Egyszerű székely legényként szerényen azt mondja: emberi méltóságát megőrizve olyan teljesítményt szeretne nyújtani emberként és edzőként egyaránt, amire a szülei, családja, szülőföldje és szűkebb pátriája, kollégái is méltán büszkék.

Sok sportágat kipróbált szülővárosában a székelyudvarhelyi születésű Kerekes Barna gyermekkorában, többek között Rigó Béla, Baróti István, Sántha Csaba sporttanárok szerettették meg vele a sportot, s nem utolsósorban széles alapokon fekvő sportkultúrával vértezték fel. Általános iskolai tanulmányait a Bethlen Gábor Általános Iskolában, a középiskolát pedig a Benedek Elek Tanítóképzőben végezte, majd Szegeden és Pécsen szerzett testnevelő tanári diplomát. Tudatosan készült az edzői pályára, már egyetemistaként, aktív játékosként is jegyzetelt, rögzítette az edzésgyakorlatokat, módszertani eljárásokat. Sikeresen megszerezte az MLSZ által előírt edzői licenceket, jelenleg UEFA Elite Youth A diplomája van – derült ki a kecskeméti klub honlapjának adott terjedelmes interjújából.
Labdarúgóként a Székelyudvarhelyi Hargita felnőttcsapatát, Magyarországon az Aramis fut­sal­csa­patát erősítette, utóbbival magyar bajnok és kupagyőztes is volt. A magyarországi utánpótlás-nevelésről Kerekes úgy véli, bátran kijelenthető, nagy változáson ment keresztül a magyar futball, mind a hátteret, mind pedig a szakmaiságot figyelembe véve. „Az elmúlt tizenkét évet alapul véve, ennek is tudható be a nemzeti bajnokságok színvonalának emelkedése és az is, hogy egyre több fiatal tehetségre figyelnek fel neves külföldi egyesületek. A hazai kiemelt utánpótláscsapatok rendre jól teljesítenek kiemelt versenyeken, ezek a fiatalok visszatérve a korosztályos vagy a felnőttválogatottba megállják a helyüket, szép sikereket érnek el a nemzeti csapatban, örömet szerezve ezzel az egész magyar nemzetnek” – nyilatkozta Kerekes.
Barni egyik célja az volt, hogy részt vegyen egy felnőttcsapat irányításában is. „Végtelenül büszke vagyok, hogy edzői pályafutásom kétharmadát imádott klubomban, a Ferencvárosban töltöttem többnyire edzőként, majd néhány évig szakmai vezetőként is. Nagyon sok mindennel felvértezett az ott eltöltött időszak. Végigjártam a ranglétrát, hiszen húsz év után kerültem Dabasra, a felnőtt futball világába, ahová az akkori vezetőség hívott.” Néhány évvel ezelőtt, egy Dabas – Tiszakécske mérkőzés, valamint egy MLSZ által szervezett továbbképzés után beszélgetett Szabó Istvánnal, a Kecskeméti TE jelenlegi vezetőedzőjével, aki később kinevezte Dabasra vezetőedzőnek, s akivel egy olyan szakmai tananyagot dolgoztak ki, amivel a bronzéremig vezették a csapatot a másodosztályban, így magától értetődő volt, hogy „párban” igazolnak Kecskemétre. A tulajdonosi háttér, a megalapozott, összehangolt szakmai munka, valamint az egyesületért tenni akaró csupa szív kollégák segítségével feljutottak az NB1-be, ahol jelenleg a Ferencváros mögött a másodikok a táblázaton, nem mellékesen otthon 2–0-ra legyőzve a Fradit, és idegenben 2–1-re az Újpestet.
Kerekes baráti kapcsolatot ápol a vezetőedzővel, ami feltétlen bizalmon alapul. Kölcsönösen tisztelik és elismerik egymás emberi és szakmai kvalitásait, fél szóból is megértik egymást. A Kecskemét csapata nem mellékesen mindössze két idegenlégióssal éri el sikereit, s ahogy Barni fogalmazott, egyesületi filozófiájuknak egyik sarkalatos pontja volt, hogy magyar, lehetőleg kecskeméti kötődésű játékossal vegyék fel a versenyt az első osztályban is.
A csapatnál betöltött szerepéről így nyilatkozott: „Asszisztens edzőként fontos szerepet töltök be, hiszen a vezetőedző jobbkeze vagyok. Jól körülhatárolható feladataim vannak, mind az edzéseken, mérkőzéseken, mind azon kívül. Mindent megbeszélünk, ami után természetesen a vezetőedzőé a döntés. Összefogom a stábot (Trepák Attila kapusedző, Búzási Péter erőnléti edző), ami egységes, nagyszerű közösséget alkot.” A Kecskeméti TE menetelésével kapcsolatban természetesen Kerekest is megkérdezték, mi a titok: „Nincs titok, mint ahogy nincs egyértelmű leutánozható recept sem az eddigi mutatott teljesítményre. Ha valamit kiemelnék, akkor a tiszta, biztos alapokon nyugvó tulajdonosi és vezetőségi háttér, státuszokra, egyénekre lebontott és egyértelműen megfogalmazott feladatkörök, a tervszerű rendszerbe illesztett futballtananyag, a célra kiválasztott játékosállomány és nem utolsósorban mindaz, amit az egyesületben háttérben dolgozók is tesznek a csapat sikeréért.”
Az interjú végén a riporter arra is kíváncsi volt, mit tart Barni szakmai csúcsának, erre így felelt: „Mindenért meg kellett dolgoznom, és ha később is, de a Jóisten jóvoltából sosem maradt el a siker, a pozitív megerősítés, hogy jó úton járok. Hogy mi lehet a csúcs? Nem tudom, nem is foglalkoztat ez különösebben. Olyan teljesítményt szeretnék nyújtani emberként és edzőként egyaránt, amire a szüleim, családom, szűkebb pátriám, kollégáim méltán büszkék lehetnek rám. Ugyanakkor kiemelten fontos, hogy az elért eredményekkel vívjuk ki azt, hogy a Kecskemét szurkolói, szimpatizánsai is elismerően beszéljenek rólunk. Pep Guardiola szavai lebegnek előttem: ha mindent beleadtál, és közben megőrizted méltóságodat, akkor biztosan győztél, az eredménytől függetlenül.”