Dr. Lányi Szabolcs foglalkozását tekintve vegyészmérnök, egyetemi professzor, azon kívül a Sapientia – EMTE és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) érdekvédelmi szervezetének alapító tagja. A Sapientián az idei év a 20-as szám jegyében zajlik, ennyi ideje, hogy Csíkszeredában felsőfokú oktatás zajlik. Dr. Lányi Szabolcs a kezdetek óta oktat az egyetemen. A Sapientia csíkszeredai karának első dékánjával beszélgettünk eddigi életútjáról. Dr. Lányi Szabolcs volt miniszteri főtanácsos, államtitkár, az országos tudományos technológiai ügynökség elnöke, és nem utolsósorban a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának első dékánja. Több mint 250 szakcikket publikált, több mint 80 műszaki termék fűződik nevéhez – ezek közül néhánnyal nemzetközi díjakat nyert. Nevéhez kötődik a Sapientia – EMTE keretében működő Biokémiai és Biotechnológiai Kutatóközpont. 2015-ben Székelyföldi Orbán Balázs-díjjal tüntették ki. A Sapientián az idei év a 20-as szám jegyében zajlik, ennyi ideje, hogy Csíkszeredában működik a felsőfokú oktatás. Dr. Lányi Szabolcs a kezdetektől oktat az egyetemen. A professzor otthonában fogadott, és nemcsak az egyetem alapításáról beszélt, hanem betekintést engedett személyes életének alakulásába is azért, hogy megérthessem a később mi miért történt. – Ismered-e Lúdas Matyi történetét? – kérdezte beszélgetésünk kezdetén, és mivel igennel válaszoltam, folytatta. – A történetben a főszereplő azt mondja, nincs új vicc a nap alatt, csak öregember. Akik ismernek, azoknak nem lesz új, amit neked most elmondok, de számodra attól még érdekes lehet, amit most hallasz – mondta. Fiatalság, nyughatatlanság Életének meghatározó települései Görgényszentimre, Bukarest, és végül Csíkszereda. Görgényszent- imrén született, tanulmányait a Bukaresti Műszaki Egyetemen végezte. Később közel negyven évig tanított ugyanott, azonban végül Csíkszeredában lelt otthonra. – Fiatalként nyughatatlan, meg nem alkuvó voltam, sőt be kell valljam, talán magamutogató is, mint bármelyik fiatal, de mégis kicsivel mindig többet és jobban akartam, mint más – vallott ifjúságáról a professzor. Marosvásárhelyen végezte a középiskolát és a vegyészmérnöki egyetemre készült. Először Iași-ba készült, ugyanis a korábban ott végzett erdélyi fiataloktól hallotta, hogy ott szeretik a magyarokat. – Ami igaz volt, mert az erdélyi fiatalok jobban tanultak, „kapaszkodtak”, és értelemszerűen következik, hogy a tanárok szeretik a jó diákokat – jegyezte meg. Végül mégis úgy döntött, hogy a két lehetőség közül a fővárosban fog továbbtanulni. Az egyetemen mindig első tanuló volt, így tanulmányai végén felajánlották, hogy maradjon és dolgozzon tanársegédként. Erre igent mondott – A legtöbb, amit egy kisdiáknak felajánlhattak – mondta élete első állásajánlatáról. Ezt követően közel negyven évig a fővárosban élt és dolgozott. A közéleti szerepvállalás A tanítással párhuzamosan lépkedett előre, sorra szerezte meg a különböző egyetemi fokozatokat. Ceaușescu rendszerében élt – elviselte –, az egyetem kötelékében viszonylag védve érezte magát, mígnem egyszer csak őt is be nem hívatták kihallgatásra egyetemi adjunktusként. A továbbiakban próbált nem kitűnni, ami mégsem sikerült, és onnantól kezdve megfigyelték. A dolog egészen odáig fajult, hogy hat hónappal az 1989-es forradalom győzelme előtt kirúgták az egyetemről – nem volt pártszempontból megfelelő –, azonban, mivel abban az időben senki sem lehetett munkanélküli, műhelybe osztották be dolgozni. – Ahol nem kellett dolgozzak, mert a műhelyvezető félt, hogy akkor őt is figyelni fogja a Securitate, így a fizetést megkaptam, „csak ne járjak be dolgozni” – szemléltette a kor társadalmi viszonyait. Következtek a forradalmi események, a bukaresti magyarságot jól ismerte, jelen volt, amikor Demény Lajos professzor fejében megszületett az RMDSZ érdekvédelmi szervezet alapításának az ötlete. Mindez azután történt, hogy „a kommunista áskálódások miatt” dr. Lányi Szabolcs már megjárta a zsilávai börtönt. – Domokos Gézát én kértem fel, hogy legyen az RMDSZ elnöke. A régi időben ő volt az egyetlen olyan magyar, aki közel került a hatalomhoz, és feltételeztük, hogy érti a politikát. Engem hiába tettek volna oda, én forradalompárti vagyok, szeretek lázadni, változtatni, de nem volt megfelelő politikai tudásom, hogy politikai szervezetet vezessek – részletezte. Az RMDSZ 1996-os kormányra lépését követően kinevezték államtitkárnak, majd miniszternek. 1999-ben ismét a szocialisták léptek hatalomra, a parlamentben állás nélkül maradt. Igaz, az egyetemen továbbra is tanított, de már nem igazán szerette. A Sapientia – EMTE alapkőletétele Tíz évvel a rendszerváltás után és a politikai karrierjét követően, megkeresték Csíkszeredából, hogy nem lenne-e kedve az erdélyi kisvárosban készülő egyetem dékánjának lenni. Azonnal igent mondott, otthagyta Bukarestet, bár még öt évig voltak órái a fővárosban is. Ingázott Bukarest és Csíkszereda között, de ez már kellemes volt – állítása szerint, és letelepedett Csíkszeredában. – A legszebb misszió, amit csak egy professzor el tud képzelni, hogy egyetemet alapítson. Ekkor már professzori címmel rendelkeztem, ugyanis az előző tíz évben sikerült két lépcsőfokot teljesítenem, ami azért nem ment akkor sem, és most sem megy könnyedén – ecsetelte. A váltás idejét azért is érezte elérkezettnek, mert már sok volt számára Bukarest. Három év híján negyven évet élt a fővárosban, azonban közel húsz évig úgy élt ott, hogy minden évben az a gondolat foglalkoztatta, hogy mikor tér vissza Marosvásárhelyre. Azonban Bukarestet nem érezte magáénak, majd húsz év után – minden nyarat a Csíkszentmrei Büdösfürdőn töltött – egyszer csak, úgy érezte, Bukarestbe is hazatért. – Szidtam is magam emiatt, azonban húsz évre volt szükségem, hogy akklimatizálódjak, hogy végre úgy érezzem, hogy a fővárosban is otthon vagyok – tette hozzá. A professzor húsz éve él Csíkszeredában. Az egyetemalapítás csodával határos küldetés volt számára, versenyvizsgázott a dékáni posztra. Eredetileg két kart terveztek Csíkszeredában – mérnökit és humánt –, mérnökként adta magát, hogy melyik hivatalba versenyvizsgázott, de ideiglenesen vállalta a másik kar fölötti figyelmet is. A két kar egyesülve került a kezei közé. A „tudományteremtés” Három évig volt dékán. 2003-ban, ahogyan fogalmazott, egy másik missziót kapott, hogy megteremtse az egyetemen a tudományt. Ezt a lehetőséget a Biomérnöki Tanszék alapításában és szervezésében látta. Az élet működése a biológián alapszik. Romániában egyedülálló szak, azóta sem alapítottak hasonlót. Ehhez sikerült biológus kollégákat bevonnia, többek között dr. Albert Beáta professzort, vagy éppen dr. Máthé István és dr. Mara Gyöngyvér egyetemi docenseket. – Biológusokból időközben, ha nem is sikerült átnevelnem őket mérnökökké, de ők már tudják, hogyan is kell a mérnökök foglalkozzanak a biológiával. Ezt sikernek könyvelem el, mint azt is, hogy az első tanítványaim közül itt a Sapientián a legjobb húsz diák doktori ösztöndíjat kapott a Bukaresti Műszaki Egyetemtől, és az ifjú kollégáim a kezeim alatt szerezték meg a doktori diplomáikat – adott hangot elégedettségének. Ezek a diákok a laboratóriumban dolgoztak, és időközben megszerezték doktori fokozatukat. Pályázati forrásokból sikerült korszerű laboratóriumot kialakítaniuk, ahol a doktoranduszok magas szintű munkát végezhettek. A legjobb diákjai közül sokan minimális ösztöndíjért reggeltől estig dolgoztak a laboratóriumban. – Mondhatni, ezek a hallgatók magas szintű rabszolgamunkát végeztek – részletezte. Több mint száz nemzetközi cikket közöltek az akkori diákok, ifjú oktatóikkal közösen. A bukaresti küldöttség elcsodálkozott a Sapientián zajló mérnöki képzésen és kutatómunkán. 25 hallgató doktorált le dr. Lányi Szabolcs kezei alatt a Sapientián. A kollégái 80 százalékban mind helyben doktoráltak, a legnagyobb sikerének dr. Albert Beáta teljesítményét tartja. – Kis biológusként kezdte, és ma már professzor asszony, a tanítvány meghaladta a tanárát, és erre hihetetlenül büszke vagyok – dicsérte egykori tanítványát dr. Lányi Szabolcs. A professzornak a világ különböző pontjain vannak tanítványai. Utolsó grandiózus feladatként lelkes csapatának a Génsebészet szak alapítását tűzte ki célul, amelyet sikerrel vettek, és az országban egyedülálló módon a humán-génsebészettel foglalkoznak. A temesvári tudományegyetemen foglalkoznak még hasonlóval, azonban ott növényekre szakosodtak. – Mondanom sem kell, hogy ez azért nem Csíkszereda szintű képzés, amit mi célul tűztünk ki és valósítottunk meg, sokkal inkább angliai egyetemeken tanítják – jegyezte meg. A jelenről Az online oktatásról is megvan a véleménye. – Ez a helyzet nem szokványos, kínszenvedés előadást tartani a diákoknak, nem látni a diákok szemét, hogy érti vagy sem a leadott anyagot – adott hangot nemtetszésének dr. Lányi. A professzor így hetvenen túl is folyamatosan az elfoglaltságot keresi. – Sosem tudtam lazítani, nem tudtam, hogy az mi. A nyugdíj előtt mindig rettegtem, hogy mi lesz majd, ha elérkezik. Most, hogy átléptem ezt a határt, rájöttem, nem is olyan vészes – mondta. Amikor csak teheti, a kertjében tesz-vesz, továbbra is órát tart, és bár az idő múlását maga is érzi, a fiatalon rá jellemző nyughatatlanságból mit sem veszített.

Vlaicu Lajos