Mielőtt még a Tamási-emlékév lecsengene, szeretnék egy adalékkal szolgálni a Tamási-jelenség vizsgálatához. Lehet, hogy jelentéktelennek tűnik, mégis lényeges. Nemrég egy üzenetet kaptam kedves ismerősömtől, mondhatni barátomtól, Farkaslaki Jakab Györgytől, aki Tamási-leszármazott. Magyarországon él, sikeres szobrász és közéleti ember, verseket is ír. Mellékelem a Tőle kapott, dokumentum értékű levelet és a képeket.
„Olvastam a fb-cikket, és nem kerülte el a figyelmem az állandó vita az írói nevével és a születési dátummal kapcsolatban. Csak a tévhit elkerülése végett küldöm el ezeket a másolatokat az eredeti dokumentumokról (amelyek a birtokomban vannak), hogy Tamási nem »felvette«, csak visszavette az »i« betűt a családnevéhez, amit valamikor valamelyik anyakönyvvezető az apja nevéből kifelejtett. Az ezeken a dokumentumokon szereplő Tamásiak a nagyapja (Tamási Márton) testvérei voltak. Áron a gyulafehérvári nagyprépost (aki tanítatta). A Tamási Sándor pedig az én dédnagyapám és a családja (Erzsébet a nagyanyám). A keltezés (1902. február 7.) is megerősíti ezt a tényt. Barátsággal: Farkaslaki Jakab Gyuri
Ui. A harmadik képen a Tamási Áron nagypréposttá (ez kb. az egyházmegye mai gazdasági igazgatójának felel meg) való kinevezése Ferencz József aláírásával.”
Kedves Gyuri! Mint Tamási-kutatónak, az én hibám is volt, hogy az a téves információ terjedt el, hogy Tamási Áron íróvá válásától, 1923-tól kezdte el használni a Tamási „i” betűs névváltozatot, talán a Csokonai, Petőfi, Jókai művésznevek mintájára. Úgy látszik, habár a Tamási-irodalom jó pár hibáját korrigáltam négy könyvemben és hozzávetőleg negyven tanulmányban, mégse ástam elég mélyre. Köszönöm a lehetőséget a hiba korrigálására a magam és azok nevében, akik Tamási Áron olvasóinak, híveinek vallják magukat. Tamási Áron többször is szóvá tette a szüleinek szemrehányás formájában, hogy elhagyták a nevéből az ősi „i” betűt. Ami pedig megvolt az őt támogató nagybácsi, Tamási Áron nagyprébost nevében. Mihelyt tudta, 1923-ban, íróvá válásakor azért is választotta írói nevéül a Tamási nevet, amelyre aztán a legnagyobb dicsőséget hozta. Nem felvette, csak visszavette az „i” betűs változatot, mert az volt az ősi, az volt az eredeti. És a farkaslaki temetőben a szülei, testvérei sírkövére is a Tamási nevet vésette az író, aki az emlékkövet készítette, annak ellenére, hogy édesapja életében a Tamás Dénes névre hallgatott. Azt hittem, csak amolyan művészi allűr, fogás volt az „i” betűs névváltozat a Csokonai, Petőfi, Jókai mintájára. De a Farkaslaki Jakab György közlése meggyőz minket arról, hogy ez az „i” betűs változat volt az eredeti, és csak valamikor, egy anyakönyvvezetői tévedés folytán maradt el az a lényeges „i”. Azt tartották a régiek, hogy szilveszter előtt minden vitás ügyedet rendezd, minden adósságodnak tégy eleget. Azért szerettem volna elmondani mindezt, még mielőtt a szilveszteri óra a tizenkettőt elütné. Boldog, igazságokban gazdag új esztendőt kívánok!