kevés felhő
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Alkotmányellenes „pótnyugdíj”
Annak idején már hírt adtunk arról, hogy az elmúlt esztendő decemberében elfogadott, a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt módosító és kiegészítő törvény okán az Alkotmánybírósághoz fordult a kormány. Erre azért került sor, mert a kormány meglátása szerint ennek a módosító és kiegészítő törvénynek az előírásai sérthetik az Alkotmány egyes előírásait. Emlékeztetnénk arra, hogy a múlt év végén elfogadott törvény értelmében egyes helyi választottak (egykori és jelenlegi polgármesterek és alpolgármesterek, megyeitanács-elnökök és -alelnökök) adott feltételek közepette 1000 lejtől 6500 lejig terjedő „korhatár-illetményben”, amolyan pótnyugdíjban részesülhetnének, visszamenőlegesen is. Alkotmányossági aggályokat megfogalmazva, a kormány 2015. december 26-án fordult a taláros testülethez, az Alkotmánybíróság pedig a január 20-án meghozott döntésével annak helyt adott. Az Alkotmánybíróság vonatkozó, 2016/22-es döntése a Hivatalos Közlöny szerdai, azaz március 2-i számában jelent meg, s annak nyomán a honatyáknak a törvényt újra kell tárgyalniuk, illetve módosítaniuk kell, de elméletileg lehetséges annak „elvetése” is. Igen érdekes és tanulságos olvasmány az Alkotmánybíróság terjedelmes, tizenhat oldalas döntése, amihez hozzáadandó még három alkotmánybírónak az a véleménye, miszerint ugyan egyetértenek a törvény alkotmánysértő voltával, de azzal nem, hogy sérült az Alkotmány 16-os szakasza (1)-es bekezdésének szövege is. A kormány szerint az érintett tisztségviselői kategóriák számára a bírált törvény kiváltságos helyzetet teremt, ami ellentétes az Alkotmány 1-es szakasza (5)-ös bekezdésének az előírásaival. A visszamenőleges hatály tekintetében ugyancsak megfogalmazhatóak, legalábbis a kormány szerint, alkotmányossági aggályok, lévén, hogy egy jogszabálynak a megjelenését követő helyzeteket kell szabályoznia, és nem olyan jogi természetű viszonyokat, amelyek már megszűntek a törvény hatályba lépése előtt. Továbbá utalás van arra is, hogy diszkrimináció alakult ki a tekintetben, hogy megválasztott vagy kinevezett funkcióról van szó, s ilyenképpen például a mindenkori polgármester jogosult lesz erre a különleges illetményre, de a helység jegyzője nem. És elesnének ettől a juttatástól a helyi vagy a megyei tanácsok tagjai is, holott őket is közvetlen módon választják meg. A kormány beadványában konkrét utalások vannak arra is, hogy egyes előírások zavarosak, félreérthetők stb. Súlyos alkotmánysértő előírásnak tartották azt is, hogy a törvényben nincsenek beazonosítva azoknak a költségvetési kiadásoknak a finanszírozási forrásai, amelyeket a szóban forgó „pótnyugdíj” jelentene. A kormánnyal lehetne vitatkozni, de az nem képezheti vita tárgyát, hogy érvei logikusak, költségvetési szempontból megindokoltak. Ennek ellenére a Cioloş-kormányt a beadványa kapcsán számos bírálat érte, nemcsak az érintett helyi tisztségviselők részéről, hanem egyes parlamenti pártok honatyái is bíráló hangnemet ütöttek meg. Talán nem is véletlenül. Az érintettek a jelek szerint előtérbe helyezték, helyezik önös érdekeiket, s most utólag ilyen-olyan érvekkel próbálják bebizonyítani, alátámasztani, hogy egykori vagy jelenlegi „áldozatos” tevékenységük nyomán „kiérdemelték” ezt a juttatást, arra okkal tarthatnának jogot. Ugyanakkor arra is hivatkoznak (és hivatkozhatnak is!), hogy ilyen nyugdíjkiegészítő különleges illetményben ezentúl mások is részesülhetnek, például az egykori és a jelenlegi képviselők, illetve szenátorok, ugyancsak adott kritériumok teljesítése függvényében. Ezért is kérdezik: ha az ugyancsak választott, de magasabb rangú tisztségviselőnek „kijár” az a bizonyos különleges illetmény, akkor miért nem illetheti meg a helyi választottat is? A dolgok ilyen alakulása ugyanakkor bizonyos értelemben kényes helyzetbe hozta a honatyákat is, legalábbis azok egy részét, mert valahogy furcsán hangzana azt mondani, hogy „nekünk jogosan jár”, a helyi választottaknak viszont, lévén, hogy bizonyos értelemben más a jogállásuk, nem. Mindezt szem előtt tartva a törvény újratárgyalása is eleve viszontagságosnak ígérkezik, s éppen ezért valószínűsíthető, hogy a jelenlegi parlamenti ülésszakban annak elfogadására nemigen kerülhet sor. Másabb összefüggésekben számolni kell azzal is, hogy miként fog viszonyulni a majdani törvény szövegéhez Klaus Johannis államelnök.
Tény, hogy a jelenlegi parlament az elmúlt időszakok során a „különleges nyugdíjak” tekintetében egy olyan precedenst teremtett, amely tágabb értelemben akár diszkriminatívnak is minősíthető, sérül általa a társadalmi méltányosság és igazságosság elve, és olyan hierarchiát állít fel a nyugdíjkort meghaladó állampolgárok tekintetében, amely sok szempontból megkérdőjelezhető.
Hecser Zoltán
