erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Anyu és a nyár
Hogyan nyaral a nő, ha anya? Azt hiszem, ezen a területen is – akárcsak oly sok máson – hatalmas kulturális különbségeket lehet felfedezni. Az biztos, hogy a székely anyának nyaralás-ügyben sincs túl jó dolga – vontam le minap a következtetést, nyugat-európai nyaralás után, itthoni strandolás közben, míg ismerőseim nyári történeteit hallgattam.
Eléggé elterjedt nyaralási mód, hogy több baráti család összeáll, és együtt vesznek ki egy apartmant, esetleg sátoroznak valahol a tengerparton. Lehet, távolabbra, akár Görögországig is elmerészkednek létszámban megerősödve. A nyaralás programja a következő: az anyuk, mint ahogy itthon is, reggel összeszedik a gyerekeket, a gyerekek bőröndre való tengerparti szerelését, az uruk fürdőgatyáját, reggelit készítenek, szendvicset pakolnak, mindezt 40 fokban. Aztán le a partra, ahol néhány órát szaladgálnak a gyermek(ek) után, hatszor bekenik napvédővel, elhangzik kismillió nem, ne csináld, tedd le, gyere ide stb. Aztán szaladnak haza, mert ebédet kell főzni, mint ahogy otthon is, aztán mosogatni, rendet tenni, majd ismét valami „szabad” program, és következik a vacsora, terítés, tálalás, leszedés, mosogatás, gyermekek lefektetése (mint ahogy otthon is). Na, nagyjából ez a nőnemű lények napi „adagja” a jóból. És eközben a férjek megtárgyalják a világ, a munkahelyük, a szomszéd, a kedvenc focicsapat, az unió, a migránsok, Orbán Viktor és egyéb politikusok dolgait, miközben – hogy ki ne száradjon a torkuk – sok-sok sört nyelnek el. Néha poénkodnak egyet az asszonnyal, rászólnak a gyerekre, és nagyon jól telik nekik a nyaralás. Mert pihenés a javából, munkába nem kell menni, s a kedves nejük ugyanúgy „otthont teremt”, mint otthon, a rántott hús–szalmapityóka alapétel ízeiről sem kell lemondaniuk.
Persze, jó ez a nőknek is, nem? Hiszen szabadságon vannak ők is, munkába nem kell menniük, szép helyen lehetnek, le is barnulhatnak két étkeztetés között. Ja, hogy itt is ugyanúgy nyakukon a háztartás gondja? Hát kérem, örüljenek, hogy nyaralunk egyáltalán. Így sokkal olcsóbb, nehogy már vendéglői ételre, ki tudja, milyen ételre költenénk a pénzt!
Érdemes strandjainkon is nyitott szemmel figyelni a gyerekes családok érkezését. Lepakolnak, a férfi beállítja a napernyőt, s a nő elkezdi a fészekrakást, pokrócokat, törölközőket tereget, úszógumit fúj fel, kenegeti a gyermeket, kalapot nyom a fejébe, mintha nem is kettő, de legalább négy keze lenne. Eközben férje ura elmegy, és vesz egy sört. Ha felébred a kicsi, anyu eteti, nyugtatgatja, miközben rekcumolja a nagyobbat, majd tologatja fél órát a füvön a babakocsit, hátha visszaalszik a kisebbik. Erre apu megiszik még egy sört.
Tudom, tudom, sarkítok egy kicsit. Néhány kiragadott sztoriból, jelenetből nem szabad általános következtetéseket levonni. De valahogy mégis az az érzésem, hogy elég sok nőnek így telik a nyár, a nyaralás, és néha már ők maguk sem ismerik fel, hogy elfelejtettek hátradőlni, legyinteni, és lazulni legalább néhány napot. És valahogy mintha több „családilag” kompetens férfit láttam volna az évek során nyugat-európai kempingekben. Ahol esténként jóval több hímnemű lény tolong a mosogatókagylóknál, mint nő, ahol rengeteg gyerekével aktív tevékenységet folytató aput, a vigasztalásban, pelenkázásban, etetésben, altatásban az anyuhoz hasonlóan rutinosan mozgó férfit volt szerencsém látni.
Tudom, tudom, hogy itthon is egyre több férfi veszi ki a részét a családi, háztartási, gyermeknevelési gondokból. És lehet látni üdítően szép családi jeleneteket is nyáron, a strandon, tengerparton, bárhol. Gratuláció nekik, a többieknek pedig egy javaslat: jövőre fordítsák meg a szereposztást. Legalább a nyaralás idejére. Legalább egyszer…
Asztalos Ágnes
.jpg)
 cm.jpg)
