Bevallom, nekem már égnek áll a hajam, amikor látom, hogy megint nyilatkozott valamit aktuális tanügyminiszterünk, mert amit mond, az általában alkalmas a kedélyek borzolására. Hogy enyhén fejezzem ki magam. És nem azért, mert csuklóból mindent elutasítanék. Dehogy! Csak mert őminisztersége elképzelései legjobb esetben is csak nyomokban tartalmaznak komoly szakmaiságot, többnyire kimarad belőlük az érintettekkel való konzultáció, szinte sosem szólnak a lényegről, a tanügy valós bajairól, és gyakran az az érzésem, hogy csak úgy l’art pour l’art csinálja az egészet. Úgy, öncélúan, csak hogy fusson a neve a médiában… Most például „újracsomagolná” a tanévet. Megint. Tényleg, elképzelni sem tudom, hogy nem szégyell ezzel kiállni egy „felelős” politikus itt, Romániában. Annyit szabják, módosítják a tanévet, hogy az már szinte követhetetlen, és soha nem biztos, hogy mi lesz pár hónap múlva. Az egy dolog, hogy a jelenleg futó tanév tényleg félresikerült, kényszervakációk és hiányzó vakációk miatt, de a következőnél miért nem térhetnénk vissza a viszonylag megszokotthoz? Kerestem a nyilatkozatokban a szakmai indokokat, mindössze annyit találtam, hogy a 6-8 hetes tanulási periódusokat ajánlott egy pihenős időszakkal megtörni. Meg azt, hogy közelítenünk kell más európai országokhoz, hiszen a legtöbb helyen hosszabb a tanév, mint nálunk. Igen ám, de a legtöbb helyen a gyermekek nem töltenek napi 7-8 órát ülve az iskolapadban, és utána sem kényszerülnek még 3-4 óra tanulásra, és a magánóra sem feltétlenül divat vagy szükséglet, mint nálunk. Ha a tanév megnyújtásáról nyilatkoznak, sosem beszélnek arról, hogy ez maga után vonná a rövidebb iskolai napokat. Romániában, ha hosszabb lesz a tanév, akkor azt jelenti, hogy hosszabb ideig szenved a diák, általa a szülő, és igen, a pedagógus is. És nem azért, mert így neki nem lesz meg a közkeletű hiedelem szerinti három hónap vakációja, hanem mert a lerövidített nyári szünetbe kell belezsúfolni abszolválót, érettségit, szakvizsgát, pótvizsgát és minden egyebet. Vagy ott van, amiről sosem beszélünk: a szakközépiskolák bizonyos évfolyamai gyakran még júliusban is iskolába járnak, azaz többnyire olyankor teljesítik a szakmai gyakorlat hátralévő részét. Ez az egész nekem a romlott árut, ócska ajándékot juttatja eszembe. Átcsomagoljuk, masnit kötünk rá, hogy legalább jól nézzen ki. Kívülről. Mert ha a tanév szeptember 5-én kezdődik, ha vissza is térünk az évharmados felosztásra, ha több is lesz a vakáció, belülről ugyanolyan rossz marad az egész.

Asztalos Ágnes