Száznegyven éve született Móricz Zsigmond, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja. Az íróra emlékezik művei megidézésével a kolozsvári nyugalmazott magyartanár, dr. Málnási Ferenc. Nagy örömmel fogtam hozzá, hogy Móricz Zsigmondról szóljak… Hiszen lassan-lassan történelem, irodalomtörténelem is mindaz, amit regényeiben megírt, az a kor, amelyben élt, de írásai ma is élnek, mához szóló mondanivalójuk is van… S tanítványaimnak is ezt a máig szóló üzenetet próbáltam átadni… Jelentőségét már Ady Endre, kortársa és jó barátja felismerte… Kettejük barátsága ugyanolyan mély és őszinte volt, mint a két nagy elődé, Petőfié és Aranyé. Amikor 1908-ban megjelent a Hét krajcár című örökszép novellája, Ady lelkesen fogadta: „Alig bírom a ceruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot össze ne égessem tóduló nagy szavak, képzelések forróságával… Ebből a mi fajtánkból jött most megint íme, egy Móricz Zsigmond, aki egyedül fölér egy forradalmi szabadcsapattal…” S a prózai vallomás után nemzedékük közös emberi-írói hitvallásának egyértelmű kimondását természetesen versben is megerősítette, költői levelét magyaros tizenkettes sorokba „öltöztette”: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz „Rózsafa vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz… (…) Adják át Móricznak ezt az én levelem, A könnyes, áldott hang, aki általadja, Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja… (…) Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted, Aszúra fog érni minden szép gerezded, (…) Rád furcsa emberek furcsásan figyelnek: Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek. Nyugat csapatjának keleti zászlója, Mi nagy csatázásunk nagy igazolója (…) Szentírásos ember, kinek szent az írás. (…) Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak, Kit most érdemelten, szépen koszorúznak. Koszorút nem viszek, írás megy helyette, De ott leszek mégis, míg élek, mellette. (…) Mind összekerülünk közös mártír-hősök. S ha a lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” Melyik kötetét emeljük le a polcról? A Hét krajcár című kötetét…, benne a címadó novellát… Aztán a Légy jó mindhaláligot, amelyben Nyilas Misi alakját ismerhetjük meg, aki a meg nem érdemelt szenvedések tüzében erősödik meg, fordul új távlatok felé, az emberiség tanítója akar lenni, hogy jóságra, hűségre, emberségre taníthasson mindenkit. Utána az Életem regényét… Hogy megismerjük a szülőfalu Tiszacsécse „boldog szigetét”, az istvándi „földrengést”, a pthrügyi „feledhetetlen szenvedések” faluját… Móricz Zsigmond Nyilas Misiként tanított, oktatott… A Kisfaludy Társaság megbízásából szülőföldjén, népköltészeti gyűjtőútján szerzi azokat a tapasztalatokat, melyekkel „teletömte tarisznyáját”, s ebből a tarisznyából válogatva írja meg regényeit… 1914. február 1-jére Kós Károly meghívja Sztánára is, a református bálba. Hogy emlékszik vissza Kós Károly erre a néhány napra? „A bálunk kitűnően sikerült… Móricz Zsiga úgy forgolódott az emberek között, mintha közülünk való lett volna. Mosolygott, beszélgetett, táncolt, és rengeteget jegyzett… Hiszem, nem bánta meg, hogy eljött volt, mert ebből a muzsikás, vidám, szánkózó, havas téli napból született meg talán legnapsugarasabb írása, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül.” S talán ez az erdélyi útja, meg a későbbiek is, adják az ötletet, hogy alászálljon a történelem elsüllyedt századaiba, hogy megmutassa és felmutassa kortársainak a háború utáni keserűségünkben a jövőbe vetett utat és hősöket, a józanság megszállottjait, mint Bethlen Gábor fejedelmünk példáját, okos, higgadt, építő politikáját… Hiszen tudjuk, hogy Bethlen Gábor 1622-ben Nagyenyeden Academicum Collegiumot alapított, így lett Enyed a Maros-parti Athén, ahova Erdély minden sarkából várták a fiatalokat… De folytassuk Móricz Zsigmonddal, aki Tündérkert címen megírta történelmi regényét, s a címbe Erdély akkori történelmére, életére utaló összetett szót emelte… 1922-ben megjelent regénye 1935-ben Erdély címmel trilógiává terebélyesedett... S Bethlen Gábor alakja mellé újrateremtette Rózsa Sándor alakját is… A reálpolitikus országvezető mellé egy lázadó, szilaj betyárra bízta üzenetét, más-más időben, Bethlen Gábor mintájára, példájára… És még egy művét ajánlanám szíves figyelmükbe: a társadalom peremére sodort Csibéről szóló, Árvácska című gyönyörű balladát… Németh László szerint ebben a művében vált egészen közösségünk énekesévé… Természetesen a Sárarany, Az Isten háta megett, A fáklya, Pillangó, Úri muri, Rokonok, A boldog ember, Betyár regényeit is felsorolom, mert hisz ezek is mind egy-egy aszúra érett gerezdek neves regényírónk írói, szellemi szőlőtőkéjén… Ízleljünk meg egy ilyen gerezdet, a Hét krajcár, azóta valóban „aszúra érett”, klasszikus alkotását, iskolásnemzedékek kedvenc olvasmányát… Amelyben „egyszerre látni a könnyet és mosolyt, a tragédiát és idillt” – Czine Mihály szerint. Kóstoljuk meg Móricz nyelvének ízeit, aromáját... Talán előbb a mesére, a népmesére utaló szövegrészeket… 1. A népmesére utaló szövegrészek: a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya, terülj asztalkám; 2. A mesebeli hármas szám: három szereplő, a három krajcár a fiókban…; 3. A mesebeli hetes szám: hét krajcár; 4. A hét bő és a hét szűk esztendő a Bibliában… Mesebeli szereplővel küzd a kis család is, és ki győz? 5. A kis család a mesebeli hétfejű sárkánnyal küzd, s a sárkány győz… Miért éppen krajcár? 6. A krajcár a kevés pénzt is jelenti… Milyen irodalmi alkotásokban olvastunk még kevés pénzről, krajcárról? 7. Andersen: Az ezüst tallér, Ion Creangă: A kis kakas gyémánt félkrajcára. Az édesanya szavaiban értelmi és érzelmi tartalommal jelentkezik a krajcár: 8. Huncut, huncut krajcárkák.., fürge állat a krajcár…; 9. ...itt van, itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert megharagszik…; 10. Könnyen megáprehendál, mint az úri kis­asszonyok… S a játékra a fiú is rááll, csalogató verset mond: 11. Pénz bácsi, gyere ki, / Ég a házad ideki… S a koldus kinek adja a hiányzó hetedik krajcárt, és miért? 12. A koldus a fiú kezébe „adta a krajcárt s nagy hálálkodással eldöcögött”, (hogy ne sértse meg a családot…) A szövegben Móricz tudatosan használta föl a Szabolcs-Szatmár megyében élők beszédét, tájszavait, és ezeket kiejtés szerint, fonetikusan írta le: 13. A szövegben tájszavak: a fiókba vót…, most asse lenne…, osztán…, rossz, nyavalyás kódus…, az apád ruhájába lelek…, Setét van, oszt lámpaolajam sincs… Egyetlen fénysugár ebben a reménytelenségben az emberi szolidaritás gesztusa, a koldus gesztusa, aki mit tesz? 14. A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult. – Egy krajcár? – kérdezte. – Hát. – Adok én. S az ismeretlen koldus milyen szavakkal nyújtja át a krajcárt? 15. Hadd el lyányom, nekem nem hibádzik,… Tanítványaimmal megkerestük azokat a részeket is a szövegben, amelyek a kis család szegénységének hitelességét is bizonyítják… Mit dolgozott az apa? 16. Az apa napszámos volt, nem sokat keresett… Hova borította az anya a gépfiát? 17. A gépfiát az anya a földre borította, mert asztaluk sem volt… S az üveges almárium? 18. Üvegje sem volt már régen – tudjuk meg… Fiatalabb korában más családnál szolgált, most göthös, szúette, foghíjas, „a mi szegénységünket őrzi” – mondta az anya. Hol tartották a ruhákat? 19. A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák… Mit uzsonnázik a fiú és az édesanya? 20. „Eljött az ozsonnaidő is, el is múlt” – de szó sincs evésről… Szegénységükben van azonban valami, ami csak az övé, de az egész család életére kihat… 21. Az anyja betegsége… A 100 éves életkorát átlépő Hét krajcár mellé felsorakozó novellák, regények bizonyítják, hogy Móricz és Ady közös vágya teljesült: „S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, / Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” 1942-ben, szinte jelképesnek is mondható, hogy amikor először bombázzák Budapestet, Móricz Zsigmondot agyvérzés viszi sírba… Szabó Lőrinc így búcsúztatta: „Szent a keze, amely írt, szent a lelke, mely jobbját vezette.” Egyetérthetünk, úgy legyen!