borús égbolt
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Az abszurd esete a valósággal
Néhány turista kirándulni indult az erdőben, amikor medvével találkoztak, így gyorsan tárcsázták a segélyhívó számot. A rend őrei segítségükre siettek, és épségben bekísérték őket a kirándulóösvényről a lakott területre.
A kórházak intenzív osztályai telítődnek, miközben az egészségesek egy jelentős része nemcsak az oltás ellen tiltakozik, de még a járvány létezését is megkérdőjelezi. Jelenleg ötszáz romániai településen online oktatásra tértek át a megnövekedett fertőzöttségi mutatók miatt.
Az energiaárak robbanásszerű növekedése rendkívül nehéz helyzetbe juttatja a lakosságot, az előrejelzések szerint az említett területen megjelenő áremelkedések tovább folytatódnak, elérve a korábbi érték háromszorosát.
A fenti híreket nem különböző történelmi időszakok krónikáiból ollóztam, nem is egy groteszk vígjáték szövegéből, hanem a romániai magyar napi sajtóból. Ezek a hírek, események, történések a huszonegyedik század valóságának részletei. Talán majd száz év múlva, amikor egy, a régi korok sajtóját kutató újságíró vagy történész olvasgatja a fenti sorokat, feltűnik neki a helyzet abszurd jellege, és eltűnődik azon, hogyan is lehetett ép ésszel túlélni ezeket az időket. Persze a jelen embere is ugyanezt gondolhatja, amennyiben folyamatosan követi az ország és a nagyvilág eseményeit, s azokat próbálja saját életének történéseivel összefüggésbe hozni (amúgy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom). Nehéz időket élünk. Ezt az is bizonyítja, hogy a művészetben, irodalomban, színházban is egyre többet foglalkoznak mindazokkal a jelenségekkel, amelyek mindennapjainkat átírják. Könyvek, képzőművészeti alkotások, színházi adaptációk születnek pontosan azért, hogy a ránk zúduló sokszor érthetetlen, feldolgozhatatlan ingerek súlya alatt ne roppanjunk össze, hanem tiszta szívből tudjunk nevetni, ha csak egy pillanatra is, szemléljük magunkat és problémáinkat külső szemmel, bizonyos távolságból. Nagy az esély arra, hogy másnap tisztább fejjel, kevesebb negatív gondolattal, több önmagunkba vetett hittel indulunk neki a nehézségeknek, s valahogy könnyebben megoldjuk az éppen aktuális problémáinkat. Mégis ez a kritikus időszak leginkább a kulturális eseményeket, a művészetek támogatottságát érinti a leginkább: a döntéshozók valamiért úgy gondolják, hogy ez egy olyan terület, amely korántsem olyan fontos, hogy nehéz időkben is áldozni kellene rá. Pedig a valóság gyötrő és sokszor elviselhetetlen szorításából (jó esetben) ide menekülünk: feltöltődni, önmagunkról tanulni és nevetni – a helyzet abszurd mivoltán.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)
