Odajutottunk, hogy nem telik el olyan nap, amely során ne kerülne felszínre a közszférai új bérezési rendszernek ilyen-olyan hátulütője, fonáksága, vagy éppenséggel rákfenéje. Olyanok, amelyek felett nemigen lehet napirendre térni, s amelyek ugyanakkor meggondolkoztatók is. Az egyik legtekintélyesebb hazai ügyvédi iroda, Zamfirescu Racoți & Partners szakjogászai annak a meglátásuknak adtak hangot, hogy a közszférai egységes bérezési törvénynek a január 1-jétől hatályossá vált egyes előírásai nyomán akár pereskedésre is sor kerülhet. Igen, mert megtörténhet, hogy azok a közszférai intézményrendszerben foglalkoztatott személyek, akik nettó bérei csökkentek a szóban forgó időponttól kezdődően, perbe fogják hívni munkaadójukat. Erre vonatkozóan már létezik precedens, nevezetesen 2015-ben, amikor is a Boc-kormány a közszférában 25%-os általános bércsökkentést eszközölt. Egyelőre maradjunk a jelenlegi helyzetnél. Köztudott, hogy a munkaügyi miniszter bejelentése szerint „2018. január 1-jétől az összes közszférainak a bruttó bére 25%-kal fog megemelkedni, ami a nettó esetében 4%-ot jelent”. Egy korrekt elvet tálalt az érintettek elé a közalapokból fizetett személyzet bérezésére vonatkozó törvény tekintetében. Igen ám, de ezt az elvet úgymond feloldotta a jogszabály két rendelkezése: azok esetében, akikre vonatkozóan a 25%-os béremelés jelentette abszolút értékszint „már teljesült”, nem alkalmazandó az a bizonyos 25%, a másik pedig az, hogy ezek esetében a nettó bérek csökkenni fognak, lévén, hogy a bruttó bérüknek mintegy 25%-át „elviszi” a társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a munkáltatóktól való átruházása a munkavállalókra. Ilyenképpen pedig a szóban forgó személyzeti kategóriák bruttó bérei a 2017-es esztendei szinten maradtak, a nettó béreik pedig mintegy 20%-kal csökkentek. Tehát, tulajdonképpen nem érvényesült az az elv, miszerint a költségvetési szektorokban január 1-jétől a bruttó bérek 25%-os általános megemelésére kerül sor. Az egy más ügy, hogy az összlétszámnak csak alig 3%-át érinti hátrányosan a dolgok ilyenszerű alakulása. Nos, ezek a személyek a bíróságokhoz fordulhatnak, s a szóban forgó ügyvédi iroda szakjogászai úgy vélekednek, hogy nem kis eséllyel, mert amint már arra utaltunk, a precedenset 2010-ben úgymond megteremtette a Boc-kormány, s annak idején a bércsökkentések okán perek tömkelegére került sor, s azokat rendszerint megnyerték a felperesek. Tehát van, amire hivatkozni, de ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az Alkotmánybíróság és az Emberjogok Európai Bírósága (CEDO) a 2010-es esztendei bércsökkentések összefüggésében megszabott egy egész sor irányvonalat, illetve iránymutató feltételt, amelyeknek a tavaly foganatosított és az idén hatályba léptetett intézkedések nem tesznek eleget. Másképpen fogalmazva lenne jogcím a perbe hívásra… Munkaidőn kívül… Precedens értékű döntést hozott a minap az Európai Unió Bírósága (CEJ), s az érvényes az Unió összes tagállamára vonatkozóan is. Miről is van szó? Egy belgiumi tűzoltó perbe hívta munkáltatóját annak a kötelezettségnek az okán, miszerint a munkaidejét követően is válaszolnia kell a telefonhívásra, és egy adott időintervallumon belül a hívásra jelentkeznie kell a munkahelyén. A CEJ neki adott igazat, hogy a munkaidőt világosan el kell határolni a szabadidőtől, és ez utóbbi felett szabadon rendelkezhet az az alkalmazott mindennemű tiltás és korlátozás nélkül. Amennyiben viszont a munkáltató rendelkezésére kell állnia, akkor az az időtartam vagy besorolandó a munkaidejébe, vagy túlórának számítandó. A bírósági döntés nem terjed ki az ellentételezés, a javadalmazás módjára, mikéntjére, de nem is ez a lényeg, hanem annak egyértelmű kinyilvánítása, hogy a munkaidőt nem lehet semmiképpen összemosni a szabadidővel. Hazai viszonylatban ennek meglehet a maga következménye, beleértve a közszférai bérezési törvény egyes előírásainak gyakorlatba ültetését is, például a rendőrök esetében, akiktől nemrégiben megvonták a „rendelkezési állásra folyósítandó pótlékot”. Hecser Zoltán