Egy emberként fogtak össze Csíkszentgyörgy község lakói és tegnap felkutatták a település leginkább szennyezett szakaszait. A lelkes önkéntesek időt és energiát nem sajnálva gyűjtötték be a felhalmozódott hulladékot a patakmedrek, hidak és utcák környékéről. A nap végére közel 1500 zsák szemét gyűlt össze, a résztvevők pedig azzal a reménnyel indultak haza, hogy a jövőben a szemetelők kétszer is meggondolják, mielőtt eldobálják a hulladékot. Még a mezőgazdasági gépek is elhalkultak tegnap Csíkszentgyörgy községben, ahol a legváratlanabb helyeken bukkantak fel kétes szándékú alakok. A fekete kesztyűs betolakodók patakmedrek, hidak és utcák háromszögében rejtőztek el, némán haladva céljuk felé. Egy nagy összeesküvés kezdett kirajzolódni a háttérben, s mivel éppen az összeesküvés-elméletek reneszánszát éljük, kaptam az alkalmon és a nyomok irányába eredtem. Vagyis inkább azok hiánya felé. Hát igen, bonyolult helyzet ez, talán még a nagy Sherlock Holmes nyomozó is csak ujjait tördelve ámult volna most a Fiság-völgyében, ahol valami nagyon megváltozott. Célpontjaim, akik gondosan megtervezték az útvonalukat, és okosan elrejtették az ujjlenyomatukat, egy dologgal nem számoltak. Mégpedig azzal, hogy éppen a nyomok eltüntetésével érek a nyomukba. Olyannyira drámai paradoxon volt mindez, hogy majdhogynem meghatódtam a felismeréstől. De nem volt idő érzelgősségre, amikor szemtől szemben álltam a kétes szándékú, fekete kesztyűs alakokkal. Óriási zsákokkal vették körül magukat, arcukat napszemüveg és kalapjuk árnyéka takarta. Innentől bármi megtörténhet, gondoltam. A nagy feszültséget végül egy közelben szántó traktor zúgása törte meg, s ráeszméltem, hogy a mezőgazdasági gépek elhalkulása is része volt az összeesküvésnek. Hősökké avanzsált kétes alakok – Hát, ti meg mire készültök? – fakadtam ki. A jelenlévők barátságosan fordultak felém, s egy emberként kiáltották: szemetet szedünk. S mint akinek lehullik szeméről a hályog, úgy ismertem fel az előttem álló gyanús alakokban ismerősöket, jó barátokat. Hirtelen rájöttem, hogy annyira megzavart a tiszta környezet látványa, hogy elveszítettem a józan ítélőképességemet. – Sajnos ez a helyzet, hozzászoktunk a szemét látványához, és már az a furcsa, ha nincs itt. Tele van a patak üvegekkel, pelenkákkal, mindenféle rendű és rangú hulladékkal, és ez tarthatatlan. Én otthon ennek a pataknak a vizéből mosom a kezemet, és rossz belegondolni, honnan származik – jegyezte meg csüggedten Könczei Szabolcs, az önkéntes brigád vezetője. Érkezésemre már az utolsó zsákokat dobálták fel a Martonos-pataka mellett várakozó traktor utánfutójára, amely jó szolgálatot tett a tulajdonosának. Öt köbméter hulladékot pakoltak rá, s még messze volt a nap vége. – Nem kellene megvárjuk azt, hogy az önkormányzat szervezze meg a községi nagytakarítást. Az lenne az ideális, ha utcánként beszállnánk a szemétszedésbe, és akkor nem alakulna ki a mostani helyzet. Lehangoló látvány – mutatott az előttünk csúcsosodó szeméthegyekre Szabi, aki elszántan tenne környezete tisztaságáért. Valóban elgondolkodtató és megrázó látvány volt a zöldellő fák mögött sokasodó háztartási hulladék. – Nem tudom, kinek jó ez?! – tette fel a kérdést Dávid Tünde, a csapat egyetlen női tagja. A szemétszedés végére a kesztyűje is kiszakadt ugyan, mégis bármikor újrakezdené a munkát. – Tenni akartam valamit a közösségért, a közösség jövőjéért. Én a gyermekeimet is arra tanítom, hogy ne szemeteljenek, vigyázzanak a tisztaságra. Talán megérjük, hogy a felnőttek is betartsák ezt a szabályt – sóhajtott. A kétes alakok tehát egy szempillantás alatt a nap hőseivé változtak a szememben, és rettentő kínosan éreztem magam a korábbi gondolataim miatt. Mondjuk, vigasztalt a tudat, hogy Sherlock Holmes bicskája is beletörött volna a hulladékmentes székelyföldi táj rejtélyébe. „Hogy lehet ez?” – visszhangzott fejemben a nyomozó kérdése. Széles körű az összefogás, de lesz-e eredménye? Mint kiderült: közel 500 helyi csatlakozott az önkormányzat által meghirdetett községi nagytakarításhoz, és Csíkszentgyörgy apraja-nagyja megmozdult. A helyiek hatfős csoportokba tömörültek, felosztották maguk között a falurészeket és útnak indultak. Még az iskolások is kivették a részüket a munkából, és tanítóik felügyeletével csatlakoztak a szemétszedési akcióhoz. Húsz gyermek épp a templom utcáját takarította, amikor odaértünk hozzájuk. Tamás Zsuzsanna utasításait követve haladtak, és szorgosan gyűjtögették a felhalmozódott hulladékot. – Mi az előző években is csatlakoztunk a hasonló jellegű megmozdulásokhoz. Igaz, akkoriban tartottunk a szülők véleményétől, de a gyerekek mindig nagyon lelkesek voltak. Mostanra, úgy gondolom, mindenki belátta, mennyire hasznosak és fontosak az ilyen jellegű felhívások – mondta a tanítónő. Hozzáfűzte, bízik abban, hogy a mostani fiatalok olyan felnőttekké válnak, akik óvják környezetüket. Igen, ebben én is bízom, gondoltam, majd Réti Zsófia polgármesterrel elegyedtem szóba. Az elöljáró elégedetten véleményezte a hulladékgyűjtési akciót, de kérdésesnek nevezte a hosszú távú eredményeit. – Számomra kérdés az, hogy meg lehet-e teljesen szabadulni a szeméttől. Addig sajnos nem tudunk turizmusban gondolkodni, amíg a környezetünk újra és újra megtelik hulladékkal. Mindenesetre mi nem adjuk fel, addig dolgozunk, amíg rend és tisztaság lesz! – jelentette ki Réti Zsófia, aki maga is kivette a részét a községi nagytakarításból. Az egész napos munka során közel 1500 zsák szemét gyűlt össze, a helyiek pedig megmutatták, hogy fel tudják venni a kesztyűt a szemeteléssel szemben.

Keresztes Bea