Az a szembenyíló ajtó

Szomszédom roppant idegesen hívott egy este. Lefekvés előtti idő volt, kérte is az elnézést, de úgy vélte, én vagyok az illetékes ebben az ügyben is! Jólesett, s kicsit álszent módon védekeztem, hogy én csak egy nyugdíjas vagyok, mint ő, s ajánlottam, forduljon a valódi illetékesekhez. Tanácsosokhoz, városvezetőkhöz, politikusokhoz és egyéb válogatott cigány legényhez.
Álszent módon, mert ez az ügy minden gyergyószentmiklósira nézve szégyen: a hatalmas vendégszeretetünk jele, hogy még illemhellyel se tudunk segíteni a városba zötyögő idegeneknek, akikből az utak megpróbálják kirázni azt, amiért aztán megállva a főtéren fűhöz-fához fordulnak tanácsért.
Egykori osztálytársam, a lefekvés előtt elnézést kérő, aznap, július 25-én csak négy csapattal találkozott, mást ajánlani nem tudva, mint a főtéri park bokrait.
1963-ban, diákként, együtt „önkéntes-
kedtünk” az akkor eltervezett közvécé gödrének ásásánál, amit aztán, amikor már-már elkészült volna, el kellett költöztetni, merthogy mégiscsak túl közel volt a szovjet hősök emlékművéhez.
A Bárányka filmszínház mellett ismét áskáltunk, meg is lett egy korszerű közvécé, de azt azért kellett lebontani, mert hasznosabb épületnek kellett a hely. (A Gyilkostó Kisipari Szövetkezet „lóherés” szabó, cipész és még nem tudom, milyen részlegének). Akkor aztán mentünk áskálni a fürdőmedence – „hol van már a tavalyi hó?”– medréhez. Na, amellett lett aztán a nem föld alatti, hanem a föld feletti közillemhely.
Az utóbbi években egy hajléktalan használta mindaddig, ameddig T. S. személygépkocsiját fel nem törte, eltulajdonítva belőle mindazt, aminek eladásából hasznot remélt. Csakhogy T. S. felvevőgépe fényt derített a tolvaj kilétére, s mire a rendőrség sikerre vitte volna az ügyet, S. barátunk hatásosan megoldotta a kérdést. Mivel az ezek szerint hajléktalannak aligha nevezhető a szomszédságában lévő közvécében „székelt”, ő nemes egyszerűséggel felszámolta a „behunyt szemek eredményezte kivételezett helyzetet”, majd bérmentve, munkagéppel kitakarította a budi-lakban – kocsiládányi – felhalmozott szemetet, amit aztán fenyegetésére, hogy a hivatal előtt üríti le, elszállíttattak az illetékesek.
Épület tehát van, hivatalosan is bezárt ajtókkal. Csakhogy a rászoruló vendéget ez aligha vigasztalja. Tudom-tudom, évek nyomorúsága, az eddigi polgármesterek mind ludasok abban, hogy e városra nézve méltatlan reklám újabb adalék mindahhoz, amit szülővárosomról tart a vendég, az idegen.
Sz@r ügy. S még csak az a sikerélmény sem társul hozzá, mint akkor, amikor az atyafinak szinte sikerült megúsznia a gyomorsikulás eredményét, mert már minden a helyén volt, a gatya megoldva, félig letolva, csupán… a budi ajtaja nyílt szembe. Az egy lépés vissza pedig végzetesnek bizonyult.
A Gyergyószentmiklósra érkező turisták, vendégek előtt, ilyen siker délibábja se jelenhet meg. Ezért ajánljuk az idegenvezetőknek, hogy a város bejáratainál lévő négy benzinkútnál álljanak meg sorba, valamilyen ürüggyel, akkor a megkönnyebbülés után talán más szemmel nézik városunkat az idegenek. Már ha kampánycsendben egyáltalán érdekel valakit a közel huszonöt tényleges illetékesből az ilyen apróság.

Bajna György

: an accessible web community