A Kájoni János Megyei Könyvtárban évente köszöntik október 1-jén a szépkorú olvasókat. Idén, a hetedik alkalommal szervezett rendezvény meghívott előadója Sándor Edit volt, a csíkszentdomokosi könyvtár könyvtárosa. Bemutatójában a régi világról, szokásokról beszélt, és mindezeket képekkel, népdalokkal színesítette. Sándor Edit a csík­szent­domo­koson élő és élt emberektől hallott élettörténeteket gyűjtött össze, amelyekről ízesen mesél kivetített képek kiséretében. Kutatását 2013-ban kezdte el és azóta sajnos adatközlői közül már csak egy van életben. Mindezek ellenére munkájának köszönhetően tovább él az emlékük évek múltán is. Képekkel és történetekkel elevenítette fel a huszadik századi falusi asszonysors nehéz hétköznapjait, egy-egy élettörténet megrázó vagy derűs momentumait. Számos különbséget véltek felfedezni az akkori és a mai világ között. Sándor Edit szavaival élve akkoriban mindenki egyformán szegény volt, nem voltak akkora társadalmi kulönbségek, mint ma. A gyerekvállalás is másképp történt: egy családban volt akár 18 gyerek is, és a 20 éves férjezetlen kisasszony már vénleánynak számított. Pelenkát is saját maguknak kellett készíteniük elkopott ingekből és nadrágokból, amelyet aztán vízben megfőzve fertőtlenítettek minden alkalommal. Mindegyik háznál a férfiak ültek először asztalhoz, és sok esetben az asszony oda sem fért már, a gyerekekkel együtt elkülönítve étkeztek. −Egy családanya elhalálozása után pontosan 3 nap múlva már haza is vitte a férj az új menyecskét, aki általában igazi mostohaszülőként viselkedett nem vérszerinti gyerekeivel – botránkoztatta meg szavaival a hallgatóságot Sándor Edit. Szilágyi Dalma-Orsolya