erős felhőzet
Ajándék
Az adventi időszakban talán jobban megmutatkozik a társadalmi szolidaritás, mint máskor. Bizonyára a felfokozott ünnepi várakozás az egyik oka ennek, illetve az az igyekezet, hogy segítsük a szerényebb anyagi körülmények között élő társainkat is méltóképpen megünnepelni a karácsonyt: miként a pásztorok és a napkeleti bölcsek ajándékokkal halmozták el a megszületett Megváltót, ugyanúgy mi is ajándékkal lepjük meg szeretteinket, illetve azokat, akiknek kevesebb jutott a földi javakból.
Minap valaki kissé gonoszkodva megjegyezte, hogy nagyon sokan szerveznek gyűjtést egy-egy jól meghatározott célcsoport tagjainak javára: rossz anyagi körülmények között élő gyermekek, hátrányos helyzetű felnőttek, magányos idősek örülhetnek majd az emberi szolidaritás szebbnél szebb megnyilvánulásainak. S gonoszkodását meg is indokolta: nagyon sokan másoktól gyűjtenek mások javára, nem a sajátjukból adnak. Holott nemes cselekedet a másról való gondoskodás, nemes tett a rászorulók feltérképezése és szükségleteik felmérése, illetve az adakozó kedvűek megtalálása, az adományok begyűjtése és célba juttatása. S hogy gonoszkodása alaptalan, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy egy ilyen kezdeményezés megvalósítása mennyi rááldozott időbe és befektetett energiába kerül… Hogy az anyagi vetületekről, a lebonyolítás során felmerülő költségekről ne is beszéljünk.
Emellett nyilván sokan vannak, akik a sajátjukból adnak a rászorulóknak, ki-ki lehetőségei, érdeklődése, érzékenysége függvényében. Meggyőződésem, hogy nem az összeg vagy a tárgyi adomány esetén árának nagysága a mérvadó, ugyanis van, akinek a tíz lej, ötven lej is sok, s akad olyan is, akinek az ezres tételek mások javára való felajánlása nem okoz különösebb gondot. Tény, hogy a jó szívvel felajánlott tíz lej is épp olyan értékes, épp annyira hasznos, mint a több ezer lej. Mert jelzi, hogy figyelünk egymásra, hogy nem fordulunk el egymástól, hogy érzékenyek vagyunk egymás gondjára-bajára, s bármilyen nehézséggel küzdjünk, mindig akadnak nálunk rosszabb sorban lévők, akiknek jól fog egy apró ajándék, egy szelet kenyér, olykor pedig egy mosoly vagy egy jó szó, egy együtt érző kézfogás. Ha így cselekszünk, egyre közelebb kerülünk a karácsony szellemiségéhez. Az ajándékozás tehát nem csupán csillogó-villogó, drágábbnál drágább ajándékok vásárlását jelenti, hanem inkább az ajándékozás örömét. Azt, hogy a megajándékozott is érezze, hogy amit kapott, azt nem kötelességből, nem cigánykassza-alapon kapta – abban a reményben, hogy ugyanazt vissza is kapja –, hanem őszinte érzelmektől vezérelve.
Azzal indítottam, hogy a társadalmi szolidaritás szép jeleit tapasztaljuk az adventi időszakban. Azonban megnyugvással tölt el, hogy nem csupán karácsony előtt figyelünk egymásra, az év során egy-egy jó ügy érdekében való összefogás számos szép példáját láttam és tapasztaltam. Adventben csupán hangsúlyosabb ez a törekvésünk.
Sarány István
-min.jpg)
