Már több mint két hete folynak az ásatások a zsögödi Mikó-kúria körül. A régészek már négy szelvényt is megnyitottak, és az eddig talált leletek alapján a nemesi család mindennapjainak egy kis szeletébe tekinthetünk be a 16. századtól a 20. század elejéig. Darvas Lóránt, az ásatást vezető régész kalauzolt minket körbe, és osztott meg velünk érdekes újdonságokat. Márk Boglárka beszámolója. [caption id="attachment_51955" align="aligncenter" width="2600"] A zsögödi Mikó-kúria oszlopos előcsarnoka Fotó: László F. Csaba[/caption] Egyelőre csak az épületen kívül dolgoznak a régészek, viszont a most végzett munka a kúria későbbi helyreállításnál is hasznosnak bizonyul majd, hiszen jó alapot nyújthatnak egy esetleges bent végzendő helyreállítási tervhez – ismertük meg az ásatás hosszú távú célját Darvas Lórántnak köszönhetően, akivel azt is tisztáztuk, hogyan került a Mikó család Zsögödbe. A zsögödi Mikó család A Mikó családnak két különálló ága is Csíkban telepedett meg: Mikó Ferenc, aki a Mikó-várat építtette, a hídvégi Mikó család egyik, míg a zsögödi Mikók ugyannak a hídvégi családnak a másik ágából származnak. A zsögödiek még a 15. század kezdetén jelentek meg itt, míg Mikó Ferenc a 17. század elején, 1611-ben érkezett Csíkba. – Ezzel az ásatással a zsögödi Mikókhoz köthető tárgyi anyagot szeretnénk gyűjteni, amelyet a tervezett várostörténeti kiállításon reményeink szerint hasznosíthatunk. Emellett szeretnénk többet tudni az udvarház építéstörténetéről, arról, hogyan nyerte el mai formáját a kúria. Egyik megnyitott szelvényünkkel egy 17. századi latrinát találtunk meg, amelyből nagyon szép leletanyag került elő. Főként üvegpalackokat, poharakat találtunk, valamint a 17. század második feléből származó porcelánt is, amelyet feltehetően Isztambulban készítettek – közölte az régész. A Mikó család megjelenésére az első írott források 1637-ből származnak, ebben megemlítik az udvarházat, mellette pedig egy másik hasonló épületet, amely a Pókay családé volt. Utóbbinak a nyomait még nem találták meg a szakemberek. Ugyanebből az oklevélből derül ki és tisztázódik, hogy miként került ide a család: házasság révén jutottak az örökséghez. Egy bizonyos Mikó Zsigmond a 16. század elején feleségül vett egy zsögödi Czakó lányt. Ugyanez a Mikó Zsigmond részt vett az 1506-os agyagfalvi székely nemzetgyűlésen is. A Czakó jelentős nemesi család volt a Csíki-medencében, már a 15. század végén és a 16. század elején szerepelnek a feljegyzésekben. A Mikók tehát a Czakó uradalomból csak egy leánynegyedet kaptak meg, ez képezte akkor a birtoktestüket. Jelentős átépítések Amint Darvas Lóránt kifejtette, az ásatások során kiderült, hogy az első kőépület, amelyből most már a pincerészek látszanak, a 15–16. század fordulóján épült. – Éremleletet sajnos még nem találtunk, csak kerámiá­ból, illetve kályhacsempe-töredékekből keltezünk, ezért egy kicsit bizonytalan a korszak. A kúria központi magját a 17. század folyamán bővítették, majd a 19. század végén, Mikó Bálint országgyűlési képviselő, Csík vármegye főispánja idejében jelentősen átépítették, bővítették az udvarházat. A keleti szárny, valamint az oszlopos előcsarnok az épület legújabb elemei – vázolta a szakember. Feltehetően azért nagyobbították meg a teret, hogy bálokat, nagyobb ceremóniákat szervezhessenek, hiszen minisztereket is vendégül láttak. Darvas Lóránt hozzátette, korai, 14–15. századi épületmaradványoknak is lenniük kell itt. Az átépítés során tipikus csíki udvarházzá alakul át a kúria: egykéményes, négyszobás, kéttraktusú. Ehhez hasonló a csíkszentkirályi Bors-kúria, valamint a csíkszenttamási Sándor-kúria. – Nagy segítségünkre volt, hogy néhány éve művészettörténeti felmérés készült a kúriáról, amelyet Karácsony István állított össze. A falvastagságokból jól látszik, hogy melyek azok az épületrészek, amelyek utólag épültek. Olyan kis apróságok is nyomra vezetők, mint a 10 centivel keskenyebb vagy vastagabb fal. [caption id="attachment_51959" align="aligncenter" width="2600"] Darvas Lóránt régész. Mesélő kövek Fotó: László F. Csaba[/caption] Mikó Bálint örökös nélkül halt meg 1919-ben, ezért az udvarházat és környékét az unokaöccse, Rudnyánszky Sándor örökölte meg. Ő szintén örökös nélkül távozott az élők sorából 1928-ban. Ezt követően az épület a román állami kincstár tulajdonába került, 1929-ben elárverezték a telekkel együtt, a vásárlója pedig faipari létesítményt hozott itt létre. Az ’50-es években államosították, most pedig egy bútorgyártó cég tulajdonában van.