borús égbolt
Akármit elhiszünk?
Érdekes kísérletről olvastam a minap: néhány fiatal lány pár kattintással hirtelen „férjhez ment” a Facebookon. Arra volt kíváncsi, elhiszik-e egyből a hírt ismerősei, hogyan reagálnak, mennyi hitele van egy ilyen állapotváltozásnak a közösségi médiában.
A szűk család nyilván tudta, hogy csak egy tréfáról van szó, a tágabb környezet azonban igen érdekesen reagált. Alig néhányan írtak üzenetet vagy hívták fel, hogy megtudják, igaz-e a hirtelen megváltozott, új családi állapot.
Számos barátnő is írt: egyiknek nem tetszett, hogy nem értesítette, de azért gratulált. Ezzel párhuzamosan negyed óra alatt 35 kedvelés és 24 hozzászólás érkezett a bejegyzéshez. Közeli ismerősök fejezték ki nemtetszésüket, hogy nem közölte velük a tényállást. Mások meglepődtek, hogy nem is mondta nekik és kihagyta őket a buliból. Akadt olyan ismerős, aki korábban soha nem válaszolt az üzenetekre és látszólag semmire sem reagált, most azonban egyből gratulált a nagy eseményhez. Arra már senki sem emlékezett, hogy a „nagy napon” aktívan posztolgatott a lány.
Aztán eltelt egy nap, kettő, és már senkit sem érdekelt a téma, mindenki úgy viselkedett, mintha meg sem történt volna. Talán már nem is tudták, hogy mi volt kiírva. Minden csoda három napig tart, még a Facebookon is – erre a következtetésre jutottak.
De mást is le lehet vonni: a gyors információáramlás és a túlzások az információmegosztás terén ahhoz vezetnek, hogy az emberek egyáltalán nem figyelnek egymásra. Valószínűleg a nem tudatos használat az oka, hiszen a többség mindent ész nélkül automatikusan „belájkol”, és nem foglalkozik azzal, hogy az információ, amit olvas, valós-e. A felhasználók többsége akár meg is osztja ezeket a téves információkat, ugyanúgy nem törődve azzal, hogy igazak-e vagy sem.
Így születnek a kommentháborúkat indító összeesküvés-elméletek, s tapasztalatom szerint ezeknek van a legnagyobb keletje. Elgondolkodtató, hogy mi, sajtóban dolgozók hasznosak tudunk-e lenni abban a rétegben, amely ennyire felületesen kezeli az információkat, meg tudjuk-e szólítani őket. Az az érzésem, nem örülnék a válasznak.
Barabás-Pál Hajnalka
.jpg)
