajon kikhez szól, miről beszél, kérdeztem magamban. Ennyire más filmet nézünk? Hiszen mind a közösségi médiában, mind pedig egyes magyarországi hírtévékben, az úgynevezett fősodorban (megjegyzem, nemcsak liberális, hanem jobboldali mainstream is létezik ám, legalábbis szűkebb-tágabb régiónkban!) annál „árnyaltabban” mutatják be az orosz–ukrán konfliktust, mint ahogy azt a nyilatkozó állítja. Az interneten csak úgy ömlik az egyoldalú mentegetés. Mármint a másik oldal mentegetése. És tombol a Nyugat-ellenesség. Erre mondaná megboldogult nagyanyám, hogy jó dolgukban vesznek meg egyesek. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. (Utóbbit már nem nagyanyám mondta, hanem lásd: Lk 23,34) Mintha nem fognák fel azt, hogy jelen helyzetben azért érezhetjük magunkat nagyobb biztonságban, mint, mondjuk, a Pruton túliak, mert nyugati szövetségi rendszerek tagjai vagyunk. És ugyanezen okból élünk valamivel magasabb életszínvonalon a moldovaiaknál vagy az ukrajnaiaknál. Azt hiszem, ma már látom-hallom azokat, akikre állandóan panaszkodnak. Mert tényleg baj van a világgal, ha tömegesen mentegetnek erőszaktevőket. Elemző, világhírű nyelvész­professzor, újságíró egyaránt azt magyarázza, miért „érthető” az orosz medve viselkedése. A facebookozók pedig lelkesen terjesztik az ilyen tartalmú videókat meg szövegeket... Olyan ez, mint amikor egy nemi erőszak áldozatáról pusmognak, mondván, hogy kihívóan viselkedett, provokáló öltözékben. Felmenti ilyen érvek alapján a bíróság az elkövetőt? Aligha. Vagy ha a volt férj bántalmazza, esetleg meg is gyilkolja az exnejét, majd a tárgyaláson azzal védekezik, hogy az áldozat meg az új párja összeesküdtek ellene, ezért veszélyben érezte magát, és megelőzésként tört rá a volt feleségére, illetve verte/ölte meg? Elfogad a bíróság ilyen indokot? A válasz erre is nem. Mint ahogy az sem lehet érv, hogy más is követett már el erőszakot. Az is elszomorító, hogy míg konzervatív körökben az értékek relativizálásán szokás búslakodni, most ugyanazokban a berkekben sokan az egyik legfőbb értéket, a békét relativizálják. Valahogy így: „A háború elítélendő, de...” Márpedig ki kell mondani, újra és újra: bizonyos esetekben nincs ’de’.

Benedek-Székedy Sándor