Az elmúlt héten Bukarestben a Ziarul Financiar napilap szervezésében rangos konferenciára került sor a hazai ásványvíziparral kapcsolatosan. Annak során többek között számba vették a vonatkozó jogszabályozásokat (s azok buktatóit), a termelés fokozásának lehetőségeit, s e tekintetben a lakossági fogyasztásösztönzést, valamint a külpiaci értékesítés távlatait. Terítékre került az is, hogy a romániai ásványvizek kiváló minősége, illetve azok promoválása hozzájárulhat az országimázs javításához is. Az igaz viszont, hogy olyan természeti erőforrásról van szó, amellyel jobban is lehetne sáfárkodni. A bukaresti konferencián, amelyen egyébként több mint 150-en vettek részt (palackozó cégek képviselői, üzleti tanácsadók, piaci szakelemzők, bankárok stb.), az is elhangzott, hogy Románia első helyre kerülhet az ásványvizek világtérképén. Lehet, hogy túlzott ez a meglátás, de az vitathatatlan, hogy országunk bővelkedik ebben az igen értékes ásványi erőforrásban, és ez nem csupán a mennyiség vonatkozásában érvényes, hanem az ásványvizeink minőségét, kvalitásait illetően is. Amúgy fel is vetődött a konferencián, hogy ez utóbbi olyan adu, amellyel az eddigieknél jóval eredményesebben és célratörőbben kellene élni a balneoturizmus fejlesztése tekintetében is. Másképpen fogalmazva: az ásványvíziparnak valamiképpen közelebb kellene kerülnie (földrajzilag is) a turizmushoz, s azon belül a balneoturizmushoz. Maradjunk egyelőre az ásványvíz-palackozás, illetve -forgalmazás háza táján: a romániai ásványvízipar egy olyan piac, amely évente 1 milliárd eurót könyvelhet el. A fogyasztás oldaláról közelítve meg ezt az üzleti forgalmat, az már nem tűnik olyan nagyon nagynak: a hazai egy főre jutó fogyasztás 87 liter, s ez jóval alatta van az európai átlagnak, amely meghaladja a 110 liter/főt. A hazai fogyasztás éves viszonylatban 1,7 milliárd liter körül van (a kiskereskedelmi áruházak, üzletek, valamint a vendéglátóipari egységek által forgalmazott ásványvízmennyiségről van szó, s abba nem foglaltatott bele az irodaházakban és a különböző épületekben található vízadagolók révén elfogyasztott mennyiség), míg Németországban az 14,7 milliárd liter. (Igaz, Németország lakosságszáma jóval nagyobb, mint országunké, de a németeknél nemigen van „kézügyben” az ásványvíz, illetve az ásványvízlelőhely.) Különben Németországban és Olaszországban az egy lakosra jutó évi ásványvízfogyasztás megközelíti a 200 litert. Téves lenne azt állítani, hogy az ásványvízipar az utóbbi esztendők során nem fejlődött, nem korszerűsödött volna, s ennek bizonysága az is, hogy 2009 és 2019 között a hazai ásványvízpiac 70%-kal bővült. Idetartozik az is, hogy a több mint 50 éves múltra visszatekintő ásványvíztöltödék jelentős hányada nagyszabású beruházások eredményeként egyrészt növelte termelési kapacitását, másrészt korszerű, világszínvonalú töltővonalakkal gazdagodott, környezetvédelmi és higiéniai szempontból a legigényesebb szabványokra is képes lévén ráfelelni. Az is igaz viszont, hogy az 1989 után a privatizálás nem mindenütt bizonyult sikeresnek (e tekintetben kivételt képez megyénk), s az egymást követő tulajdonosváltások mikor sikeresnek bizonyultak, mikor nem, ilyenképpen pedig az is megtörtént, hogy egyes töltödék hosszabb-rövidebb ideig kényszerpihenőn találtattak (köztük a közismert bodoki is, amely tevékenysége újrakezdésére nemrégiben került sor egy fővárosi székhelyű cég égisze alatt). Továbbá: voltak olyanok is, amelyek „befuccsoltak”, köztük egy újonnan épült, a bélbori. Három nagyágyú A hazai ásványvízipar nagyságrendi ranglistáját három cég uralja, amelyek együttes piaci értéke körülbelül 1,8 milliárd eurót tesz ki. (Legalábbis ez derül ki a Románia 100 legértékesebb cége évkönyvé­nek idei kiadásából.) A Coca-Cola HBC Románia Kft.-ről, (amely a Dorna és a Poiana Negri márkanéven forgalmazott ásványvizeket palackozza, és amely értékét a katalógus közel 1,2 milliárd euróra „taksálja”), a borszéki Romaqua Group Rt.-ről (amelynek portfóliójában van országunk legpiacosabb ásványvize, a Borszék is, értéke az évkönyv szerint 455 millió euró) és a Vatra Dornei-i Carpathian Spring Rt.-ről (amely az Aqua Carpatica néven forgalmazza ásványvizét, az évkönyvben 194 millió eurós értékkel van feltüntetve) van szó. A Coca-Cola HBC Románia Kft. tavalyi üzleti forgalma 14%-kal növekedett, elérve a 2,5 milliárd lejt. (Ebbe az értékbe viszont belefoglaltatott a cég által palackozott, illetve forgalmazott üdítőitalok is.) A Romaqua Group Rt. tavalyi üzleti forgalma 13%-kal növekedett, elérve a 823 millió lejt (178 millió euró). (Ez esetben is a szóban forgó értékbe belefoglaltatott a cég sör- és üdítőital-termelése is.) Kicsi piac A hazai nagy ásványvíztartalékok, illetve kitermelési lehetőségek mellett eltörpül az a hazai évi 1,8 milliárd liter, illetve 700 millió euró. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nagy lehetőségek, kicsi piac. Ez még inkább így van, ha szem előtt tartjuk azt, hogy európai szinten egy olyan piacról van szó, amely évente 37 milliárd eurót jelent, s abból Románia részesedése csak 2% körül van. A Global Data adatai szerint Románia az európai palackozott ásványvíz piacán mind az érték, mind pedig a volumen tekintetében 3% alatti részesedést vallhat a magáénak. Mindez olyan körülmények között, amikor Európa-szerte bővül az ásványvízfogyasztás. Ebben a kontextusban utalhatunk arra, hogy míg európai viszonylatban 2015-ben az ásványvízfogyasztás volumene 67,6 milliárd liter volt és annak értéke meghaladta a 33,8 milliárd eurót, az 2018-ban közel 74,5 milliárd literre, illetve közel 37,4 milliárd euróra emelkedett, azaz 10%-os növekedést jegyzett. Romániában ugyanebben az időszakban a volumen 21%-kal növekedett, az érték pedig 31%-kal. Míg az európai fogyasztásban 2015-ben Románia részesedése 2%-os volt, tavaly az 2,3%-ra emelkedett, az érték tekintetében pedig 1,6%-ról 1,9%-ra. (Ezekből a számada­tokból az is kikövetkeztethető, hogy Romániában drágulás is bekövetkezett.) A 2% körüli részesedés a fogyasztásban aránytalanul kicsi, s ezt a meglátást támasztja alá az a tény is, hogy az európai ásványvízforrások 60%-a Romániában van. Nos, ehhez képest valóban alacsony a hazai ásványvízfogyasztás. A konferencián erre is megpróbáltak választ találni, de nem sok sikerrel. Többek között a szakmabeliek, a jogszabályozás hiátusait, a megfelelő infrastruktúra hiányát, az ágazat támogatásának „erőtlenségét” emlegették. A bőség ellenére is sántikál az export. Ennek is meg vannak a maga objektív és szubjektív okai, s azokról is szó esett a múlt heti konferencián. Románia a 2018-as esztendőben – az Eurostat adataiból indulva ki – ásványvíztermelésének kevesebb mint 2%-át exportálta. Ez olyan körülmények között, amikor Magyarország évente 70 millió liter ásványvizet exportál, Lengyelország 52 millió litert, hogy Európa legnagyobb exportőréről, Franciaországról ne is beszéljünk, amely évente 2,8 milliárd liter ásványvizet szállít ki az országból. Ez teljes ásványvíztermelésének több mint 38%-át teszi ki. Olaszország pedig 1,58 milliárd litert, teljes termelésének körülbelül 8%-át. Olaszország és Franciaország éves exportja meghaladja az 500 millió eurót. Románia ásványvízexportja a 7 millió eurót sem éri el, pedig az ásványvízforrásoknak 60%-át birtokolja.

Hecser Zoltán