Ajándékötletek még keresgélőknek – olvasom egy hirdetésben és mérgelődök. Mi az, hogy még? Alig múlt el advent második vasárnapja, és máris „még” van? Már meg kellene lenni az összes ajándéknak? Már feldíszítve kellene álljon és porosodjon a fenyő a sarokban? Már meg kellene legyen sütve az összes sütemény és talán a töltelékes káposzta is már készen, a hűtőszekrényben kellene várja a sorsát? Hová sietünk? Miért siettetnek? És miért vagyunk ennyire türelmetlenek?
Úgy érzem, advent mostanában nem a csendes, reményteljes várakozásról szól, hanem egyfajta erőpróba lett. A vasárnapok mérföldkövek, amelyek egyre nagyobb pánikba kergetnek bennünket. Mintha nem arról szólna, hogy mennyi van még, hanem, hogy mennyi nincs már hátra karácsonyig. Verseny az idővel, a szokásokkal és az elvárásokkal, birkózás a feladatokkal, toporgás az ünnep küszöbén. Folyamatos gyors fejszámolás, számontartás és kipipálás.
Tudom én, hogy majdnem egész évben várakoztunk. Értem és érzem én is, hogy türelmetlenek vagyunk. Legyen már egyszer vége a járványnak, a megszorításoknak, legyen úgy ismét, mint régen volt. Lehessünk megint együtt, mehessünk úgy és oda, ahogy korábban. Talán ezért is nehezebb idén az advent. De ezzel a nagy-nagy türelmetlenségünkkel az ünnep is csak át fog robogni a fejünk felett. Ha siettetjük, ő is sietni fog. Ha elébe szaladunk, akkor talán elszalad mellettünk és nem is lesz ünnep, csak egy rakás kipipált feladat. Az is jó érzés, ha mindent megcsináltunk, elvégeztünk, de az inkább olyan jóleső fáradtság. Az ünnepnek felemelőnek kellene lennie. Továbbvivőnek, fényességhozónak és töltekezőnek. 
Töredelmesen bevallom, hogy az ajándékvásárlásnak a felénél sem tartok. Még csak nézegetek és nézelődök. Nem sütöttük még meg a mézeskalácsot, és fenyő sincs még a pincében. Idén először van adventi naptárunk, és ez segít megszabni a várakozásunk ritmusát. Nem hagy előreszaladni, jelzi, hogy mennyi az annyi, és hogy mennyi van még hátra az ünnepig. Ritmust ad ennek az egy hónapnak és türelemre tanít. Remélem, meglesz majd így is minden időben. És remélem, szép lesz az ünnep, és élvezni fogjuk minden pillanatát. De most még a várakozás napjai vannak. Igyekszem, hogy az örömteli várakozás és a türelmes készülődés napjai legyenek.