A polgármesterekkel találkozott a prefektus a napokban, hogy elkezdjék a felkészülést a novemberi parlamenti választásokra. Bár az „előadók” időben érkeztek, a polgármesterek csak szállingózva, s inkább ügyes-bajos dolgaik megbeszélésével töltötték az időt az előtérben, mint hogy bejöjjenek a terembe. Így volt időm szemügyre venni a Fehér Ház dísztermének harmadik üléssorában a 4. és 5. székek közötti karfát, amelyet azon túl, hogy semmi nem rögzített, még egy rágógumi és egy kiálló szeg is tarkított. Végül a megbeszélt 11 óra helyett nyolc perc késéssel kezdődött el a tulajdonképpeni ülés, de ezt követően is még húszan érkeztek: nyolcan 12 perckor, hatan 16 perckor, egy személy 17 perckor, ketten 19 perckor, és további három 21 perckor robogott be az összesen 52 perces megbeszélésre. Ha az iskolában vagyunk, már számítottam volna a viccekből kölcsönzött kifogásokra (például a vonat kilyukadt kerekéről), és akaratlanul is eszembe jutott egyik egyetemi tanárunk kedvenc mondása, amit valamennyi késő hallgatónak elismételt: bizonyosan ráültek a pizsamájára. Ez a helyzet viszont merőben más, hiszen választott vezetőink, akik kampányban fűt-fát ígértek, és kiknek kezébe közösségek sorsát tették a választópolgárok, most hanyag eleganciával késik le egy-egy számukra kevésbé fontos megbeszélés felét, majd betoppannak, hogy a nevük azért felkerüljön a résztvevők listájára, s ezáltal a kötelességük legyen teljesítve. Hiszen a lényeg nem azon van, ami elhangzik, hanem azon, ami papírra kerül. Akárcsak a rossz diákok, akiknek ráültek a pizsamájára. Háromszéki Eszter