„… megmarad a hit, remény, szeretet…”1Kor13:13 Az adventi időszak a várakozás ideje, de ez egy másfajta várakozásé. Az eredeti kifejezés, az advenio eljövetelt jelent. Krisztus Urunk mennybemenetele után a tanítványok abban a várakozásban éltek, hogy visszajön Jézus és ígérete szerint elvisz oda, ahol helyet készített számunkra. A világ igyekszik ezt a várakozást és készülődést eltompítani, mindenféle hazug ámítással más irányba terelni. Ezért is jelenik meg az adventi vásár, a mammon oltára, hamis fényekkel giccsesen kivilágított házak, épületek, életek, Krisztus születésére emlékeztető jelképek helyett borvirágos orrú, piros ruhás télapó, tájidegen rénszarvasok, rusnya koboldok és fenyőfa. Hogyan készülünk mi, mai keresztyének? Mi fontos számunkra? Szép jelképe a készülődésnek, várakozásnak az adventi koszorú és az azon égő négy gyertya, hiszen emlékeztet bennünket elsősorban arra, hogy életünk lassan kiég, elég, leég. Ennek is meg kell legyen a célja és haszna: „Mint fáklya, mely sötétben lángol, / Magát megemésztve másokért világol.” (Batthyányi János) Ebben a sötét világban kell világítanunk, világ világosságaként Krisztus fényét, lényét visszatükröznünk. A négy gyertya is sokatmondó jelképet hordoz: Az első gyertya a hit. Első szüleink engedetlenségének következtében megromlott emberi természetünk helyreállítására Isten megígérte a születendő Gyermeket, aki majd a kígyó fejére tapos és ezzel győzelmet szerez a bűn felett. Ezt csak hittel lehet elfogadni, „mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn 3:16) A második gyertya a remény. Sokfajta reménység él bennünk emberekben, de többsége hamis. Az igazi reménység nem szégyenít meg és arra tekint, hogy Krisztus érettem is szenvedett, Általa megbékélt velem is Isten és Ő majd visszajön, hogy engem is Magával vigyen oda, ahol nekem is helyet készített. A harmadik gyertya az öröm. Mi szolgáltatja számunkra az örömöt ebben a világban? Sok választ lehet adni erre a kérdésre, de ezek az örömforrások vajon tartós örömöt szereznek-e? A keresztyén ember számára az öröm forrása az a tény, hogy Isten szeret, az engedetlenségre és bűnre az egyetlen válasza Krisztus, és aki hisz Benne, annak örök életet ajándékoz. A negyedik gyertya a szeretet. Isten szeretetéről tesz bizonyságot János a levelében, a Szentírás a maga egészében. Ez a szeretet jutott kifejezésre az első karácsonykor és jutott teljességre nagypénteken. Mire késztet bennünket ez a szeretet? Nem lehet közömbösen elmenni mellette. Ahogyan meggyúlnak a gyertyák a koszorún, jelezve, hogy közeledik az ünnep, ne feledkezzünk meg arról, mit jelentenek és Kire mutatnak, de ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy mi is gyertyák vagyunk Isten koszorúján, akiknek világítanunk kell, tükröznünk az Ő fényét. Csak így lesz célja életünknek, értelme hitünknek, beteljesülése reménységünknek, végtelensége örömünknek, eredménye szeretetünknek és az Ige tanúsága szerint megmaradása fényünknek, mert „megmarad a hit, remény, szeretet.” Ilyen adventi várakozással áldjon meg bennünket Isten!

Barát István református lelkész