Acímül írt kijelentés a 2009-ben Péter Eszter által alapított Őszirózsa Hagyományőrző Kulturális Egyesület mottója. A közelmúltban az egyesület ügyvezetője Csak a szépre emlékezem címmel jelentetett meg kötetet, amelyben összefoglalja a civil szervezet több mint tízéves tevékenységét. Arra való tekintettel, hogy Székelyudvarhelyre is megérkezett a koronavírus, nem tudtak hagyományos könyvbemutatót tartani, így most arra kényszerülünk, hogy lapunk hasábjain – az élménybeszámoló helyett – röviden ismertessük a kiadvány tartalmát. Ez a mű elsősorban azokat a nyugdíjasokat szólítja meg, akik félnek az öregedéstől, s nem tudnak mit kezdeni nyugdíjaséveikkel. Eszter néni a könyvével és a könyv gerincét alkotó beszámolókkal azt kívánja elsősorban bizonyítani, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is van élet, munkásévek következnek, amelyeket meg kell tölteni szép tartalommal. „Az irodalom és a költészet mindig fontos volt számunkra a családban, ilyen szellemben próbáltam felnevelni gyerekeimet és unokáimat is – vallja Eszter néni –, nekünk, nagymamáknak az a feladatunk, hogy átadjuk hagyományainkat, az írók, költők, az irodalom és a versek szeretetét.” Aki beletekint ebbe a könyvbe, ízelítőt kap a népszerű és ismert költők életéről, munkásságáról, ugyanakkor szubjektív és reprezentatív válogatást láthat Péter Eszter jóvoltából. Kallós Zoltán szavaival is ajánlja a munkát: „Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk vagy táncolunk.” Tegyük hozzá még ezt: amíg magyarul olvasunk, s amíg a versek anyanyelvünkön élnek bennünk, és keressük az alkalmat, hogy egyiket-másikat különböző alkalmakkor előadjuk, elmondjuk másoknak is. Elhatározta, hogy tevékenységének foglalatát így osztja meg másokkal is, azokkal az emberekkel, akik igényt tartanak rá. Eszter néni nyugdíjaséveit a hagyományőrzés fontossága jellemezte. A kulturális tevékenységek legfontosabb állomásainak a nagybányai szavalóversenyeket tartja. Öten voltak, akik mindig szívvel-lélekkel mondták a verseket: Bíró A. Mária, Deák Olga, Gajevszki Klára, Kolumbán Matild és maga a kezdeményező, Péter Eszter. – Nagyon szépek és felemelők voltak ezek a találkozók – meséli Péter Eszter –, a zsűri elnöke rendszerint Banner Zoltán volt. A zsűri elnökének a szavait szívesen idézi, ezek egyúttal a maguk hitvallása is: „Minket nem az érvényesülés, nem a hiúság, még kevésbé az anyagi haszon reménye vezetett, hanem nemzeti tudatunk, anyanyelvünk ápolása.” Tevékenységüket odahaza, Székelyudvarhelyen is folytatták. Ha valamilyen kerek évforduló vagy más ünnepi alkalom kínálkozott, a Művelődési Házban tartottak tematikus esteket Petőfi Sándor, József Attila, Kányádi Sándor, Ápriliy Lajos, Wass Albert munkáiból válogatva, és ezekbe a programokba beszervezték a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjait is. Pál A. Emil művészetis diák 2016-ban a koltói szavalóversenyen megnyerte az első díjat. Hogy az „őszirózsások” hatással voltak a fiatalemberre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg színinövendék Marosvásárhelyen. A szavaló csoport nyugdíjasai is mindig kitüntetésekkel tértek haza, hoztak első, második, illetve különdíjat is. A kötet utószavát a következő mondattal fejezi be: „…a szülők és nagymamák feladata, hogy úgy adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak hagyományainkat, örökségünket, hogy amikor meghallják a magyar és a székely himnuszt, akkor dobbanjon meg a szívük, remegjen meg a hangjuk, és ha olykor egy-egy könnycsepp is megcsillan a szemükben, akkor ők is igaz magyarok. „Alkotni, értéket teremteni, hagyományt tisztelni a legnemesebb dolgok egyike a földi életünkben” – vallja Bíró A. Máriával együtt, aki mindvégig kitartott mellette az Őszirózsa Egyesülettel szervezett programok idején. Egy Albert Camus-idézetet is fontosnak tart Eszti néni elmondani végül: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.” A kötetet kulturális szervezőmunkája lezárásának tekinti, hiszen két évtizede végzi ezt az önkéntes tevékenységet, hamarosan betölti a nyolcvanadik életévét – mindez azonban egy új kezdet, hiszen tervez egy újabb könyvet is írni –, de a megélt hangulatok csokorba gyűjtése, az emlékek felidézése, az összegzés akár biztatás is lehet mások számára, hogy aktívan élni az őszirózsás életkorban is érdemes.

Simó Márton