Ne keressék tovább, nincs kakukktojás a címben felsoroltak között. Van ugyanis valami közös a kolbászban és a cigarettában, ugyanaz, ami érvényes az azbesztre, illetve a szalonnára is. Éspedig, hogy rákkeltő. Az azbesztről és nikotinról ezt már jó ideje tudjuk. A kolbászról, a császárszalonnáról, a különböző szalámikról és más hústermékekről pár napja tudtuk meg, mikor az Egészségügyi Világszervezet nyilvánosságra hozta többéves kutatások eredményét. Azt ugyebár, hogy Egészségügyi Világszervezet holmi hátsó szándékoktól, átláthatatlan érdekektől vezérelve közölne ilyen hírt, nem feltételezzük, mert akkor rögtön megkérdőjelezhetnénk egy egész sor olyan információt, amelyet az említett szervezet által közöltek, kinyilatkoztatottak alapján axiómaként fogadunk el. Tehát nem kételkedünk ezúttal sem abban, hogy valóban komoly kutatások eredményei alapján közölte a világszervezet azt, amit. Éspedig, hogy a feldolgozott hústermékek rákkeltők, sőt még azt is hozzátették, hogy nagy valószínűséggel a vörös húsok is azok, csak erre még nincs elegendő bizonyíték, de azért biztos, ami biztos, együnk minél kevesebbet belőlük. Nos, miután mindezt tudjuk, már csak az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az információval? A népességnek ugyanis csak kis hányada vegetáriánus – ők meg vannak élve, a kelkáposztára még senki nem mondta, hogy rákot okoz, de mi legyen azzal, akinek a füstölt szárazkolbász a kedvenc kerti veteménye? Bevallom, én azért olyan nagyon nem aggódom, mint ahogy aggódnak a húsipari termelők, akik az Egészségügyi Világszervezet bejelentése után nyomban tiltakozásba is fogtak. Hiszen nézzük például a cigarettát: hány éve tudjuk, hogy rákkeltő, mégis milyen sokan szívják. Gondolják, hogy ezután kevesebben fognak szalámis szendvicset reggelizni azért, mert hivatalosan vastag- és végbélrákkeltőnek van minősítve a szalámi? Én nem hiszem. Azt gondolom, az Egészségügyi Világszervezetnek ez a dolga: kutatásokat végezzen, eredményeket közöljön, az egészségmegőrzés szempontjából iránymutató elveket dolgozzon ki. Az embernek meg az a dolga, hogy mindezeket meghallgassa, mérlegelje saját helyzetét és lehetőségeit, majd döntsön. Döntsön például úgy, hogy nem veszi komolyan az egészet, továbbra is kedvenc vacsorája marad a szalonna paprikás kolbásszal. És lesz ami lesz. Vagy döntsön úgy, hogy, ha már így van, ahogy van, akkor igyekszik bár csökkenteni a család hentesáru-fogyasztását. Vagy úgy, hogy holnaptól répán fog élni. Én sohasem szerettem a szélsőségeket. Ezúttal sem tudok egyik vagy másik végletben gondolkodni. Anélkül, hogy megkérdőjelezném az Egészségügyi Világszervezet megállapítását, halkan hozzáteszem, hogy a daganatos betegségek kialakulásához minden bizonnyal több tényező is hozzájárul. Ezek közül egyik a táplálkozás. És jön még egy egész sor más. De az is igaz, hogy időnként megijedek attól, hogy mi mindent próbálnak megetetni velünk élelmiszer címszó alatt. Ha az ember kézbe vesz egy szál kolbászt a boltban, és elolvassa a címkén lévő összetevőket, már-már hajlik arra, hogy inkább párolt brokkolit ebédeljen. Ha nem tudná, hogy a bevásárlóközpontok polcain lévő szép, formás brokkolik nem föltétlenül láttak földet, vegyszert, tápoldatot viszont annál többet. Ha eddig nem voltak összezavarodva, remélem, sikerült teljes káoszt okoznom a gondolataik között az egészséges táplálkozást illetően. Bevallom, időnként magam is elbizonytalanodom. Például olyankor, amikor egészséges csirkehúst szeretnék a család asztalára tenni, és amikor elkészítem, határozott penicillinszag terjeng a gőzéből. Szerencsére, a csirketápban lévő növekedésserkentő hormonok szaga nem érződik, így legalább nem tudatosul minden falatnál bennem, hogy az Egészségügy Világszervezet által egészségesnek minősített fehér csirkehússal nem csak antibiotikumot, de egy rakás hormont is megeszek. Szóval, az elméleten túl már külön kérdés, hogy a gyakorlatban mi minősül egészségesnek és mi nem. Én, ha szavazni kellene, a saját nevelésű, otthon feldolgozott disznóra, az abból készült kolbászra szavaznék például a bolti csirke, ne adj’ Isten, fagyasztott hal ellenében. De ezt az Egészségügyi Világszervezetnek nem mondom el. Forró-Erős Gyöngyi