erős felhőzet
szórványos felhőzet
Amit illene tudnia…
A múlt szerdán a késő esti órákban elhangzott ama nyilatkozatában, amely révén úgymond hadat üzent a bűnözésnek, Dăncilă kormányfő többek között a következőket hangoztatta: „Ezek a problémák nem mától vagy tegnaptól léteznek, évek óta húzódnak, és nem beszélhetünk arról, hogy nincsenek vétkesek. Vétkesek mindazok, akik valamit csinálhattak volna és nem csináltak”. (Sajtónyilatkozatában azokra a problémákra utalt, amelyekre újólag fény derült a caracali emberáldozatokat követelő bűncselekmény-sorozat eddigi kivizsgálása során, illetve egyes bűnüldöző szervek ténykedésében az elrabolt kislány segélyhívása időpontját követően. Azokról egyébként lapunkban már többször is beszámoltunk.) Megragadta figyelmünket a kormányfőnek az az állítása, hogy mindazok vétkesek, akik tehettek volna valamit. Nem kell erőltetni a kör kiszélesítését ahhoz, hogy abba belekerüljön személy szerint ő is. Mondjuk ezt annak okán, hogy immár több mint másfél éve, hogy Románia kormányának élén áll, annak a kormánynak, amely nevében csak most üzent hadat a bűnözésnek. (Annak amúgy megvolt az első „eredménye”: a caracali üggyel kapcsolatos szerencsésnek nem nevezhető – de botránykeltőnek sem – kijelentése miatt pénteken bejelentette Andronescu tanügyminiszter menesztését. A bűnözés ilyen vagy olyan formái, a különböző bűncselekmények (s azon belül az embercsempészet, kiskorúak elrablása, esetenként azok prostitúcióra kényszerítése) tovább halmozódtak az elmúlt időszakok során is, de az azokkal szembeni kormányzati küzdelem kimerült az érdemlegesnek nemigen nevezhető jogszabályok meghozatalában, valamint a meglévők módosítgatásában és ki-kiigazításában. S hogy e téren sem remekeltek a kormánykoalíció honatyái, annak legkisebb bizonysága az is, hogy az Alkotmánybíróság a hét elején meghozott döntésével épp ezekben a napokban, pontosabban a július 29-én meghozott döntésével „elmeszelte” a büntetőtörvénykönyvet, a 2009/286-os törvényt, valamint a korrupciós cselekmények megelőzésére, felfedésére és szankcionálására vonatkozó 2000/78-as törvényt módosító és kiegészítő törvényt. (E törvény „értelmi szerzője” a szociáldemokrata Florin Iordache által vezetett parlamenti különbizottság volt, s azt a taláros testületnél alkotmányossági aggályok okán a liberális párt és az USR képviselői, valamint az államelnök támadta meg.) Ugyanaznap nemet mondott a taláros testület arra a törvényre is, amely révén a kormánykoalíció (az RMDSZ diszkrét támogatásával) módosítani és kiegészíteni kívánta a büntetőeljárási törvénykönyvre vonatkozó 2010/135-ös törvényt, valamint az igazságszolgáltatás megszervezésére vonatkozó 2004/304-es törvényt. Ugyanakkor azonban a kormánypárt jóvoltából olyan jogszabály is született, amelynek eredményeként a rossz börtönviszonyok okán idő előtt szabadulhattak a bebörtönzött bűnözők (mintegy 18 900-an). A kormányfő nem mondhatja, nem állíthatja, hogy nem volt némi köze ezekhez a jogszabályokhoz, azt sem állíthatja továbbá, hogy nem voltak információi, értesülései azokról a visszásságokról, fonákságokról, amelyek gombamód elszaporodtak a nemzetbiztonságért és a közrendért felelős egyes struktúrák berkeiben. Például arról, hogy a belügyminisztériumban és annak intézményrendszereiben a vezető tisztségeknek mintegy 70%-át ideiglenes megbízottak töltik be, azaz nem szerveztek versenyvizsgákat, s ilyenképpen lehetővé vált személyi kapcsolatok vagy politikai érdekek mentén ideiglenes megbízatással vezető tisztségbe emelni azokat, akik azt „kiérdemelték”. Hallani arról is, hogy ennél a minisztériumnál egy adott személy vezetőtisztségre versenyvizsgázott sikertelenül, de néhány hét múltán ideiglenes megbízatás alapján mégis beülhetett abba a tisztségviselői bársonyszékbe. Ki lehet a vétkes azért, hogy nem működik ideális körülmények között, illetve a kor műszaki elvárásainak a szintjén a 112-es segélyhívó? Lehet, hogy annak ügykezelője, a Különleges Távközlési Szolgálat (STS). Igen ám, de e téren feladatköre van egyes belügyi struktúráknak, távközlési hatóságoknak, közvetett értelemben a kormánynak is, sőt a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak (CSAT) is. Amúgy joggal kérdezhető: Románia viszonylatában miért minősíti a jogszabály a STS-t fegyveres testületnek? Évek óta hallani a segélyhívó korszerűsítéséről, de érdemben nem sok történt, bár beruházásokban nem volt hiány. Így például ebben az évben és az elkövetkező két év során a STS több mint 5 millió eurót fog fordítani új antennákra és rádiókommunikációs egységek telepítésére. És miért nem volt lehetőség az automata azonosítási rendszer, az Advanced Mobil Location betelepítésére olyan körülmények között, amikor az még Moldova Köztársaságban is működik. Ebben a kontextusban érdemes talán azt is megemlíteni, hogy míg országunkban 2018-ban a kormányzati összkiadásoknak 5,7%-át költötték a nemzetbiztonságra és a közrendre, illetve 5,1%-át a honvédelemre, a szóban forgó arány Franciaországban 3–3% volt, az uniós átlag pedig 4%, illetve 10%. Nézzünk meg néhány más számadatot is: Romániában a GDP 2%-át teszik ki a közrenddel és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos kiadások, ez az arány Hollandiában 1,9%, Csehországban 1,8%, Írországban 1%, Portugáliában 1,7%, Szlovéniában pedig 1,6%. (Igaz viszont, hogy Magyarországon 2,4%, Bulgáriában 2,5%.) Minderről sem tudott a kormányfő?…
Hecser Zoltán
.jpg)
