erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
A racionális gondolkodás ideje
Nehéz bármit is mondani. Olyan időket élünk. A szomszédban zajló háború olyan, mint egy rossz álom. Épp zsebre vág bennünket a történelem. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk az ukrajnai pusztítás szörnyűségéről, de azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy hagyjuk, mindez letaglózzon bennünket. Mert élni kell. Valahogy.
Tetszik vagy sem, a nap holnap is felkel. Be kell mennünk dolgozni, a gyerekeknek meg az iskolába. Az most talán jobb is, mint tépelődni.
Tagadhatatlan: van, miért aggódnunk. Kedves ismerősöm felcsapott önkéntesnek, és az egyik segélyszervezettel elpályázott az ukrán határ mellé a menekülteknek segíteni. Pár napig megálltam, hogy ne zavarjam ebben, de tegnap már nem bírtam ki, és felhívtam. Megnyugtatott, hogy jól van, és nem kóricál át a határ túlsó oldalára.
Szerencsére példamutatóan reagált a társadalmunk a háború borzalmaira. Az ukrajnai menekülteknek és a kárpátaljai magyaroknak rengetegen segítenek, ahogy tudnak. De az sem lehet, hogy mindenki csak ezzel foglalkozzon. A napi teendőket is el kell látnunk. Bizonyos értelemben az a legnagyobb ellenállás a háború fenyegetésével szemben, ha nem engedjük, hogy felborítsa a hétköznapjainkat. Ahogy a Mester Az előretolt helyőrség című regényében írja: „Nono! Nem megőrülni. Harrincourt! Szedd össze magad!”
Ráadásul holnap nemzeti ünnep. Az 1848–49-es szabadságharcé. Sok helyen már a hétvégén megünnepelték. Nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy előre megmondjuk: az ünnepi beszédekben sok lesz a párhuzam az 1848-as forradalom és az ukrajnai háború között. Ha úgy vesszük, ez teljesen érthető, elvégre az elöljárók minden évben megfogalmaznak valamilyen aktuális üzenetet is. Borítékolható az is, hogy a háború mellett a népszámlálás és a magyarországi parlamenti választások szerepelnek hangsúlyosabban a politikusok beszédeiben.
Valahol ez így is van rendjén, a saját dolgunkkal is törődnünk kell, mert helyettünk úgysem végzi el más. Tudnunk kell ünnepelni is, méltósággal – de azért, ha egy mód van rá, a helyenként túlzásokba eső pátosz mellőzésével – megemlékezni.
Olyan időket élünk, amikor jól tesszük, ha minél tovább racionálisak maradunk, és nem engedünk nagy teret saját hangulati ingadozásainknak. Különben könnyen felülünk mindenféle rémhírnek, és órákat állunk sorba fölöslegesen. Tájékozódnunk kell. Minden információt több forrásból is ellenőrizzünk. Főleg akkor, ha azok ijesztőek. Mert ne legyenek kétségeink: a félelmeinkre alapozó rémhírekből sokat fognak még terjeszteni „jóakaróink”.
Ne dőljünk be ezeknek. Akkor se, ha legjobb barátunktól halljuk. Előbb ellenőrizzük az információkat. Arra is vigyázzunk persze, hogy közben ne váljunk érzéketlenné. Ne egyik végletből essünk át a másikba. Bizony. Ilyen időket élünk. Nehéz bármit is mondani.
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
 cm.jpg)