A mozgássérültek alig nyolc százaléka talált munkát

Feljáró kerekesszékesek számára. Nem minden munkahely akadálymentesített FOTÓ: LÁSZLÓ F. CSABA

Kevés mozgássérült adja fel az élethosszig tartó biztos jövedelmét, a betegnyugdíjat és vállal helyette munkát. Bár a munkaerőpiac magasabb havi juttatást ígér, mint a rokkantsági járadék, a térségben nagyon kevés a mozgássérülteket foglalkoztató cég, illetve az érintett célcsoport is tart a munkaerőpiac bizonytalanságaitól.

A mozgássérültek foglakoztatása nemcsak jutányosabb anyagi jövedelmet biztosítana az érintett célcsoportnak, mint az állami szociális ellátórendszerben kapott nyugdíj, hanem nagymértékben javítaná a mozgásukban korlátozott emberek életkörülményeit, önállóságát, társadalmi integrációját. Ennek ellenére Hargita megyében még mindig nagyon kevés azoknak a mozgássérülteknek a száma, akik munkavállalóként naponta eljárnak otthonról, munkaközösségre találtak és ezáltal teljesebb, változatosabb életet élnek.
A térségben a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete próbál meg segítséget nyújtani a sérült személyek munkakeresésében, a szervezet nagyon jó kapcsolatot ápol a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség vezetőségével, ennek ellenére a nyílt munkaerőpiacon nagyon kevés a lehetőség. A mozgáskorlátozott személyeknek többnyire tehát a szociális intézmények által felkínált munkalehetőségek, a védett műhelyek nyújtanak alternatív munkalehetőséget, illetve többségük a szociális rendszerben marad, és betegnyugdíjat kap. A mozgássérültek megyei szervezetének csíkszeredai és gyergyószentmiklósi védett műhelyében összesen harminc speciális igényekkel élő személy dolgozik.

Nem adják fel a biztosat a bizonytalanért
A megyei munkaerő-elhelyező ügynökség osztályvezetője szerint mindössze négy fogyatékkal élő, közülük egy mozgássérült munkanélküli személy van a nyilvántartásukban. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a sérült személyek többsége a biztos jövedelmet jelentő betegnyugdíj mellett dönt a munkaerőpiac bizonytalanságaival szemben, ami csekély esélyt biztosít számukra az elhelyezkedésre.
Ezt támasztják alá a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság adatai is, amely szerint a megyében 2556 felnőtt és 104 kiskorú mozgássérült él, a munkakorú személyeknek pedig mindössze 7,6 százalékának van munkaszerződése, tehát 195-en állnak alkalmazásban.
– Bár az állam két mozgássérült személy foglalkoztatására kötelezi azokat a nagyobb cégeket, amelyeknek ötvennél több alkalmazottjuk van, ezt kiválthatják azzal, hogy befizetik a két személy után járó költségeket. Nehézséget jelent a cégek számára az is, hogy a mozgásukban korlátozott személyeknek speciális igényeik vannak, ezek teljesítése gyakran beruházással jár, gondoljunk akár a munkahely akadálymentesítésére, illetve a sérült személy mellé egy segítőt is kell biztosítsanak – sorolta a cégek részéről tapasztalt szempontokat Józsa Csaba, a megyei mozgássérült szervezet elnöke.
Józsa Csaba szerint ugyancsak nem elhanyagolható szempont, hogy a mozgásukban korlátozott személyek nehezen élik meg a munkaerőpiac bizonytalanságait, mint például a világjárvány ideje alatt a munkahelyek megszűnését, és jobban megtorpannak a munkanélküliségtől is, „ami valljuk be, megviseli az átlagembert is”.
– Egy sérült személy életében óriási változást jelent, ha munkába áll: közösségre talál, új értelmet, ritmust nyernek a mindennapok és, a társadalomban elfoglalt helye is megváltozik. Ennek elveszítése, illetve az, hogy vissza kell térjen az otthon négy fala közé, nagyon nehéz élethelyzetet jelent számunkra, éppen ezért vannak, akik bele sem kezdenek a munkakeresésbe, megelégednek azzal az életvitellel, amit eredetileg kialakítottak – mondja a szintén mozgássérültként élő Józsa Csaba.
A megyei szociális igazgatóság legfrissebb, februári adatai szerint a térségben nyilvántartott mozgássérültek 28,7 százaléka, azaz 735 személy betegnyugdíjas.

Megfelelő munkakörben hasznos a munkájuk
A mozgássérültek megyei szervezetének elnöke szerint a speciális igényekkel élő személyek foglakoztatásában előrelépést jelentene az is, ha a munkaerőpiac nem úgy tekintene rájuk, mint pénztermelő munkavállalóra, hanem mint csökkentett munkaképességű személyre, aki hasznos tagja szeretne lenni a társadalomnak.
Csíkszeredában két nagyobb cégről tudunk, ahol jelenleg is foglalkoztatnak mozgássérült személyeket, az egyik a Harvíz térségi víz- és csatornaszolgáltató részvénytársaság, ahol összesen nyolc mozgásában korlátozott személy dolgozik az irattárban, a dokumentumok tárolásával foglalkoznak. A cég szóvivője szerint a sérült személyek jól beilleszkedtek, elégedettek a munkájukkal. A másik a Gyulafehérvári Caritas, ahol több munkakörben is dolgoznak mozgásukban korlátozott személyek: az idősek intézményes betegellátásában, illetve a Jakab Antal Házban élelmiszer-kiszállítóként, recepciósként vagy éppen konyhai dolgozóként.
– Bővíteni szeretnénk a fogyatékkal élők alkalmazását és a mozgásukban korlátozott munkatársak mellett az értelmileg sérült személyek éttermi foglalkoztatására is készülünk. Ennek érdekében már kértük a Jakab Antal Ház védett egységként való minősítését. Fontosnak tartjuk, hogy a fogyatékkal élő személyek ne csak a háttérben dolgozva, hanem a vendégekkel érintkezve is jelen legyenek egységükben, hogy az emberek megtapasztalják az ő hasznosságukat is – nyilatkozta lapunknak Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális igazgatója.
A Gyulafehérvári Caritas tizennégy mozgássérült személyt foglalkoztat, ebből kettőt a székelyudvarhelyi Szent Lukács központban.

A járványhelyzet is csökkenti a lehetőségeket
Udvarhelyszéken számos egyesület, alapítvány foglalkoztat sérülteket, de nem haszonszerzés, hanem leginkább nappali foglalkoztató központokban, terápiás kezelés céljából. Kevés olyan cégről van tudomásunk azonban, akmelyek mozgássérültekkel is dolgoznak.
A székelyudvarhelyi Soha Ne Add Fel Egyesület vezetője, Lőrincz Géza szerint eléggé leszűkül azoknak a köre, akik képesek a munkavégzésre. Az egyesület tagjai többnyire gyerekek, de az utóbbi időben szép számmal csatlakoztak felnőttek is.
– A mozgássérültjeink közül két személyről tudunk, aki dolgozik, de vannak olyan intézmények, például a Caritas, ahová folyamatosan tudnánk küldeni fogyatékkal élőket. Sajnos a hazai rendszer eléggé rossz, hisz ha valaki dolgozik, elveszíti például az elhunyt szülők után kapott támogatást, de a betegnyugdíját is. Emiatt nem vállalnak munkát, hisz nem akarják elveszíteni a biztos keresetet a bizonytalanért. Több cég nyitott lenne, mi is folyamatosan keressük a lehetőségeket, hogy segítséget nyújtsunk a dolgozni vágyó tagjainknak – mondta el megkeresésünkre Lőrincz Géza.
Egy Máréfalván működő, fajátékokat gyártó cég hosszú éveken át alkalmazott mozgássérülteket és látássérülteket, viszont a járványhelyzet beálltával a cég munkája húsz százalékra csökkent, így kénytelenek voltak elbocsátani őket, munkanélküli segélyre szorultak. Huszonnyolc alkalmazottból négyen maradtak.
– 1995-től 2019-ig két látássérült és két, mozgásában korlátozott személyt alkalmaztunk négy órában. Az első tíz évben adókedvezményben részesültünk, aztán ezt megszüntették. Az utolsó öt évben semmilyen támogatást nem kaptak azok a cégek, akik fogyatékkal élőket alkalmaztak. Most ismét hoztak egy olyan törvényt, hogy az adó ötven százalékát elkölthetik a mozgássérültekkel dolgoztató cégek. Terveztem Székelyudvarhelyen egy olyan műhely megnyitását, ahová mozgássérülteket alkalmazhatnék, és ami akár egyfajta klubként is működhetne, de sajnos az üzlet annyira lelassult, hogy most nincs szükségünk munkaerőre – mondta Csiger Adrián.

Egy kisváros korlátai
Gyergyószentmiklóson tavaly ősszel tették le az alapjait egy mozgássérülteket összefogó egyesületnek: a tagok céljai között szerepel a kisváros akadálymentesítésének előremozdítása és egyfajta szemléletváltás elindítása, amely által nem a sajnálat, hanem a segítségnyújtás és a párbeszéd érvényesülhet egészségesek és mozgásukban korlátozottak között. A városban ez az egyetlen felület, ahol a célcsoport tagjai beszélgethetnek nehézségeikről és minden őket érintő lehetőségről. Többen közülük aktív életet élnek, és szívesen végeznének szellemi munkát – a képesítésük is megvan hozzá –, viszont erre a jelenlegi törvények szerint csak a harmadfokú sérültek esetében, négyórás részmunkaidős munkavégzés által adódik lehetőség.
– Bár dolgozni tudnék és igényem is lenne rá, egyes fokozatú sérültként erre nincs lehetőségem. Önkéntes munkát vállalok alkalmanként az Erdélyi Magyar Szövetség irodájában és az egyesületünkben tevékenykedek – mondta el érdeklődésünkre Brassai Csaba.
– Lehetőségek nem nagyon vannak városunkban, pedig már régóta keresek munkát. A tavaly és idén megjelent törvénymódosítások révén remélem, változik a helyzet, és a munkavállalást ösztönző támogatás is segíteni fog a helyzetünkön. Én mindenképp igénybe veszem, akárcsak az egyesületünk jó néhány tagja – fejtette ki a véleményét Kozma Albert.
Farkas Edit, a Gyergyói Mozgássérültek Egyesületének tagjaként maga is várja azt a változást, ami által átalakulhat a célcsoport helyzete, hiszen úgy gondolja, a munkaerőpiac is veszít azáltal, hogy nem alkalmaz mozgássérült személyeket. A matematika–fizika szakos tanári diplomával rendelkező fiatal nő, nem tudván elhelyezkedni a szakmájában – az iskolaépületek jó részét a mai napig nem akadálymentesítették –, profilt váltott és átképezte magát grafikus-dizájnernek, hogy legalább hobbiszinten tudjon dolgozni, online munkát vállalni.
– Semmilyen megvásárolt segédeszközömre nem kaptam még támogatást, de most igénybe venném ezt a lehetőséget, ami a munkába állást hivatott segíteni. Igazából egy átalakított autóra vágyom, hiszen egy mozgássérült számára nagy kihívás eljutni a munkahelyre, hacsak nem közvetlenül a lakóhely közelében van az. Úgy gondolom, a munkáltatók is jól járnának egy-egy mozgássérült alkalmazásakor, akár adókedvezményt igényelhetnének. Viszont Gyergyószentmiklóson banális hátrányai vannak a munkahelykeresésnek: szinte sehová nem lehet bemenni kerekes székkel, ami teljesen kizárja minden további próbálkozás lehetőségét – vázolta a nehézségeket Farkas Edit.

HN-összefoglaló

: an accessible web community