A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Nyitragerencsér, Szlovákia                                                                     Fotó: Charta XXI

Unghosszúmező, Ukrajna                                                                                                              Fotó: Wikipédia Mai településismertetőnk NYITRAGERENCSÉR Szlovákul Nitrianske Hrnčiarovce, község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Hozzátartozik az alsó-malántai uradalom, egykor önálló község. Nyitra központjától 4 km-re, északkeletre fekszik. A Zsibrica dűlőben 9–10. századi várhely található. 1113-ban a Zobori oklevélben Grnczar néven említik először. Neve a szláv grnčar (fazekas) főnévből származik. Vályi András (1764–1801) szerint „Elegyes tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nyitra Városához fél mértföldnyire. Fája tűzre, és épűletre elég, szőlö hegyei termők, gyümöltsös kertyei jók, mellyeknek terméseit jól eladhattyák, legelője elég, piatzozása alkalmatos, és malma szomszédságban Nyitrán; de mivel földgyei, és réttyei középszerűek, második Osztálybéli.” Nyitra vármegye monográfiája szerint: „község a Zoborhegy alatt, Nyitrától félórányira, északkeletre. Lakosainak száma 856, a kik, 100 tót kivételével, magyarok; (…) Kegyura az esztergomi főkáptalan. A faluban két nemesi kuria van, melyeket az Ocskayak építtettek. Jelenleg gr. Zamojszky Tamásné tulajdonai. 1896-ban ezredéves fennállásunk emlékére a községben Huba vezérről elnevezett emlékoszlopot állítottak fel.” A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1880-ban 782 lakosából 653 magyar és 101 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 1057 lakosából 951 magyar és 106 szlovák. 1921-ben 1154-es éltek itt, 877 magyar és 276 csehszlovák (!). 1991-ben 1585 lakosából 751 magyar és 800 szlovák volt, 2001-ben 1753-ből 1128 szlovák és 573 magyar. 2011-ben 1921 lakosából 1442 szlovák, 414 magyar. Becsült népessége ma 2083 lélek (2017). (Charta XXI/Szommer Katalin, Suzana Guoth) UNGHOSSZÚMEZŐ Neve ukránul Довге Поле (Dovhe Pole) oroszul Долгое Поле, az Ungvári járásban található. Hányatott sorsú település: 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, azon belül Magyarországhoz, 1919 után Csehszlovákiához, 1938-tól 1945-ig ismét Magyarországhoz, 1945-től a Szovjetunió Oroszországi Szocialista Köztársaságához csatolták, 1991-től Ukrajna része. Először a 14. században említik. A feljegyzések alapján magyarok lakták, egészen a 18. századig, amikor ruszin (rutén) bevándorlók telepedtek le. A csehszlovák időben már nem volt magyar tannyelvű iskolája, ekkor ukrán népiskola működött két osztállyal. 1944 után sem nyitottak magyar iskolát, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyarság asszimilálódjék. 1910-ben 413, 1944-ben 518, 2001-ben 594 helyi lakost írtak össze. A Centropa Alapítvány készített interjúkat zsidó családok életútjáról, és köztük megtalálható egy itteni magyar zsidó család élettörténete is (2003). A megszólaló, Ivan Moszkovics, akkor az ungvári zsidó hitközség elnöke, aki 1945-ben tért vissza egy koncentrációs táborból. „A nagyszüleim anyai ágon Unghosszúmező faluban laktak Ungvár körzetében. Nagyapám Unghosszúmezőn született. (…), amely kicsi település volt. [A zsidók] tették ki lakosságának harmadát. (…) Főleg magyarul és ukránul beszéltek az emberek. (…) Otthon magyarul vagy jiddisül beszéltünk. Egyformán jól beszélem ezt a két nyelvet. Miután Kárpátalját Csehszlovákiának adták át, a cseh nyelvet vezették be. A gyerekeknek könnyen ment, de a szülőknek akadt gondjuk az elsajátításával. Mi, Kárpátalja régi lakói, szinte mindannyian folyékonyan tudunk beszélni négy-öt nyelven.” (Charta XXI/Szommer Katalin, Centropa Alapítvány) Mai feladványunk

Egeg, Felvidék                                                                                                                         Fotó: WikipédiaPipe, Erdély                                                                                                                                   Fotó: Wikipédia